Sápadt arcú nyamvadt kavbojok vagyunk, és nyomorult vesztern életet élünk bizony. Ez is benne van a három éves Stukker zenekar új lemezében. És ha jól belegondolunk, nagyon nem lőnek mellé ezekkel a gondolatokkal a kalapos, gitáros arcok... Tükörbe nézős, keményen véleményformálós, csípősen odamondós, de nagyon hangulatos, egyedi módon fűszerezett anyag a Stukker első nagylemeze. És nem egyszer mosolyt arcra csalós és pszichedelikusan ízletes darab.
Én még a 2004-es Komfort lemez kapcsán ismertem meg a Colorstar feelingjét. Ez elég durva, hogy immár 11 évvel ezelőtti történésnek számít. Na de azóta követem őket. És az a helyzet, hogy akárhogy is mérlegelek, vagy próbálok kicsit is objektívebb lenni és nem elfogulni, hát kőkeményen ezt az új anyagot érzem az eddigi legfaszább albumnak. Ez úgy huszonvalahányadik hallgatás után hihető?
Mert nem tudok egy normális cikket sem összehozni a Meszecsinkáról. A legutóbbi is valamiféle szállatag illúzió volt csupán. Ugyanakkor ha elérem vele, hogy csak hallgasd, és hagyd, hogy magával rángasson, magába öleljen, megfogjon, beléd nyúljon, hát akkor bizony van értelme ennek az egésznek. Mert csak így működik, ha hagyod. Magától él, hat, fog, rág, kiköp, és persze lenyel. :)
Kollegám pár napja írt egy jó kis kritikát a párkányi Jóvilágvan zenekar Hanne lemezéről, és be kell vallanom, hogy én már rajta voltam az interjún, hogy tőlük is kapjunk néhány kis hozzávalót a hanganyaghoz/mellé. A kérdéseinkre a csapat énekesnője, Bokor Réka és az alapító-hegedűs-billentyűs Trencsík Pál válaszolt.
Korai volt ma a kelésem, korai sokszor a várakozás, az örülés, de akár az őrülés is. Itt ez a cikk is kicsit korai, hiszen két nap múlva lesz csak az új Gödörben az új lemez bemutatója, én meg már itt írok róla. Viszont egy dolog biztos: az új album okozta öröm nem korai, mert egy bitang erős gyógyrock elpéről van szó.
Igen, tudom, hogy május elején. Kértem is belőle egyből egy sajtópéldányt. Hallgattam is bőven, viszont nem tudtam, mit írjak róla. Először a Speeding Game-et hallhattuk, klippel fűszerezve. Nekem nagyon bejött. A lemez is hozza azt a feelinget, amit ez a szám ad, de hálisten azon jóval túlmutat, sokkal izgalmasabb az összhangzás.
vendégeim, kedves kultúraképviselők, édes testvéreim, béke hozta hangtársulat érkezett ma este a mi nagy múltú, mégis oly kevesek által ismert bárfüstös és jazzszagú egységünkbe! [így én, a helyi borostás, a nem is fontos konferánszijé]
Részeg mosoly az arcba. A fénysávok állandó rezgésben a körúton. A tömeg éled, a hullámok egyenletesen csapnak szét. Bérház alakok, elmosódó Pest. Hahota és sikoly valahonnan, már nem látni. Ütemre megy az út, a sárga kígyó merészen suhan, a négyes-hatos. Fordulunk, a fények mosnak, az éj mit nem rejteget. Szárnyak nyílnak, a felszín eltűnőben. Kérdések és mondatok már nincsenek. Hullámzás van, homályba burkolózunk. Lüktet bennünk a lét, a fény nem fontos.
A nemrég megjelent 2010-es Korai Öröm lemezt lassan rongyosra hallgatnám, de ugye se a CD-vel, se az mp3-mal nem lehet ezt megtenni. Így maradt a virtuálközeg. Winamp playlist. Add files. Hard disk. Music. World. Korai Öröm. 2010. Klikk. Na erről a zenéről akartam írni, aztán tegnap este megnéztem egy filmet, amit még egy kedves ismerősöm ajánlott figyelmembe régebben, csak eddig nem tudtam megszerezni. Mix a címe. A Lovy Brothers (Steven Lovy és Robert Lovy) készítették még 2004-ben. Nincs mit szépíteni, kurva jó film! Ráadásul fele amerikai, fele magyar színésszel. Na és a zene. Balkan Fanatik, Dj Bootsie, Neo, Sebestyén Márta, Korai Öröm… Itt ér össze a két téma. Ezért nem írok róluk külön.
SABLONKÉRDÉS (Hogy indult az énekesi pályád?) Kiskorom óta énekelek, illetve azóta, amikor apukám megtanított egy katonaindulóra óvodás koromban. Egy időben énekesnő akartam lenni, aztán ez elmúlt. Azt hittem, hogy az énekes csak operaénekes lehet. Én meg nem akartam olyan lenni. Aztán elmentem spanyol tagozatra gimibe, és rájöttem, hogy mégiscsak énekelni szeretnék. Nem akartam Szegeden maradni, és feljöttem az első suliba, ahova fölvettek. Csepelre jártam két évig OKJ-s jazz-énekre, most a Liszt Ferenc Zeneakadémián vagyok harmadéves jazz-szakon.
Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.
Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660
Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu]