Ez a trekk pedig a Blanzskollektiva, Bianka új hálószobapop projektjének legelső dala. Ebben a formációban tudja igazán átadni az ő világát, mint mondja, de mellette színészkedik is. A The voice tehetségkutatóban már láthattátok (én nem, mert nem tévézek). De ahogy ő is vallja, az azért egy másik közeg, ott megmondják, ki mit csináljon. Ezért jó az új projekt - saját zene, saját mindennel.

Mohain - Mohai Tamás szerzői lemeze

bizony az egyik legínyencebb falat a nemrég megjelent albumok között - is. Baromi jó végigjárni azt az utat - persze csak képletesen -, amit ő tett meg mintegy harminc év alatt. Nem lehet tudni, hogy épp egy régi, esetleg egy egészen új szerzeményt hallgatunk, legalábbis nekem fogalmam sincs róla. De nem is fontos, pont így jó, ami épp szól, valahogy mindig épp odaillő. Sokszínű és nagyon élvezetes első szerzői anyag a gitáros-énekes-dalszerző Mohai Tamástól.

lemezajánlóskritikás

A Kodály Method által leforgatott magányos klip óta követem a zenekart, s meg kell mondanom, az első pillanatban megvettek kilóra. A Kék szoba kislemezt rommá hallgatva eltettem magamban az ötletes, magyarosan búskomor produkciók közé eme szép nagy állatot, s epekedve vártam az új lemezt.

Aztán kikerült a Vérkeringő munkálatairól ez a fél perc:

Czutor Zoltán: Czutor (2015.)

Belevágok én mindjárt a közepébe és azt mondom, hogy egy újabb fontos és különleges album jött ki, legalábbis nekem mélyen betalált Czutor Zoli szólóanyaga.

Szőke Szandra Quintet: Memory Palace

Mindenkinek van gyökere. A növények ezt úgy eresztik, és növesztik, mi meg csak úgy kapjuk, ott van, és olyan, amilyen. A leveles kollégák ugye erre támaszkodnak, és ebből léteznek, mi meg van, hogy igyekszünk inkább elfeledni őket, és csakazértis másmilyenek lenni. Na hát nekem a zenében van egy olyan mély és kedves gyökerem, amihez mindig visszatérek, és amit a legerősebb és legértékesebb támpontnak, kifejezési formának, a lehető legerősebb érzelmi töltöttségű stílusnak érzek, tudok. Ez pedig bizony a jazz. A szó legtágabb és legtöbbféleképpen értelmezhető formájában.

KARAK INTERJÚ Thor kérdez, Bence válaszol

Ismeritek azt a zenekart, akit minden rádió játszik és mindenki imád-szeret valamint súlyos absztinenciával küzdenek? Mi sem, ellenben hoztunk Nektek egy folk-indi-alter bandát, no nem a megszokott, olyanhúdealterokvagyunk féle bagázsból, akik felcsapják a szótárat és egymás után leírják a szavakat, majd megmagyarázzák, hogy tulajdonképpen a krónikusan lefogyott pandamacik szexuális szokásairól volna a dalban szó, mivel erre utal a refrénben elhangzó trigonometria szó! Szóval egy hiteles, jópofa, jól meghangszerelt dalokat játszó zenekarról van szó, azaz a vasvári KARAK zenekarról! Szóóóóóval: it is a beginning of a beautiful friendship! A zenekar dalszerző-gitáros-énekes-hegedűs frontemberével beszélgettünk, Németh Bencével!

D.O.G. Delusions of Grandeur: Lovable Swangin' Dirt

Ismét egy tehetséges pécsi csapat, immár a sokadik, és mint tudjuk, közülük egyik sem kutya. Kivéve ez. A D.O.G. a látszattal ellentétben mégsem az ember legjobb barátjáról kapta a nevét. Ez csak megtévesztő első benyomás, ami része annak a szórakoztató és felszabadult játéknak, ami a zenekart és annak bemutatkozó albumát jellemzi.

Mi a túró az a netlabel?

Viszonylag szűk réteg élvezi és szereti az online kiadók flóráját és faunáját. Vannak olyan esetek, amikor a szájt alkotó bázisa számbeli fölényben van a műélvezőkkel szemben. Vajon miért tudnak kevesen ezekről a zeneontó birodalmakról? És miért lett a többségük rövid életű?

Special Providence: Essence of change (2015)

Úgy rendesen mindenfelé lehet mostanában hallani, olvasni róluk. De kik is ők valójában? Adott egy angol elnevezés, van valami menő világhírű kiadójuk, és eszméletlenül progresszív dzsezzmetált pakolnak, de bitang hangosan ám. Nos, egy kicsit mesélek róluk, úgy, ahogyan szoktam, ahogyan én emlékezem, ahogyan én hallottam, és ahogyan látom és hallom most őket, így, együtt. A változás esszenciájával.

Szíve tele vízzel, sós folyik, birkózunk az ízzel.

A 2014-es Fishing on Orfű beszámolónkban már leírtuk, hogy mennyire megszerettük a Pegazusok Nem Léteznek zenekart. Nem sokkal később megjelent bemutatkozó albumuk, ami igen meggyőzőre sikerült, nehéz félretenni, rendszeresen magához/magába húz, újrahallgatást követel.

Eleven Hold tribute band feat. Zselenszky

Két olyan magyar zenekar volt eddig az életemben, amelyek esetében abszolút nem értettem, hogy a frontember kiválása után a tagok miért vitték tovább a nevet. Az egyik az Eleven Hold, a másik a Black-Out. Utóbbi esetében Kowa egy nélküle készített lemez után visszatért, és azóta néha-néha adnak egy-egy fergeteges bulit. Az Eleven Holdnál pedig most jött el a pillanat, ami bizony nem kis dolog, és igencsak ironikus, cinikus is a maga módján, hogy saját volt zenekarod feldolgozás bandáját csinálod meg :) – mondom Tamásnak, a Zselenszky-nek. Ő pedig a következőket válaszolja, szintén tök őszintén, ahogyan mindig is:

Kínai holdjáró. Ja nem, magyar grándzs bend. Vagy indieeee.

Tehát. Van egy ifjú csapat, akik fasza alter rockot, grunge-ot, indie-t tolnak. Az a helyzet, hogy pár barátommal egyetemben rá vagyunk állva, és bár csak három számos EP-t rejt a 'Rozsdaváros' cím, nem bírjuk abbahagyni, napi szinten muszáj kapni a fülbe. Párszor. Legalább.