Ördögkatlanos karszalaggal ingyen megtekinthető a Nagyharsány határában található Szoborpark. A hegy oldalában, sziklák között elrendezett szobrok úgy simulnak a tájba, mintha a helyükről el sem mozdulva spontán alakult volna ki jelenlegi formájuk. A főként a hetvenes-nyolcvanas években készült nonfiguratív alkotásokat itt-ott már kikezdte az idő, de egy délelőtti sétát érdemes ide tervezni a Katlan vendégeinek.
A következő órákat a kiállítások töltötték ki, szabadtériek és beltériek. Elsőként visszatértünk a Vylyan Teraszra, hogy még egy jót borozzunk kicsit alaposabban megszemléljük a látnivalókat. A pincészet előtti füves területen egy kis kényeztetésért is sorba lehetett állni: talp- nyak- és hátmasszázst kérhetett a vendég, miközben az alapos relaxációt élőben előadott csellóetűdök segítették. A színpad melletti fákra az amerikai jazztörténelem kiemelkedő alakjairól készült plakátokat függesztették fel „Jazz born in America, enjoyed worldwide” címmel.
https://kulturgyom.hu/hangos/fesztivalos/ordogkatlan-otodik-nekifutas#sigProGalleriabb42c11318
Sprok Antal faművész egyedi tervezésű, kiszuperált kukoricagóréból készült bútorait és szobrait nagyon megkedveltük, egy kicsit távolabb pedig a már nem használt tölgyfahordókból készült festett hordókból készült kiállítást vehettük szemügyre.
https://kulturgyom.hu/hangos/fesztivalos/ordogkatlan-otodik-nekifutas#sigProGalleria442c216307
https://kulturgyom.hu/hangos/fesztivalos/ordogkatlan-otodik-nekifutas#sigProGalleriaf9b66f35e1
Visszatértünk Nagyharsányba, hogy a fesztiválközpont és a Narancsliget kiállításaival is ismerkedjünk. A legmulatságosabb alkotásokat Pittmann Zsófi falvédőkiállításán láttuk. A textileket a Kalocsai Fegyház és Börtön lakói hímezték 2011-ben. A munkák a régi feliratos falvédők stílusában készültek, de kortárs hősök és idézetként jelenkori szállóigék szerepelnek rajtuk.
https://kulturgyom.hu/hangos/fesztivalos/ordogkatlan-otodik-nekifutas#sigProGalleria13d1c34826
Ehhez viszonyítva hatalmas kontraszt jelentett a Saul fia filmhez kapcsolódó kiállítás. Hermann Ildi portréit láthattuk, amelyeket a film szereplőiről készített, forgatási szünetekben. A legmegrázóbb élményt az előtér falára kézzel felírt idézet jelentette, amelyet egykori sonderkommandósok feljegyzéseiből másoltak. A szomszéd teremben hajléktalan emberekről készült fotósorozatot, az udvaron pedig az egykori Bárka Színház előadásairól készült fényképeket nézhettük végig.
A 2014-es k2 előadás, a Nagyharsányi menyasszony helyszínét ezúttal Both Miklós kapta meg a fesztivál idejére. Délután egy kis időre belepillantottunk az ott zajló munkába. A tavalyi tibeti zenészek után Both Miklós ezúttal Ukrajnából hozott magával alkalmi alkotótársakat. A szomszédos ország eldugott régióiban helyi zenészek és zenék után kutatott, és a fellelt kincs egy részét elhozta magával. A vendégek közül néhányan még saját falujukat is alig hagyták el, most mégis sikerült őket meggyőzni, hogy ellátogassanak ide. A főút melletti ház udvarában székeken, szalmabálákon ülve minden délután próbáltak, hogy a két kultúra találkozásából valami egészen egyedit alkossanak. A zenei találkozást fotókiállítás, valamint esténként ukrán ételek kóstolója és táncház egészítette ki.
https://kulturgyom.hu/hangos/fesztivalos/ordogkatlan-otodik-nekifutas#sigProGalleria419e5eb2be
A nagyharsányi tornateremben bemutatott A gát a kaposvári Csiky Gergely Színház és a budapesti Nemzeti Színház közös produkciója. Férfiak érkeznek egy kis település kocsmájába, mindannyian munkásemberek, a jól ismert közösségi terükbe, mondhatni bejáratott törzshelyükre lépnek be. A dolgok nem úgy működnek, ahogy kell, még a sörcsap is elromlik: üveges sört kell inni, ami drágább, kevesebb és macerásabb. Valahogy a sorsok is így alakultak, az arcokra van írva, hogy valahol a múltban mindenki megcsúszott. De mi is volt az? Nem tudhatjuk, hacsak nem változik meg a kommunikáció, a szokásos férfiúi vetélkedés, a felületes kocsmai beszélgetés nem vált át valami személyessé, kitárulkozóvá. Ehhez azonban történni kell valami szokatlannak, amit senki sem tervezett, ami kizökkenti a dolgokat a mindennapi megszokásból. Belép egy kívülálló, egy nő, aki katalizátorként beindítja a megnyílás folyamatát, a belső tartomány és az érzelmekkel terhelt múlt felszínre törését. Történeteket hallunk, amelyek mindegyikében van egy-egy misztikus, emberi ésszel felfoghatatlan esemény, ami a sorsokat megváltoztatta. A gát mint építmény is említésre kerül az egyikben, de valamiféle lelki gát a szereplők fejében is felépült a múltban és szép fokozatosan átszakad a jelenben. A beszélgetésben részt vevők lassan közelebb kerülnek egymáshoz, és ahogy a kandallóban a tűz egyre nagyobb lánggal él, a melegség nemcsak a levegőben árad szét. A lángok még akkor is élnek, amikor a beszélgetőtársak már elhagyták a kocsmát... Bérczes László egy nagyon szép rendezéssel keltette életre ezt a különleges, visszafogott és mégis intenzív darabot. A szerző és a rendező valódi alternatívát teremt azoknak az elvárásoknak, hogy az akcióban gazdag és mozgalmas cselekmény alapfeltétele annak, hogy valami emlékezetes szülessen.
A fesztivál minden évben meghív egy-egy cirkuszi produkciót, társulatot is. Ennek nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is örülhetnek, mert a cseppet sem hagyományos, újcirkusznak is nevezett produkciók korra való tekintet nélkül szórakoztatnak. Idén két rövidebb előadást láthattunk egymás után, először egy két- majd pedig egy egyszemélyes műsort, mindkettő Argentínából érkezett. A manoAmano egy férfi és egy nő lélegzetelállító légtornász bemutatója egy hat méter magas póznán, a rögzítőköteleken és a földön. A Manic Freak elnevezés pedig egy fiatal férfi egyensúlyozó- és zsonglőrbemutatóját rejti. A két előadásban közös volt, hogy a bohócszámokból ismerős komikus elemeket is felvonultatta, illetve mindkettő törekedett a közönség bevonására. Ki is választottak néhány embert a közönség soraiból, ez azonban némi kockázatot is rejtett magában, főleg a manoAmano programjában. Itt ugyanis a két kiválasztott férfit rávették egy meglehetősen nehéz tornamutatványra, a csapat hölgytagja őket mászta meg és róluk rugaszkodott el. A gyakorlatlan segítőkkel veszélyeztette a kiválasztott közreműködők és a saját testi épségét, de szerencsére mindenki sértetlenül úszta meg a kalandot.
A cirkusz után éppen időben érkeztünk vissza Both Miklós udvarába az esti koncertre. Már javában tartott a készülődés: a közönség szemfülesebb tagjai fatuskókat, szalmabálákat cipeltek a próbák helyszínéről az erre az estére kialakított alkalmi koncertterületre. A szereléssel is éppen csak végzett a kis létszámú csapat, a kezdéskor még egy pár percet várni kellett egy reflektor rögzítésére. Sajnos a rendelkezésre álló idő erősen korlátozott volt: a közeli színházi előadás miatt csak egy órás koncertet tervezhettek szabad téren. A program első felében a hagyományőrző ukrán vendégek adtak elő régi balladákat, kristálytisztán, több szólamban énekelve. Közben kivetítőn keresztül figyelemmel kísérhettük a meglehetősen sok tragédiát elbeszélő szövegek magyar fordítását. Mivel egy-egy ballada elég hosszú volt, csak húsz perc maradt a közösen alkotott és összepróbált dalokra, sajnos nem is tudták eljátszani mindegyiket. Így inkább csak ízelítőt kaphattunk ebből a rendkívül izgalmas zenei kalandból.
A koncert után a Kultúrgyom stábja hazaindult. Ebben az évben is csak annyit mondhatunk, hogy köszönjük mindenkinek, aki a szervezésben, megvalósításban részt vett. Programkínálatot, igényességet tekintve csak elismerni lehet a munkát, amit beletettek. 360 nap múlva következik a jubileumi, tizedik Katlan, mi pedig kezdhetjük vágni a centit.
A cikkelős neve: [kyprios]
A fotós neve: [mzoli]
A cikkelés ideje: 2016.08.07.