Szóval még egyszer: jártatok már az Alterába fesztiválon? Vagyis az ország legnagyobb piknikjén? Esetleg hallottátok a következő mondatokat?
„Sziasztok! Mi van Veled? Semmi? Azkivanzárvamerfogalmamsincs! Jól érzitek magatokat? Valami kell szóljatok! Persze, megoldjuk! Örülök, hogy itt vagytok! Kösznemkellsörnajódemégis!”
Hegymenetben rohantunk a Borfalu színpadához, ahol a Pegazusok Nem Léteznek koncertje meglehetősen korai időpontban kezdődött. Az idei fesztivál egyik legnagyobb meglepetését ők szolgáltatták. Ha nem számítana túl bátor kijelentésnek, akár azt is írhatnám, ők adták a FOO legjobb koncertjét. Mindenesetre számunkra biztosan a legemlékezetesebb koncert volt.
„Hol a mulatság, mért van vége? Csak én táncolok ebben a szélbe…” Ez megy a fejemben, meg még úgy tíz szám a Kiscsillagtól, kavarogva, el nem állva, békésen, de inkább kicsit zakatolva, kavarogva, beleszólva az estébe. Már az éjbe, inkább. „Hol van a boldogság, mi van a boldogsággal?” kérdezi Lovasi meg a vokál, és igen, érdemes ezen azért elgondolkodni…
Tizennégynullanégytizenkilencszombatestehét. Kiscsillag a kaposvári Szivárványban. Ötödik sor középtája, két tisza cipő. Rángatóznak mint állat, felette mozog a farmer, rajta övtáska.
A harmadik napon minden egybefolyt, mi is szétcsúsztunk kicsit: sűrű volt a program és mi persze mindent látni akartunk, de ez – mint tudjuk – nem mindig sikerülhet. Pedig már a délutáni program is szenzációsnak ígérkezett, és tudtuk, hogy ami este van, attól csak Kiki lehet nyugalomban. Ő viszont nem jött el, legalábbis én nem találkoztam vele.
Kaposváron egyik péntek este. Előre megbeszéltem Mihalik Ábellel, a dobosukkal, hogy leülünk egyet beszélgetni utána. Vége lett a koncertnek, a közönség kipárolgott. Odamentem hozzá a színpadon. Öt perc múlva? - így én, miután kezet fogtunk. Öt perc múlva. Számolom! - így ő, aztán be a díszletek mögé.
Nem akartam erről a koncertről írni. Kikapcsolódni akartam, jól érezni magam. Aztán úgy éreztem, mégis írnom kell. Olyan sokat kaptam ezen az estén, muszáj vissza/tovább adnom belőle.
Egészen belejöttem ebbe a fesztiválosdiba, mondhatni gyakorlott FOO FIGHTER lettem, kicsit nehezen vettem tudomásul, hogy elérkezett az utolsó nap. Régi kedvencemről, az Európa Kiadóról sajnos lemaradtam, de a szombati program így is sok kellemes meglepetést tartogatott.
A Kiscsillagról, Leskovicsról és Lovasiról már szinte mindent leírtak, ezért nehéz róluk közhelyek nélkül beszélni. Valószínűleg ez nekem sem fog sikerülni. A KEN utolsó napján kicsit nehezen indult az este, valószínűleg az előző napi éjszakázás nyomot hagyott mindenkiben. Szerencsére több ember volt, mint egy nappal korábban a Zagar koncertjén, ez mindenképpen ígéretes fejlemény volt. Aztán amikor a színpadon és a söröm címkéjén egyszerre volt jelen a kis csillag (a címkén egy kis piros), minden jóra fordult.
Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.
Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660
Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu]