Feküdjünk bele Zselenszky világába… vagy a sajátunkba?

„Azért nevezem filter mudrának, mert kiszűri a világ mocskát; olyan mint egy kapcsoló, ami profánból szentbe kapcsol. Én vagy sehogy, vagy így tartom imára a kezem. Inkább sehogy, de ha valahogy, akkor így.” – mondja Tamás, az énekes, a gitáros, a sírva nevető, vagy kacagva síró, az éj közepén daloló, a Nappal ébredő. A harcos, s a legbékésebb szerzetes. Merthogy megjelent 2018-as, legújabb szólólemeze, a Filter mudra I. A ’Konstans’ folytatása, de hát ez tök baromság, mert minden egy. És az egyen belül meg minden más. Mosoly.

Eleven Hold tribute band feat. Zselenszky

Két olyan magyar zenekar volt eddig az életemben, amelyek esetében abszolút nem értettem, hogy a frontember kiválása után a tagok miért vitték tovább a nevet. Az egyik az Eleven Hold, a másik a Black-Out. Utóbbi esetében Kowa egy nélküle készített lemez után visszatért, és azóta néha-néha adnak egy-egy fergeteges bulit. Az Eleven Holdnál pedig most jött el a pillanat, ami bizony nem kis dolog, és igencsak ironikus, cinikus is a maga módján, hogy saját volt zenekarod feldolgozás bandáját csinálod meg :) – mondom Tamásnak, a Zselenszky-nek. Ő pedig a következőket válaszolja, szintén tök őszintén, ahogyan mindig is:

Interjú Hegedüs László, Hegével

Szóval még egyszer: jártatok már az Alterába fesztiválon? Vagyis az ország legnagyobb piknikjén? Esetleg hallottátok a következő mondatokat?

„Sziasztok! Mi van Veled? Semmi? Azkivanzárvamerfogalmamsincs! Jól érzitek magatokat? Valami kell szóljatok! Persze, megoldjuk! Örülök, hogy itt vagytok! Kösznemkellsörnajódemégis!”