Vámos Miklós - Bornai Tibor: Kalózzene  

Hallgatom a lemezt. A lemezt, ami nagyon kedves. Egyre kedvesebb számomra. A szeretett húrpengések, az ismerős és elcsúszó énekdalok, és a mondani és hallgatni is való. Itt egy kis cikk két emberi fazonról.

Kern András. Fogalom.

Dörmögő-rekedtes hang, cigifüst, kávé. Bárzongora, herfli, fütty. Pest, Astoria, szűk utcák és bérházak. Múltat mesélő ének, jövőbe tekintő gondolat. Szüleim korosztályába tartozik, az ő kiskorukról dalol. Mégis megfogott, mikor még kamaszként a régebbi kazettáit betettem a magnóba. Gyerekként sokszor összejött a régi nagy csapat, a családi barátok. Úttörők, KISZ-esek, párttitkárok, szocializmus és vörös csillag. Mindegyik sokszor szóba jött. Sztorizgatások, tábortüzek, kedvessé vált emlékek. Vámos-könyvek. A történetek háttere. Hát innen az, amit tudok. Tudni vélek, hisz csak ismerem, de nem éltem át. Mégis megfogott. A fanyar, ironikus, cinikus hangvétel, a szomorkodó, ugyanakkor humoros, már-már vidám kis elejtett szavak.

Columbus hajó. Este. Ablakokban túlpartfényes Duna. Pest sötétben, kivilágítva. Asztalok megterítve. A színpadon Peta pakolódik. Félkörben a temérdek pedál, hátul az Orange. Az erőlködő. Meg persze a két gitár. K.L.B. trio koncert van előkészületben. Váltunk pár szót, Gergő nemsokára jön. Meg is érkezik. Kapucnis pulcsi, rajta bőrkabát. Cintányérokkal a vállán jön, ő is felpakolja a cuccokat, aztán leülünk az egyik színpad előtti asztalhoz, azon nincs teríték, a magányosan egy sorba állított székek között kapott helyet, csak a fanatikusok részére, hogyha valaki nem vacsorára ülne be…

Volt ott színház, mozi, musical, Novák, kórus, ütősök, fúvósok, izgő-mozgók, no és egy zongora, mögötte Pici bácsi – szakáll és szemüveg. Három fergeteges, kápráztató órányi hang-fény-kép-élményt kaptunk a közel hatvan fős csapattól, és természetesen Pressertől, aki egyedül is jó néhány számot prezentált zongorájával.