Elemek megjelenítése címkék szerint: jazz
Ősi muzsika szefárd ölelésben
Dina: Hamavdil
Pandzarisz Dina öt éve jelentette meg első lemezét (’Durme, durme’). Ennek folytatása a „Hamavdil”, mely ugyan 2015-ben jött ki, én csak most értem ide, hogy írjak róla. Nem mehetek el ugyanis mellette, és bár nem friss, örök aktuális darab. A bájos énekesnő három kiváló zenésszel hozza világra a különleges atmoszférájú jazzes világzenét. Talán így közelíthető, hogy mit is hallunk. Dináék ugyanis olyan népzenéket játszanak, amelyek sok száz, vagy akár több ezer évvel ezelőtt születtek.
Természetesen őszinte
Cirkusz-KA: Csak az égé
A pillanat minden apró porcikájával együtt körbelendülni. A hamis vágyakat, az eltévedés emlékeit lerakni. A tiszta, teljes képet befogadni, meglátni. Mindig most. Természetesen őszintén. Hallgatni Szlávics Anna dúdoló énekét, Rock Tamás rejtélyekbe merítő pengetését, Szalay Tamás Géza határozott, de finom bőgőjátékát, és Clemente Gábor ütőzését, ahogy sétánk kíséri a nyugalom erdejében.
Kék harmóniák az Opusban
Bacsó Kristóf Triad feat. Lionel Loueke: Pannon Blue
Történt ugyanis, hogy az afrikai származású (immár USA-ban élő) gitáros, Lionel Loueke csatlakozott egy magyar jazz trióhoz 2015 decemberében egy izgalmas és sokszínű koncert erejéig a budapesti Opus Jazz Clubban. Remekül sikerült az együtt zenélés, és szerencsénkre rögzítették, majd a BMC Records gondozásában nemrég meg is jelentették. Ennek a felvételnek a címe a Pannon Blue, amelynek örömére Kristófék ismét összeállnak egy közös muzsikálásra a benini gitárossal. A helyszín most is az Opus, a dátum pedig 2017. február 17.
Ha hiszed, ha mennyország…
Rozina Patkai: Paraíso na Terra
A csésze éppen gőzölög, füstjét fújja a percbe. Illatod szóba elegyedik szememmel. Pillantásom neked adom, ajkad finoman küldi mélben a mosolyod. A pincér hozza a wifi jelszót, de a térerő már csak székünket találja. Mosolyod azért ideért, még mindig zsebemben. Ujjaid a kilincsen, imára kulcsolnám kezemmel. Táncod veled, pillanatom enyém. Egyedül.
Elmosódva áramlok tova
Barabás Lőrinc Quartet: Beardance (2016)
Lőrinc játéka, stílusa durván egyedi. Mindegy, mibe kezd, abban ott van minden, ami ő, amit képvisel. A fantasztikus Eklektric-kel indult ez az univerzális flow, ami mellett már ébredezett a lekvárfőzés jazzes konyhája, a Random szerda. Ebből aztán Delov Jávor csinált ínyenc Random tripet. Ezután jött két szólóalbum; mindegyik nagyon más és mégis ugyanolyan bitang jó cucc. Új fűszerekkel spékelt ismerős ízek, hanyagul ránk dobott kőkemény témák és alapok. Történetek, élethelyzetek, véresen komoly pillanatok belénk épülve. Kompromisszumok nélkül. Most pedig íme, itt a live act mellett élő négymuzsikus formáció, és annak új anyaga.
Te nem a gondolat vagy
Mörk – You are free to choose (2016)
Mindennek te vagy tudatában. Előbb-utóbb megtalálod a belső egyensúlyt. Minden egy. Kábé erről szól a Mörk zenekar első nagylemeze. De hogy kik is ők: Zentai Márk (ének; Fool Moon), Szeifert Bálint Jason (basszus; ex-Muriel), Novai Gábor (billentyűk; Zombori, ex-Blahalouisiana) és Szabó Dániel Ferenc (dobok; Zombori). Az album felvételein pedig csatlakozott hozzájuk még Schoblocher Barbara (Blahalouisiana), Pély Barna, ifj. Tóth Pisti (Palya Bea zenekara) és Bródy János is.
Pikáns kultúrzamat, avagy Babel Sound Csütörtök
Minden hétre egy finom koncert az ELLÁTÓházban
VAGYIS egy egyedi és szuper kezdeményezés: február eleje óta csütörtökönként izgalmas koncertsorozattal vezeti fel nyári fesztiválját a Babel Sound csapata. A világzene fogalmával is azonosítható rendezvény sokkal többet jelent, mint puszta vördmjuzik találkozó. Balatonbogláron július 19-24. között ismét egy kellemes családi összejövetelre várnak minden érdeklődő, nyitott arcot.
1705: Zone
izé: Kaltenecker_pályamű_esszencia
Nem vagyok rajongó típus (abban a néhány esetben dehogynem!). Nem szoktam egy-egy előadó vagy zenekar pályáját végigkövetni (azzal a néhánnyal akkor kivételt tettél?). Szóval nem foglalkozom igazán a részletekkel, meg a háttérrel (najólvan, hagyjad már...). Engem az a néhány lemez érdekel igazán, amelyeknél végig érzem az egységet, az összhangot, a harmóniát (ja, azért száz alatt nem áll meg a számuk úgy minden stílust figyelembe véve...). Vagy egyszerűen csak lúdbőrzök, kiráz a hideg, vagy hogy mondják. Amikor hallgatom. Na az a zene érdemes a hallgatásra. Kaltenecker Zsoltról már meséltem másik cikkben, most itt az 1705 nevű jazz trió második lemeze (halljuk már, mit akarsz kinyögni?).
Zenemű a most élő emlékek palotájából
Szőke Szandra Quintet: Memory Palace
Mindenkinek van gyökere. A növények ezt úgy eresztik, és növesztik, mi meg csak úgy kapjuk, ott van, és olyan, amilyen. A leveles kollégák ugye erre támaszkodnak, és ebből léteznek, mi meg van, hogy igyekszünk inkább elfeledni őket, és csakazértis másmilyenek lenni. Na hát nekem a zenében van egy olyan mély és kedves gyökerem, amihez mindig visszatérek, és amit a legerősebb és legértékesebb támpontnak, kifejezési formának, a lehető legerősebb érzelmi töltöttségű stílusnak érzek, tudok. Ez pedig bizony a jazz. A szó legtágabb és legtöbbféleképpen értelmezhető formájában.
Speciális Esszencia
Special Providence: Essence of change (2015)
Úgy rendesen mindenfelé lehet mostanában hallani, olvasni róluk. De kik is ők valójában? Adott egy angol elnevezés, van valami menő világhírű kiadójuk, és eszméletlenül progresszív dzsezzmetált pakolnak, de bitang hangosan ám. Nos, egy kicsit mesélek róluk, úgy, ahogyan szoktam, ahogyan én emlékezem, ahogyan én hallottam, és ahogyan látom és hallom most őket, így, együtt. A változás esszenciájával.