Harcsa Veronika - Gyémánt Bálint: Lifelover  

Ezek azok a képek, melyek nélkül azt mondom. Minek. Úgyhogy most is fülemben a zene, a zsigereimben a hangvilág. Kicsit úgy elhúz, kicsit úgy kizökkent, hogy olyan jóóó. Kis filmkockákat dobál elém, csak úgy kerülgetem őket az utcán, ahogy lépteim kopogása adja az ütemet.

Szécsi Noémi: Nyughatatlanok   

Szécsi Noémi Nyughatatlanok c. könyvéről sokan, sokhelyütt írtak már, maga az írónő is több interjúban mesélt arról, hogy szerinte miről is szól ez a „rendhagyó, újromantikus történelmi regény”. Felmerülhet a kérdés, hogy minek írunk róla még egy kritikát, jó két évvel a megjelenése után. Nos, egyrészt azért, mert most került a kezembe a kötet, másrészt pedig a napokban jelenik meg a folytatás, a Gondolatolvasó, amiről a Kultúrgyom az elsők között fog beszámolni. Úgy ám.

[terem s. bálint] szerint

Személyes könnyűzene,  unplugged stadionrock  

Én szoktam. De rendesen. Böngészni összevissza a netet, de nem a mai társadalomdebilizáló tartalmak linkjein szörfölve. Hanem számomra még nem ismert, izgalmasnak tűnő muzsikák után kutatva. Fogalmam sincs már, hogy miként jutottam Jónás Vera oldalára, de ott találtam magam, és végighallgattam a néhány szándklód  trekket. Teccett. Kimondottan.

Török Kati kérdezte Vámos Miklóst   

A napokban jelent meg Vámos Miklós Majdnem összes novellás kötete, pár hete a Bornai Tiborral közös Kalózzene albuma, csütörtök esténként pedig a Klubrádióban vezeti a Kalózadás című zenés műsort. Múlt csütörtökön éppen Bornai Tibor volt a Rabindranáth Tagore kalózhajó foglya, de adás előtt az elfoglalt kapitány szakított negyed órát az idejéből, hogy válaszolhasson pár kérdésemre. Beszélgettünk időről, ritmusérzékről, kubikosokról, kalózokról, és készülő új könyvéről is.

Vámos Miklós - Bornai Tibor: Kalózzene  

Hallgatom a lemezt. A lemezt, ami nagyon kedves. Egyre kedvesebb számomra. A szeretett húrpengések, az ismerős és elcsúszó énekdalok, és a mondani és hallgatni is való. Itt egy kis cikk két emberi fazonról.

Agota Kristof:Trilógia

Az úgy volt, hogy éppen jókor, jó időben olvastam ki ezt a könyvet. Épp akkor, amikor bemondták a híradóban, hogy az első részéből forgatott film egyik főszereplője (Molnár Piroska) díjat kapott Chicago-ban. Na, mondom magamban, milyen jó nekem most, igyekeznem kell ezzel a cikk írással. S lám, még időben be is fejeztem.

Zselenszky interjú Egyről s másról   

Őszintén, teljesen nyíltan, kőkeményen, és a szív mélyéről. A kérdező Nádas Dávid, a válaszoló Török-Zselenszky Tamás.

389. In medias res. Sokadik Konstans hallgatás után úgy érzem, beértél. Tiszta, békés, elgondolkodtató, kicsit tanító érzésű anyag lett. Te hogy éled meg ezt, milyennek látod, érzed ezt az utat, ami az Eleven Holdtól egészen idáig kísért?

Eljátszani, közölni, kifejezni, és mindezt őszintén   

Kollegám pár napja írt egy jó kis kritikát a párkányi Jóvilágvan zenekar Hanne lemezéről, és be kell vallanom, hogy én már rajta voltam az interjún, hogy tőlük is kapjunk néhány kis hozzávalót a hanganyaghoz/mellé. A kérdéseinkre a csapat énekesnője, Bokor Réka és az alapító-hegedűs-billentyűs Trencsík Pál válaszolt.

Azért szédültök, mert ritkán repültök  

Politikamentes társadalomkritika, társadalommentes antidiszharmónia. Költőzajok néma reggelek és éjjelek hajnalán. Békehangok, megnyugvás-fütty és ős-pendülések.Úgy hozta a sors, hogy Török-Zselenszky Tamás legújabb szólóalbuma 2013 novemberében jelenik meg a Rockart Multikulturális Egyesület és a Kultúrgyom Egyesület gondozásában.

A Jóvilágvan zenekarról és Hanne című első albumukról   

Munkábamegyünkkocsival, mint minden reggel. Álmosakvagyunk, mint minden reggel.  Szólazene, mint minden reggel.  De ezt most nemismerem. Viszont eszméletlenjó. „Mi ez” - kérdezem. „Hát a Jóvilágvan, nem ismered?” „Nem” – mondom, de már tudom, hogy ismétkincsettaláltam.

Magyar nyelven angolul

   

Hol tart most a magyar hip-hop? Sokkal előrébb, mint évekkel ezelőtt. És az én tollamból is lehet hiteles ez az állítás, annak ellenére, hogy leginkább csak néhány lépés távolságról kísértem figyelemmel ennek a szubkultúrának a mozgolódásait. Valószínűleg ilyen okokból kifolyólag fordított nálam a kritikai sorrend, amikor meghallok egy új alkotást: először a zenei alapokra figyelek fel és csak azután a szövegekre. (Akadtak persze kivételek annak idején, például Akkezdet Phiai.) Ennél a srácnál sem volt másképpen a szitu.