2010. nov. 12. | 01:00

S.O.R.E.

fokep soreEgy spanyol numetal blog lett az egyik "zeneszerző" helyem. Persze csupán a hard numetal zenék terén. No hát ott találtam meg a S.O.R.E. együttest. Egy amerikai bandáról van szó, akikről szenzációs módon semmit nem találtam a neten. Normál esetben ugye egy zenekar minél jobban próbálja reklámozni magát, hogy minél többen megismerjék... na hát ez a csapat mintha direkt titkolni akarná magát... Annyit azért megtudtam, hogy a hip-hop szcénát képviselő The DRP elnevezésű formáció (amelyről ugyancsak semmit nem tudtam megtalálni egy lemezen kívül, ami csak pénzért tölthető...) első zenekaráról van szó, mely 2000-2006 között működött - elvileg.

fokep vadfruttikNagyon nem kell. A cikkekből, a sablonokból elég. Van egy Fénystopposok. Van egy Vad Fruttik. Azt mondják, azt írják, harmadik lemez. Nekem első. Előtte csak pár dal volt, és egy brutál ütős szám, a Nekem senkim sincsen. Persze, Sárga zsiguli, alteréterbe jókor robbant track. De most egy egész lemeznyi igazi Vad Fruttik. És ez baromi jó. Hangulat, egyedi feeling, szőrhasogató és szobában ugrálós léggitározós. És egy Nem hiszek. Talán a legjobb. Persze csak nekem. Egy darabig Ákos Hűség, aztán rock opera. Mégsincs mellékíze. Eltalált, és kész. Pont. Tízből tíz.

2010. nov. 06. | 01:00

Ghymes - a smaragdvilág

fokep ghymesSmaragdzöldben játszó tornyokat ölelgetnek a hópelyhek. Lágyan táncolják körbe a csúcsos tetőket, lassan tipegő hóbárányokat szülnek az égre. A naptányér aranyspagettit lógat a város fölé, csillogva lóbálja a szél a smaragdcserepekre. A tornyok ölében, a bíbordomb hátán a házak, és mind, kik élnek e vidéken. Szélsebes suhogáskönnyű héják és sasmadarak kört fújnak a türkizégre. A nyárvölgy felett emelkedik a templompalota. Smaragdkövet simogató szoknyadallamot hagynak az elmúlt percnek pöttöm aranyhajú gyermekek. A nagy virágfaragott kapun egy varázsló lép ki, a zöldtorony ablakában egy boszorka mosolyog kedveslilán. éGHYMESe messzerepülő regéjét hozza az északi szél, délen már várják a trópusi manók.

2010. nov. 02. | 01:00

Talvin Singh

fokep talvinsinghTalvin Singh Matharu egy londoni születésű csákó, akinek a zenéjét már kiskamaszként hallgattam. Emlékszem, pesti rokonaimhoz jártam fel néha. Ahogy felértem, már vártak. Akkor még fogalmam sem volt annak a bizonyos Budapest nevű dolognak a működéséről. Le a metróba, beszélgetés, mi újság, mi történt azóta. Aztán egy híd alatt ott a kocsi. Beszállás. Műanyag műszerfaltakaró fel, alatta vadiúj hificucc mp3 játszóval. Akkor még ez nagy szó volt. És indiai, arab, keleti zenék gyönyörű minőségben. Kinn a kavargó, áramló főváros, benn a nyugodt délután. Na hát így ismerkedtem meg ezekkel a zenékkel. Mindig is fogékony voltam minden újra, és a zenemániám is másokat őrületbe kergető szinten mozgott már annak idején is. Így hát egyből kerestem írható CD-ket és már toltam is át magamnak a srác vinyójáról a jobbnál jobb világzenéket. A world music csak évekkel később jött divatba, de hát ez tök mindegy.

2010. okt. 25. | 02:00

The Stanley Clarke Band

fokep stanley clarkeA világ egyik legdurvábban játszó basszgitárosa, Stanley Clarke 2010-ben kiadta legújabb lemezét. Az anyag iszonyatosan ütős lett. Clarke szólókarrierjének első három lemezéhez (Journey to Love, Stanley Clarke, School Days) hasonlítja az új albumot, de természetesen a darabok teljesen újak. Hosszúra nyújtott elektronikus tételekként hivatkozik Clarke az új szerzeményekre, melyek különleges utazásra viszik a hallgatót. S ezt meg kell erősítenem. Ez az album a fúziós zene egyik legzseniálisabb képviselője.

2010. okt. 24. | 02:00

Marco Masini (tre)

fokep marcomasiniEz a bejegyzés a harmadik része az olasz előadókról és zenékről íródó sorozatomnak. Ebben - mint az a címből is kiderül - Marco Masini olasz énekes-zongorista-dalszerző munkásságát mutatom be. Rendszeres olvasóim a megmondhatói, hogy legtöbbször - szinte mindig - rendhagyó módon és a lényegre, a fő hangulatra összpontosítva igyekszem vezetni írásaimat. Ez egy kicsit most mégis más. Mielőtt nekiálltam volna ugyanis, végigböngésztem a netet, és Marco honlapján beleolvasgattam a biográfiájába. Nagyon érdekesnek bizonyult, így előkotortam a net valamely távolabbi zugából az angol verzióját, és lefordítottam magyarra. Így aztán ez az írásom most inkább magáról az előadóról szól, s csak a végén engedek meg magamnak egy kis hozzáfűzendőt. Parancsoljatok:

2010. okt. 22. | 02:00

KHJ - Földlakó

fokep foldlakoKisebbeknek és nagyobbaknak. Hirdeti a borító. Egy nagy papír, összehajtogatva. Kicsit tokszerű, kicsit meseplakát, kicsit pedig bölcs gondolattár. Nadeszóvalhogytehát. Mi is ez voltaképp? Egy gyermekalbum. Méghozzá Kardos-Horváth Jánostól, akit a Kaukázus zenekarból ismerünk. Hogy miért és hogyan csinált ő kisgyerekeknek címzett lemezt? Nagyon egyszerű.

Három poronty apukája, ráadásul kiválóan tud zenét és szöveget írni. A stílus pedig magáért beszél, a dalok akár egy új Kaukázus, vagy Kafkaz számai is lehetnének. Ehhez adjuk hozzá még Jamie Winchestert és az Óperentzia zenekart. Ők is társai voltak ugyanis Janónak a korong készültekor.

2010. okt. 20. | 02:00

Nuevo singolo e doppio CD (due)

fokep nekNEK (avagy Filippo Neviani) neve bizonyára sokak számára idegen hazánkban. Tapasztalataim szerint ez azért van, mert a legtöbben még mindig a menő és irdatlanul sikeres inglis és ömeriken együtteseket istenítik, és sokan még a magyar zenéktől is elhatárolódnak. Az angol nyelv is túlsúlyban van a hallgatott muzsikáknál. Pedig nem hiszem el, hogy többet tud adni egy magyar embernek tartalmilag egy külföldi zene, mint például egy Presser, egy Zselenszky, Kowalsky, egy... és lehetne sorolni nagyon hosszan. A hangulat megint más tészta. És itt a lényeg.

2010. okt. 18. | 02:00

Subsonica (uno)

fokep subsonicaEROS RAMAZZOTTI. Kiskorom. Őt ismertem meg először. Jó hangulat, kicsit ismeretlen, aztán már baráti, kedves. NEK. Hasonló feeling, gitáros, lágy, néhol dinamikus. Tetszett. TIZIANO FERRO. Érdekes, izgalmas. Egyre jobban tetsző, egyre kiforrottabb. Nemrég jelent meg a negyedik lemeze, ami egyértelműen bebizonyította számomra, hogy ő a legjobb a populáris zene világában. Aztán jött még LAURA PAUSINI, GIUSY FERRERI, MARCO MASINI, GIANLUCA GRIGNANI, GIANNA NANNINI, STADIO és MICHELE ZARRILLO. Nagyon nagy olasz kedvencem még FABRIZIO MORO is. A rapben egyértelműen a FABRI FIBRA a legjobb. Rockban a numetalt toló LINEA77.

2010. okt. 11. | 02:00

Mc Columbo és egy nemcikk

fokep columboRikító fűző. A cipőben kígyózó. Rojtosra szakadt gatyaszár és emlékhalom. Elképzelt női láb. Formás combok, fuck off az övön. Kettészakadt felső, két szín, két darab. Egy ujjatlan felsőből, meg egy kosztümből. Összevarrva, egyberakva. Finom bőrnyak, bőr nyakbavaló többször körbecsavarva. Világba biggyesztett, levegőbe csókoló ajkak. Keskeny, édes kis orr. Szemfesték, kékes. Felette kockás kalap. Alatta egy tiszta szembogár, ködös tekintettel. Kristálytükör a kintről, misztikus hajnali foltok a bentről. Szemben vele ülök én. Mellettem a vonat ablaka. Teljes szürkeség, alig vélhető tájsziluett darabok. Aztán napsugárébresztette falvak, néhány erdő meg pár szántóföld. Suhanunk az éterben, a hang és a fény csak illúzió. A gondolat már messze, a történet épp a közepén tart. A két tekintet szívesen fúródik egymásba, és kíváncsian búcsúzik. Pályaudvar szag. Mindenki mozgatja a száját. Artikulálódó szavak, civakodás, bemondó fületsértő zaja, leszakadt emberek sóvárgó, kiábrándult lélegzete. Semmit nem hallok belőlük. A kavalkád közepén suhanok tovább, senki nem vesz észre. A fülemben a Humanual szól.

2010. okt. 04. | 02:00

Linea 77

fokep linea77Tea. Gőzölgő. Cserfesen felfelé. Akár a füstölő. A japán. Követi. Szemem az kacskaringókat. Aztán az illanást. Ahogy eltűnik a kanyarban. Hátul kiélesedik a táj. Az ablakon túl. Látszanak. A dombok a sárguló koronákkal. A nap a lemenő felhők között. Északról jöttek. Északkeletről. Nem tudom, csak gondolom. Hogy szóljanak. Keszthelyen volt egy sztori. Ja, semmi különös. Néhány eltöltött nap. Vagy elcseszett. De hogy rohadt jó volt, az biztos. Linea77.

2010. szept. 24. | 02:00

Nemteccikvalami?!

fokep nemteccikvmiBiográfiát most mellőzve csak annyit mondok: van egy BMB nevű magyar hip-hop rap formáció. A srácok őszintén, fölös vaker nélkül szájalnak az életről. Zsír rímek, jó hangszerelés, 2008-ban egy Neparázzárá LP, most októberben pedig egy újabb, a második. A címe Nemteccikvalami?! Rendelni és infózni a BMB site-on lehet. Kis ízelítő, hogy miről is van szó, és a Bólints című számuk klipje, ami szerény véleményem szerint minden kétséget kizáróan igazi kultúrGYOM :)

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Please publish modules in offcanvas position.