2016. aug. 03. | 11:46

Ördögkatlan első nekifutás

Írta:

katlan2016fokep 01Hivatalosan is megnyílt a 2016-os Ördögkatlan Fesztivál

Megérkeztünk, felszabadultunk, megemlékeztünk, meghatódtunk, majd jótbuliztunk. közben pedig szelfiztünk az ördöggel.

Eszményi időjárás fogadta az idei Katlan korai vendégeit, akik este hat után gyülekeztek a nagyharsányi Narancsligetben. Azt már a korábbi években is megírtuk, hogy ezen a fesztiválon a megnyitó sem olyan, amilyent megszoktunk. Van egy kevés beszéd is, persze, de közben kedvcsináló részleteket láthatunk későbbi produkciókból és ami fontosabb, az egész szertartásnak (mert nyugodtan hívhatjuk így) van egy egyedi, bensőséges hangulata, amit legalább egyszer minden katlanozónak át kell élni. A hagyományokhoz híven a mindig energikus, mindig felszabadult Wombo fogadott minket, és ismét együtt örülhettünk annak, hogy „mi nem vagyunk normálisak”. Ezt mindig jó így közösen kimondani: egyedül nemnormálisnak lenni sokkal kevesebb fun, mint sokan együtt annak lenni. Ennek nyomatékosítására még maga az ördög is megjelent sorainkban, fekete jelmezben és vasvillával, sikerült elvegyülnie a közönség között, nem igen tűnt ki a tömegből.

A megnyitó szívet melengető része, hogy egy évben sem felejtkeznek el a szervezők megemlékezni Cseh Tamásról, aki a fesztivál egyik kitalálója volt, de csak az első Ördögkatlanon tudott ténylegesen jelen lenni. Fontos, hogy ténylegesen, mert amúgy mindegyiken velünk van, és most már Esterházy Péter is, aki tavaly meghívott vendég lett volna, de betegsége miatt le kellett mondania a fellépést. Még a közös emlékezést követően is, amelyen a Wombo Orchestra is részt vett, nehéz megbarátkozni a gondolattal, hogy a tavalyi elmaradt látogatást már nem lehet pótolni.

Beharangozó minielőadásokat láthattunk a fesztiválon több programmal is jelen lévő Pesti Magyar Színiakadémiától, a szokás szerint friss, Katlanra szabott előadását itt helyben megalkotó k2 színháztól, és elhozta Both Miklós is ukrán vendégeit, akikkel az öt nap alatt különleges koncertprogramot állítanak össze. És természetesen nem maradhatott el a telefonhívás sem, Törőcsik Mari hangját mindig öröm hallani, és nagy szerencsénkre ismét megbizonyosodhattunk róla, hogy mennyire friss, nyitott és szerethető művész. Törőcsik Mari is szólt természetesen Cseh Tamásról és Esterházyról, a Katlan fellépői közül pedig többek között Lázár Katit, Péterfy Borit emelte ki.

Egyszeri és megismételhetetlen élményként harangozta be a programfüzet a lengyel Teatr Osmiego Dnia és a magyar Artus társulat közös előadását. Utcaszínházi produkciót varázsoltak a nagyharsányi focipálya előtti térre, megidézve a húsz évvel ezelőtt útjára indult (és azóta sajnos megszűnt) Bárka színház emlékét. De egyúttal a középkori színjátszás, a vásártéri performanszok világába is visszarepítettek bennünket. A tűz gyakori felbukkanása, a tűzzsonglőrködés, a megjelenésükben csiszolatlannak, durván megmunkáltnak tűnő díszleteknek köszönhetően valóban egy középkori város központjában érezhettük magunkat, ahol a nép esti szórakozásként körülállja a színjátszó csepűrágókat. Előadásuk igen látványos elemeket vonultatott fel, a közönség között cikáztak és részévé tettek minket is a játéknak. Hol egy hatalmas, szinte életnagyságú hajó elől, hol pedig lángoló templomablakok elől kellett félreugranunk, és közben mindig más-más irányba figyelni. A végén nehéz volt betájolni, honnan érkeztünk és merre kell továbbmenni a nagyszínpad felé. De nemcsak ilyen értelemben sikerült a közönséget elvarázsolni, az előadás elsősorban a látványvilága és intenzitása miatt marad meg emlékeinkben. Ráadásként még az ördög is feltűnt a nézők között és egy közös képre is kapható volt azokkal, akik ezt kérték.

A Nagyszínpad nyitánya, a már megszokott kedd esti Quimby koncert előtt újra Bérczes László szólt pár mondatot a közönséghez. Mondandója, hogy a fesztivál a béke szigete és a másik elfogadására, a szeretetre figyeljünk különösen időszerű volt a zenekarral szembeni támadások miatt. De szinte biztos, hogy enélkül is nagy szeretettel fogadta volna a közönség azt a zenekart, amelyik a koncerteken immár huszonöt éve változatlan elszántsággal árasztja magából az energiát és negyedszázad alatt egy cseppnyit sem engedett a minőségből. A zenekar kedvelőit is alaposan megosztó eseményekre a csapat frappánsan reagált: még a szokottnál is brutálisabb erővel érkeztek és szórtak meg minket. „Félreérthető ez, bassza meg?!” – tette fel a kérdést Tibi a Forradalom című dal után, és ezek után remélhetőleg nem maradt olyan ember, legalábbis az itt lévők közül, aki bármiféle hatalomközeli szekértáborba helyezgetné a zenekart. Este tízkor a Káosz Amigos dalaival indult a program, és a sok kötelező koncertdarab között elhangzott három új szerzemény is, valamint szokásukkal ellentétben a Majomtangóról is elővettek egy dalt. És nem, nem a Bordély boogie volt az! A majdnem két órás fergetegből nehéz kiválasztani a csúcspontokat, de talán a Fekete Lamour-t lezáró jó tíz perces őrület volt az egyik, ami dobszólónak indult, majd eszeveszett zenei kalandozásba ment át Gerdesits vezetésével. Intenzitását tekintve nem maradt el ettől a hagyományosan erős koncertdarab, az Otthontalanság otthona sem.

A Skeleton Band a Quimby után lépett színpadra, ami eleve hálátlan szerep. Kiss Tibi kétszer is megkérte a közönséget, hogy ne siessenek el koncert után, hallgassák meg a francia kollégákat. Maradt is jópár száz ember, nemcsak a színpad környéki italsátrak körül, hanem a színpad előtt is. Akik ott maradtak, ismét nem csalódtak a szervezők éleslátásában. Az Ördögkatlant az különbözteti meg sok más fesztiváltól, hogy olyan zenekarok is fel-feltűnnek itt, akiket lehet, hogy nem hallgatunk otthon vagy az autóban, lehet, hogy önálló koncerten nem néznénk meg, de a velük való egyszeri találkozás sokáig emlékezetes marad. A Skeleton Band csapatát négy olyan zenész alkotja, hogy első látásra a pszichiátriai osztály terápiás bandájának nézhetnénk őket. A csapongó, örült mozgások közepette szinte érthetetlen, hogy tudnak valamire való hangokat előcsalni hangszereikből. Pedig tudnak, ráadásul úgy, hogy folyamatosan cserélgetik is a hangszereket, gitárról mandolinra, mandolinról bendzsóra, dobról akusztikus gitárra, sőt, a dobos és a bőgős bemutatta az egyszerre két hangszer megszólaltatásának tudományát is. Ebből a katyvaszból pedig valami olyan zene kerekedett, mintha a korai Quimbyt a Psycho Mutants-szal és a francia sanzonnal ötvözték volna. Nem túlzás a műsorfüzet állítása: ismét néhány őrült francia, akikből közönségkedvenc lett.

Egy óra már jócskán elmúlt, mire otthagytuk a nagyharsányi focipályát és az ördögöt, aki még javában táncolt a csontvázakkal a Nagyszínpad előtt.

Életképek

IDEGENEK AZ ÉJSZAKÁBAN

Kamarás Iván és Nagy Ádám (Roy&Ádám) estje, Sinatra és kortársainak dalai – énekre és két gitárra hangolva

A cikkelős neve: [kyprios]
A fotósneve: [mzoli]
A cikkelés ideje: 2016.08.03.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.