Hazánk egyik legkiválóbb és minden új iránt nyitott modern jazz-billentyűsével beszélgettem az Árkád egyik kávézójában a minap. Ha van kedved, ülj be közénk pár percre!

Mikor legelőször ültünk le beszélgetni Zsolttal, nagyjából másfél hónappal az interjú előtt egyeztettük le az időpontot és a helyszínt. Naív módon, ismerőseim kétségeire nagy ívben bagózva nem kérdeztem rá, hogy nem jött-e közbe valami, hanem ott vártam a megbeszélt helyen. Öt percet késett. Így mutatkozott be Kaltenecker Zsolt emberi oldaláról, azt hiszem, ebben minden benne van.

Temérdek együttes lepte el a közelmúltban hazánk jazz pódiumait, ám nagyon kevés tudott merően újat, egyedit letenni a közönség elé. Az ország három (talán) legkiválóbb zenésze most összeállt, és csinált egy ilyen ritkaságszámba menő csapatot.

Kaltenecker Zsoltról, Lukács Péterről és Borlai Gergőről szól ez a történet. Mindegyikük elsősorban a jazz műfajához köthető stílusban játszik, ám Peta és Gergő neve sok más zenével, lemezzel is kapcsolatba hozható. Mindhárman már kiskorukban elkezdtek ismerkedni, barátkozni a zenével, és ez a szenvedélyük lett, s nem is maradt abba sok zenekedvelő örömére.