2020. ápr. 18. | 13:12

Beszélgetés Ölvedi Gáborral, avagy Karma Pema Dorje interjú

Írta:

olvedigaborTranszmeditáció, ahol a dalok élnek, mozognak, alkotnak

Ölvedi Gáborral néhány éve találkoztam össze a Balaton partján a Babel Sound Fesztiválon, amely messziről érkezett világzenészek találkozója lényegében. Késő este jártam a feszt területét a kamerámmal, és egy kis romkocsmából finom ütőzést hallottam. Kopasz fazon ült a félhomályban és egy ütőhangszerrel a kezében óriási szólót tolt bele a nyári éjszakába. Ahogy befejezte, leállítottam a felvételt, és önkéntelenül kiszakadt belőlem, hogy "ez kurva jó volt". Mire nagy meglepetésemre magyarul válaszolt, hogy "köszönöm". Erre jót nevettünk, és bemutatkoztunk. Azóta is kapcsolódnak útjaink.

Gábort és játékát rengeteg formációból ismerhetitek, jelenleg a Samsara Boulevard, a Patak és a Holddalanap zenekarokban tevékenykedik. Emellett workshopokat tart, és torokénekes szólókoncerteken repít minket Tibet hegyei közé. 'Walking in the mountains of Tibet' címen néhány hete jelent meg új szólóalbuma. Ennek apropóján kértem fel erre a beszélgetésre, persze nem ragadtunk le a dalok kivesézésénél, azokat hallgatni kell, érezni és megtapasztalni.

Karma Pema Dorje néven jelent meg a lemezed, honnan a név?

Ezt az avatási nevet 20 éve kaptam Láma Ole Nydahl-tól, akitől az első beavatásaimat is.


Mikor lépett az életedbe a spiritualitás, avagy mikor léptél be a spiritualitás kapuján?

Mivel sokszoros skorpiónak születtem - amit én csak “felemelően hátrányos” csillagjegynek szoktam tréfásan titulálni -, igazából mindig volt bennem egy lélekbúvár attitűd a dolgokhoz befelé és kifelé egyaránt. Tudatosan azonban, ahogyan sokan másoknak is a ’90-es évek elején, az agykontroll volt az elérhető első lépés a tudatosabb, gyakorlatiasabb önismereti munka és a spiritualitás irányába.


Illetve a Buddhizmus, pontosabban a mongol “lámaizmus” az ereklyéin keresztül szinte születésemtől velem vannak, mivel az anyai nagyszüleim több évig éltek Mongóliában. Ők, a legnagyobb szerencsémre hoztak mindig ajándékba Mahakála maszkokat és különböző, mély szimbólumokkal teli buddhista tárgyakat, festményeket, amik nagyon belémégtek egész kicsi koromtól, és erre az életemre nagyon meghatározóak lettek még akkor is, amikor később egy időre más lelki kultúrákban mélyedtem el és gyakoroltam, hogy aztán később visszarobbanhasson az életembe a buddhista alaphang sokkal letisztultabban.

Milyen zenéken nőttél fel, mik voltak az első nagy inspirációk az életedben?

Hát, ez egy elég szerteágazó történet, de megpróbálom összeszedetten elmesélni…

Édesapám a beat-korszak gyermekeként és zenészként elég sok bakelit lemezzel rendelkezett, úgyhogy volt minden a 70-es 80-as évekből. Ami nagyon meghatározó volt, az mindenképpen Jean-Michel Jarre és a Pink Floyd volt, több lemezüket annyit hallgattam, hogy a mai napig benyomok egy gombot a fejemben és az agyam lejátssza az első hangtól az utolsóig minden hangszerrel, vokállal együtt, ami rögzítve lett. Amivel még így vagyok, az Bach több műve, Rachmaninov 3. Zongoraversenye és a Vespers kórusműve, valamint Bartók azon művei, amiket Kocsis Zoltán egy szál zongorával eljtászott. Zseniális.


Mégsem ezek képzik az alapvető zenei gondolkodásom építőköveit és anyanyelvét, hanem a magyarországi - erdélyi népzene és a népdalok, mivel körülbelül 25 évig néptáncoltam, és ezalatt a tánccal együtt anyanyelvként ivódott belém. Ez tehát végigkísér és áthat mindent, amit csinálok.

Ezen kívül egyébként mindenevő vagyok, a szó legjobb és legrosszabb értelmében: rengeteg fajta népzenét és világzenét hallgatok, valamennyi jazzt (főleg latin és ethno jazzt), viszonylag sok klasszikus zenét, de emellett remekül megfért mindig a Depche Mode, a Rammstein, Lana Del Rey, a Massive Attack, a Prodigy, az Alice in Chains-t, valamint a goát, drum’n bass-t és még rengeteg mindent, fel sem tudom sorolni…

De ha elvinnék egy zenekartól egy válogatást egy lakatlan szigetre, ahol a hátralévő életemben csak azt hallgathatnám, az egy Dead Can Dance válogatás lenne.

Ami természetesen szépen átíveli mindezt, azok a szakrális zenék, mantra dalok, kirtanok, bhajanok, és jó sok tuvai és tibeti torokénekes dal és meditáció.

Nagyon röviden ilyesmik voltak és vannak…


Hogy jött az ütőhangszer, a ritmus varázsa?

Ahogy említettem, édesapám (többek között) zenész/gitáros-basszusgitáros, énekes, nagybátyám pedig egy kiváló dobos. Viccesen azt szoktam mondani, amikor felmerül ez a kérdés, hogy annak idején lázadásból direkt nem gitározni kezdtem el, mint apám, hanem dobolni, mint a nagybátyám, de ez csak tréfás magyarázkodás.

Nagy szerencsémre éppen akkoriban indult Veszprémben (veszprémi vagyok), a Csermák Antal Zeneiskola keretein belül egy “magán” jazz-dob iskola, ahol a Bányai Lajos féle módszerekkel és tananyaggal tanultam az alapokat néhány évig. Később 1 évig játszottam jazz-klubokban, ami eleinte izgalmas volt, később fárasztó, és végtelenül untam jazz sztenderdeket játszani hajnalig. Tanulságos volt, mint minden más az életemben, de ott ezt abbahagytam. Mivel továbbra is a népzene lüktetett bennem, elkezdtem keresni a lehetőségeket, hogy, ha már a magyar népzene nem bővelkedik ütőhangszerekben, akkor hogyan és milyen tradícióban juthatnék használható tudáshoz? Elsőként ez a balkán és a Közel-Kelet népzenéje lett, amiért nagyon hálás vagyok. Először balkáni néptánctáborokban szedegettem fel az ismereteket, szigorúan összekötve a tánccal! Kicsivel később volt szerencsém kalandos úton kijutnom néhányszor Törökországba tanulgatni 1-2 hónapokra, és Marokkóba.

Ekkor internet még sehol nem volt természetesen, nem volt könnyű, de annál életszerűbb lett az élmény és a tudás.

Később, amikor a rendszerváltás után nyílt kicsit a világ, jöttek Magyarországra olyan sztárok és nagymesterek, mint Hossam Ramzy, aki sajnos nemrégiben elhunyt, vagy Issam Houshan és Abdou Manssour. Tőlük workshopokon és magánórákon egészen fantasztikus ízt és stílusbéli tudást leshettünk, tanulattunk el, végtelenül hálás vagyok Nekik, hiszen a másik zenei anyanyelvem ez lett.

Utána természetesen még bejött a képbe india és a tabla, valamint a khol nevű ütőhangszerek, amik régi vágyak voltak. De mivel ezekkel csak nagyon későn kezdtem el foglalkozni, egy komolyabb hobbi szinten mozognak az életemben.


Mikor ismerkedtél meg a tibeti, keleti zenei, energetikai világgal?

Ez átszőtte az életemet, mindig csurrant cseppent valami izgalmas valamilyen formában már gyermekkoromtól. Ahogyan említettem, mongol népzenei, torokénekes bakelit lemezek már néhány éves koromtól velem voltak, később a buddhista barátok között keringtek a torokénekes szertartás zenék magnószalagokon, amiket a meditációimmal egybekötve szintén annyira sokat hallgattam, hogy az agyam és a szívem teljesen magába fogadta és valószínűleg ez az oka, hogy most a Tibeti Torokénekes szóló projektemben 25 év tanulás, gyakorlás és elmélyülés után ennyire elemi erővel tör elő belőlem és képes eljutni a többi ember szívéhez is.

Meg kellett erre érnem, ezt nem tudtam volna fiatalabban ennyire őszintén megélni és megjeleníteni.


Ha jól gondolom, csak azzal foglalkozol, amit szeretsz. Ez szerintem is nagyon fontos, mindenkinek így kéne tennie. Már fiatalon is sikerült így élned, vagy kemény út volt ideérni?

Hát, elég viszonylagos, hogy ki-mit tart rögös az útnak, én az enyémet elég rögösnek éreztem. Rengeteg keresés, kísérletezgetés, tanulás, gyakorlás, hibák, kudarcok voltak benne, de ezt nyilván mindenki elmondhatja magáról, aki kitartóan csinál valamit. Viszont semmit nem csinálnék máshogy, nagyon hasznos volt minden történés.

Amit talán a legnagyobb bátorság volt kimondani magamnak és el is hinni, hogy azért születtem a világra, hogy a zenével adni tudjak az embereknek, hogy minél egyértelműbben megtapasztalhassák azt, hogy a világunkat a mindent átható szeretet tartja össze akkor is, amikor a legszörnyűbb dolgokat műveljük a világgal és egymással. Szeretném, ha a dalaim, zenéim erről a szeretetteljes életenergiáról tanúskodnának és ezt jelenítenék meg a legkülönbözőbb formákban.

A kérdésre válszolva jelen pillanatban olyan nagyon szerencsés vagyok, hogy csak a zenével foglalkozhatok, és azzal, hogy a zenén keresztül szerencsés esetben átáramolhasson rajtam valami értékes. Ehhez nem elég a gyakorlás. Rengeteg életmódbéli lemondással jár egy ilyen szolgálat és ugyanennyi szépséggel.

Viszont az új helyzetekkel is számolni kell, hiszen nagyot fog változni a világ, a kultúra és minden, amit ismerünk. De van egy nagy előnyöm a változásokkal szemben: már rájöttem ki vagyok és miért vagyok itt. Bárhová, bármilyen élethelyzetbe sodor az élet, már tudom, milyen szeretettel vagyok képes szolgálni a embereket.


Hogyan tudod összeegyeztetni a sok koncertet, workshopot, meditációt stb. a magánéleteddel, az egyéb „hétköznapi” dolgokkal?

Ez minden szabadúszónak komoly feladat, hiszen az, hogy azt csinálod, amibe szerelmes vagy, az lelkileg azt jelenti, hogy sosem dolgozol. Fizikailag viszont azt jelenti, hogy folyamatosan dolgozol. Szinte semmilyen ritmusa nincs az életednek, ami egyfelől rugalmassá tesz, ami jó, hiszen tudjuk, hogy a kreatív energiák szabad áramlásának a legnagyobb ellensége az, ha valami rutinná válik. Viszont elég furcsa helyzetek adódnak abból, hogy az emberek 90%-a él egy rendszerben, Te pedig semmilyen módon nem illeszkedsz bele a hétköznapokban, kizárólag akkor, amikor elmennek a koncertedre.

Néhány éve még 12 zenekarom volt, ez mostanára lecsökkent 4 zenekarra. Valamelyik tudatosan lett leépítve, valamelyiket így hozta az élet. De így kellett lennie, hogy igazán koncentrált lehessen a figyelmem a zenémre, a zeném pedig így kezdett el igazán esszenciális lenni kívül és belül.


Samsara Boulevard, HolddalaNap, Patak és mellette a szólóprojekted. Mindegyik kicsit más, mindegyikben nagyon benne vagy. Mesélj kicsit kérlek, melyikben mit élsz meg, hogyan jönnek ezek a zenei világok? Sokat zenéltek együtt, és útközben, vagy egyikőtök elindítja, és aztán készül el közösen egy-egy dal?

Az alkotói folyamat teljesen változó, ahogy a benne szereplő művészek módszerei, zenei gyakorlata is.

Valahol közös improvizációból születnek a dalok, valahol hoz valaki egy alapötletet és a zenekar többi tagja kibontja azt a saját eszközeivel és nyelvén, amitől az lesz, ami. Olyan is van, hogy egy-egy dal megíródik, aztán néha játsszuk, de nem fejlődik. Ezeket elrakjuk, és egy idő után elkezd megmozdulni és életre kelni. Azt szoktuk mondani ilyenkor, hogy altatta magát bennünk a dal, hogy akkor születhessen meg, amikor tényleg szüksége van rá az embereknek. Nem szoktunk erőltetni semmit egyik zenekarban sem, ez fontos része ezeknek a szakrálisnak mondható muzsikáknak. Nem szeretnénk semmilyen korlátokat felhúzni sem a zenék, sem a lelkiség elé, hagyjuk, hadd áramoljon rajtunk keresztül akkor és oda, ahová menni szeretne, ahol emelnie kell a világon.

Ami a Tibeti Torokénekes szólókoncertjeimen felcsendülő dalokat illeti, ezek a dalok meditációban szállnak alá, kétségek és bizonytalanság nélkül, hogy mikor, miért és milyen formában kell megjelenniük. Nagyon gyorsan, magabiztosan megnyilvánulnak, nem igazán szoktam “agyalni” rajtuk, az úgy nem is működne.

Ezek mindig a lehető legegyszerűbb, legkifejezőbb módon jönnek le. Úgy, hogy az energia, a segítő szándék, amit ki szeretnének fejezni, már nem egyszerűsíthető tovább. Ezt imádom bennük. Ráadásul, ahogy az indiai zenei hagyományban egy-egy Rágát vagy Tálát valódi élőlényeknek, személyiségjegyekkel rendelkező entitásoknak tekintenek, a dalaim is valahogy így működnek bennem. Élnek, mozognak, alkotnak, hatnak és bár az alap jegyeik, tulajdonságaik nem változnak, megengedik maguknak a játékosságot a koncerteken.


Kizárólag olyan mantrákkal, imákkal és szent szövegekkel “dolgozom”, amelyekkel voltak mélyebb megéléseim és olyan szintre emelkedtek bennem, hogy szeretnének megnyilvánulni zene, dallam, lüktetés formájában. Ez a kapcsolódás tud csak annyira őszinte lenni, hogy az embereknek ajándék lehessen a mindennapi, néha egészen beszűkült tudatállapotokban, hiszen néha elhisszük, hogy csak ez a valóság létezik.

A meditációban végtelen, egyszerre üres és gazdag tereket lehetséges tapasztalati úton megélni, én ezt szeretném megjeleníteni a muzsikámban. Két dolog mozgat és működteti a zenéimet: a népzenékben is megjelenő szimbolizmus és transz, és a meditációban megélhető tudati terek. Ezt röviden, összevonva úgy szoktam mondani, hogy amit csinálok, az Transzmeditáció.

Ami a filozófiákban, önismereti módszerekben való gyakorlati elmélyülést illeti, ahogyan mondtam, a buddhizmus a kamaszkoromtól, élő gyakorlatként van jelen. Az első 10 év meditációs gyakorlata erős alap volt. Ezután eltávolodtam ettől néhány évre, voltak erős kilengéseim zenészként a budapesti éjszakában. Aztán ettől elfordulva és felfordulva, a másik szélsőségbe lendültem át és néhány évig a grihasta ásrama szerzetesi sztenderdjeit gyakorolva éltem Krisna-Völgyben, amire nagy szükségem volt addig, ameddig. Az ott élők nagyon komoly gyakorlók, akik között a mai napig nagyon kedves barátaim vannak. Minden tiszteletem az övék azért a szép szolgálatért, amit végeznek élethosszig. Ezek után tértem visza a buddhista gyökerekhez, némi sámánizmussal megspékelve, ha fogalmazhatok ilyen viccesen.

Azóta szerencsére az amplitúdók szelídebbek, a középút kezd megnyilvánulni az életemben, és ez nagyon jó érzés, mert sokat segít abban, hogy minél odaadóbban végezhessem azt, amiért ide születtem: hogy zenélhessek, énekelhessek az embereknek.

olvedigabor fb2


A legfonfosabb, és egyben legnehezebb dolog szerintem és számomra az általunk megértett, megismert „tudást” átvinni a hétköznapi életünkben, hogy minden pillanatot magasabb szinten élhessük meg, és egy magasabb rezgésszinten tudjunk létezni. Erről mit gondolsz? Neked ez hogy megy?

Igen, azt hiszem ez a legfontosabb ebben az egész kérdéskörben, ami ugye nem más, mint az Életünk egyik legnagyobb feladata. Amikor egy filozófiáról szóló könyv visszakerül a polcra, nem történik különösebben mély, érdemi változás. Ha elkezdünk meditálni és mélyebb tudati szinteken megélni azokat a mondatokat, amelyek megpróbálták kifejezni a kifejezhetetlent, akkor legbelül el tud kezdeni dolgozni a tapasztalássá vált információ. Amikor pedig ezen tapasztalatok eredményei megjelennek az életünkben, akkor lehet azt mondani, hogy volt és van értelme magunkkal tudatosabban foglalkozni. Ez senkinek sem két perc, ez rengeteg tudatos munka, és folyamatos, szeretetteljes figyelem. Egész életre szóló feladat.

Jelen állapotomban azt gondolom, hogy néhány kivételtől eltekintve nekünk nem az a legjárhatóbb, leghaszosabb út, ha beülünk egy barlangba 40-50 évre meditálni.

Számunkra talán az emberi kapcsolatainkban, azok minél tudatosabb megélésében rejlenek a legnagyobb tanítások magunkról és egymásról.

Saját életemben is ezt látom a legnagyobb energiaforrásnak, hogy felfedezzem a módszereket, meglássam a lehetőségeket a fejlődésre a szeretetteljesség és az együttérzés útján, hogy amikor elhagyom ezt a létsíkot és ezt a testet, kicsit jobb ember lehessek, mint akinek megszülettem.

 

olvedigabor boritoKarma Pema Dorje (Ölvedi Gábor)
Walking in the mountains of Tibet

Ének, Torokének, Felhang ének, Tapan, Harmónium, Doholla, Frame drums, Tongue drum, Handpan, Earth Gong, Singing Bowls

A lemezen szereplő mantrák tibeti, indiai és japán buddhista hagyományokból származnak.

Számlista:

01. Gates of the mountains
02. Medicine Buddha mantra / Teyata Om Bekanze
03. Amitayus Buddha mantra / Om Amarani
04. Padmasambhava mantra / Guru Rinpoche
05. Lotus sutra mantra / Nam Myoho Renge Kyo
06. Heart sutra mantra / Gate Gate Paragate
07. Avalokiteshvara mantra / Om Mani Padme Hum

LEMEZRENDELÉS ONLINE

 

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Please publish modules in offcanvas position.