Idáig tudom a történetet 2... avagy köszi, Bandi  

„Hol a mulatság, mért van vége? Csak én táncolok ebben a szélbe…” Ez megy a fejemben, meg még úgy tíz szám a Kiscsillagtól, kavarogva, el nem állva, békésen, de inkább kicsit zakatolva, kavarogva, beleszólva az estébe. Már az éjbe, inkább. „Hol van a boldogság, mi van a boldogsággal?” kérdezi Lovasi meg a vokál, és igen, érdemes ezen azért elgondolkodni…

Tizennégynullanégytizenkilencszombatestehét. Kiscsillag a kaposvári Szivárványban. Ötödik sor középtája, két tisza cipő. Rángatóznak mint állat, felette mozog a farmer, rajta övtáska.

Hetedik nagylemezét adta ki a napokban a Vega   

A sok tagcserét megélt banda a tizedik évfordulós ünneplést követően jött ki a koronggal, melyről a jelen trendnek és marketingnek megfelelően sajnos hat számot - az album felét - már "ellőttek" az elmúlt időszakban. Nem mondom, hogy baj, mert legalább kapunk jó dalokat a lemezmegjelenések között is, viszont nekem hiányzik az az érzés, ami akkor jár át, ha egy teljesen ismeretlen, új anyagot hallgatok először...

Pátkai Rozina: Voce e eu  

Tavaly a legjobb dzsesszdalnak járó közönségdíjat kapta Pátkai Rozina az Independent Music Awardsról (IMA), idén három kategóriában jelölték az énekesnőt és a Você e Eu című lemezét. Az 'El home que yo ame' esélyes a legjobb dzsesszdal címre, a korong pedig elnyerheti a legjobb latin és a legjobb vocal jazz album kategória első helyét. Pátkai Rozina neve egyre több díjátadón és versenyen feltűnik, novemberben például bejutott a Made In New York Jazz Competition döntőjébe. Én pedig itt most éppen az említett lemezről írok. Kritikát-e? Jó kérdés.

KONSTANS - a szöveg, a hang, a dallam, az EGYETLENSÉG  

Szóval egészen egyszerűen arról van szó, hogy van egy ilyen izé. Ez az egyetlen, és hatalmas, és mégis pofonegyszerű. Amiben vannak azok. Meg olyanok is. Meg persze mindenféle más valamik is, igen. És aztán néha úgy nagyon. De tényleg. És amikor így, akkor az olyan érzés. Pont. Tamás barátunk megtisztelt MINKET, TITEKET azzal, hogy leírta, elmondja. Mi pedig próbáljuk ezt közzétenni, továbbadni, meg ilyen hülyeségek. Cupp.

Ethnofil - Kókuszmúzeum (2014)

Ez a mai információdömping, amit a nettel uszítunk magunkra, kezd arra sarkallni, hogy egyre kevesebb féle zenét hallgassak. Bár kitágult a világ, a lehetőségek határtalanul tornyosulnak fölénk, és nem felénk.

Minél több a hallgatnivaló, annál kevesebb idő, odafigyelés jut egy-egy csapatra, albumra, számra. Vagyis tényleg nehéz megtalálni a sok pocsék között a sok jót, a sok jó között a néhány nagyon jót, és a néhány nagyon jó között azt az évi tizenegypár lemezt, amit aztán később is szívesen berakok egyazegyben, mert úgyahogyvanjó.

Moran vagy nem Moran...

Az első reakcióim közé tartozott, hogy feltettem a „Na, hogyan?” kérdést, miután az ezzel a címmel ellátott könyvet megláttam. Igazán érdeklődni kezdtem, hiszen én is tökös csaj akartam lenni! Úgy gondoltam, hogy Caitlin Moran tudhat valami olyat, amit még nem sokan. Talán egy titkot, amit elárul a könyvében és amitől én is „tökös csajjá” válhatok. Tévednem kellett és csalódnom is.

Akkor is elővesszük, ha eszünk ágában sincs főzni  

Olyan könyv ez, ami, ha minden emberhez eljutna adott közösségen belül, drasztikusan elkezdenének „jobban” táplálkozni. Odafigyelnének az alapanyagok minőségére, változatosabban ennének, és jókat sütnének-főznének. Bekerülne néhány olyan dolog is a konyhájukba, amiről eddig csak olvastak, vagy látták a képernyőn. Így volt ez velem is.

Herman Koch: A vacsora 

Adott egy vacsora. Ahogy a cím is mondja. Eddig még nincs benne semmi különös. Mindannyian étkezünk este, kivéve Norbit és követőit. De vacsora és vacsora között lehetnek különbségek. Nemcsak abban, hogy mit fogyasztunk. Hanem hogy hol vagyunk és kivel. De legfőképp abban, hogy miről beszélünk, és mi történik közben. És mi történt a vacsora előtt, vagy mi játszódik le a háttérben. Lehet akár kínos, sőt, sorsfordító is az a kis idő, amíg eljutunk az előételtől a desszerting. Vagy az előélettől a végkifejletig.

Egy albumnyi ambient kert

Új albummal, új lebegő textúrákkal jelentkezett két napja a Garden State ambient formáció.

Avagy a lapok sokféleképpen fogyaszthatóak

FIGYELEM! E cikk írása során egyetlen egy könyvet sem ért komolyabb sérülés. A fikció, csupán fikció, a valóságot nem fedi, és sok köze van hozzá.

A lebegő világ művésze

a japán származású brit író, Kazuo Ishiguro második könyve, amely 1986-ban elnyerte az egyik legrangosabb brit irodalmi elismerést, a Whitbread-díjat. A rendkívül összetett, finoman megrajzolt lélektani regény magyar nyelven a sorban harmadikként jelent meg a szerző másik két nagysikerű műve, a Napok romjai és a Ne engedj el… után. Mindkettőből film is készült olyan neves színészek szereplésével, mint például Anthony Hopkins, Emma Thompson, avagy Keira Knightley.

Endo Suszaku : Némaság

Japán és kereszténység kapcsolata? Vice versa. Kereszténység és Japán kapcsolata? Mindegyik oldal rágós és nehezen emészthető. De ennél bőven többről szól Endo Suszaku könyve, hiszen japán szemmel ír egy olyan témáról, ami nekünk európaiaknak sem könnyű falat.