Már harmadik napja tart a 2017-es Fishing,

és már harmadik napja annak, hogy egész napot végigdolgozva, munka után magunkat kocsiba vágva rohantunk Orfűre, hogy minél többet elcsíphessünk az aznapi koncertekből.

A péntek a nagyok vonzásában telt: a két nagyszínpad között ingáztunk, miközben a britek éppen az Unióból való kilépés mellett döntöttek.

Zenekart és közönséget próbáló forróságban érkeztünk meg a fesztivál területére. A hőség zavarával is meg kellett tehát küzdenünk a bőségé mellett, ami a programfüzet böngészése után eleve adott volt.

Alterába 2014

Örömmel vettük, hogy a kulturgyom.hu is, a szervezőknek hála, részt vehetett az ötödik alkalommal megrendezésre kerülő Alterába fesztiválon. Kicsit izgultam, mert a tavalyi felhozatalt rendkívül erősnek tartottam, de elnézve a line up-ot, nem volt kétségem..az idei év sem fog csalódást okozni.

Vissza kell vonnom egy részét annak, amit tegnap írtam  

19-én este ugyanis újból barátságos arcát mutatta a Fishing on Orfű. A tömeg most nem egy helyre koncentrálódott: egyszerre voltak programok az öt színpadon, ez már eleve hatásosabban oszlatta a tömeget, mint ha vízágyút vagy könnygázt vetettek volna be. Emellett sokan a sátrak között beszélgetéssel múlatták az időt, de az ital- és ételárusító helyek környékén is nagyobb csoportok gyűltek össze. Így aztán sem a színpadok előtt, sem az utakon nem volt elviselhetetlen a népsűrűség.

2013. június 20. 

Eltelt egy év és mi ismét itt vagyunk Orfűn. Odafelé azon gondolkodtam, miért is szeretjük ennyire ezt a fesztivált. Persze, első a zene, a számunkra kedves zenekarok, de ez nem minden. Más miatt is különleges ez az esemény.

LAKOSSÁGI DNB   

És itt a Brains legújabb lemeze. Vártam, vártam, de eléggé tartottam tőle. Ennek az az egyszerű oka, hogy azok az emberek közé tartozom, akik még a Humanual és Top Shotta idején szerettek bele a banda muzsikájába. Így tehát a sokgitáros, hosszútrackes, masszívan ándörgránd drámenbrénsz stílusba, nem pedig a divatos ötvözetbe.

Elképesztő volt a forróság amikor megérkeztünk 

Nem is merészkedtek még sokan a színpadok közelébe, legtöbben a tóban próbálták magukat hűteni. A PASO beállását is csak páran néztük a védelmet nyújtó árnyékból, a fák alól. Mi belsőleg próbáltuk magunkat hűteni, de a pohár sör a nagy melegben gyorsan és biztosan dolgozott: ketten sem tudtuk eldönteni, hogy a nagyszínpadhoz vezető falépcső valóban ferde-e.

A történet bogozódik. A busz rángat, a metró lódul, a villamos sárgán húzza el magát. A város lüktet, a fények gyorsan érkeznek és tűnnek. A bolygó fordul egyet, a lábam a lámpák fürdette macskaköveken. A zene mindig a fülben. Barátok a ködben. A drámenbész lüktetése tekeri a spanglit, a női forma bontja az elmét. A lehetetlen kap körvonalat minden pillanatban.

Ahol a sztori kezdődött: HuManual. Szállós és hosszú témák raggával és dnb-vel. Aztán jött egy Top Shotta. Rövidebb trackek ugyanolyan fülbemászós, masszív témákkal. És most itt a Refresh the style, a harmadik Brains lemez. Számomra legalábbis a Columbo féle formáció a mérvadó. Ez a csapat találta meg azt az egyedi stílust, ami kiszakította őket a többi banda közül. És persze ezzel együtt beszakította az underground legmagasabb (vagy legmélyebb?) köreibe. Szóval stílus frissülés, ahogy a cím is mondja. Meg is történt. Szerencsére azért maradt a Brains-es feeling.

Rikító fűző. A cipőben kígyózó. Rojtosra szakadt gatyaszár és emlékhalom. Elképzelt női láb. Formás combok, fuck off az övön. Kettészakadt felső, két szín, két darab. Egy ujjatlan felsőből, meg egy kosztümből. Összevarrva, egyberakva. Finom bőrnyak, bőr nyakbavaló többször körbecsavarva. Világba biggyesztett, levegőbe csókoló ajkak. Keskeny, édes kis orr. Szemfesték, kékes. Felette kockás kalap. Alatta egy tiszta szembogár, ködös tekintettel. Kristálytükör a kintről, misztikus hajnali foltok a bentről. Szemben vele ülök én. Mellettem a vonat ablaka. Teljes szürkeség, alig vélhető tájsziluett darabok. Aztán napsugárébresztette falvak, néhány erdő meg pár szántóföld. Suhanunk az éterben, a hang és a fény csak illúzió. A gondolat már messze, a történet épp a közepén tart. A két tekintet szívesen fúródik egymásba, és kíváncsian búcsúzik. Pályaudvar szag. Mindenki mozgatja a száját. Artikulálódó szavak, civakodás, bemondó fületsértő zaja, leszakadt emberek sóvárgó, kiábrándult lélegzete. Semmit nem hallok belőlük. A kavalkád közepén suhanok tovább, senki nem vesz észre. A fülemben a Humanual szól.

Kéri András az egyetlen Magyarországon, akit fehér bőrbe bújt jamaikaiként emlegetnek. Egy fiatal magyar srác, aki patois nyelven rappel és énekel. Ismerhetjük a hangját az Irie Maffiából, a Brains-ből, és még sok más csapatból.