2016. jún. 24. | 17:19

Fishing 2016 nulladik nap

Írta:

music foo 2016 0Elkezdődött az idei FOO – Kispál tematikus koncertek 3/3

Bizony átszínezte az idei Fishing nyitónapját a labdarúgó EB. Az erdők szegélyezte Panoráma kempingben eddig a zöld szín volt az uralkodó, most a piros és a fehér is felzárkózott. Arcokra festve, zászlókon, pólókon, jelvényeken a magyar színek jöttek velünk szembe. A foci mellett a napos idő volt a másik, ami megadta az alaphangot, minden adott tehát egy újabb emlékezetes Fishinghez.

1-0

Tavaly sajnos nemcsak a strandon éreztünk vizet a bőrünkön, idén viszont, úgy tűnik, megússzuk szárazon. A napsütés hamar ráébresztett, hogy a hosszúnadrág elhibázott választás volt. Nem baj, majd az időközin javítok. A nálam okosabban öltöző többség strandruhában sörrel vagy fröccsel hűtötte magát belsőleg az árnyékosabb helyeken. Érkezésünkkor a délutáni melegben több bevállalós szülővel is találkoztunk: volt, aki kettő, sőt három apró gyerekkel érkezett, mások ugyanekkor a babakocsi hegymenetben tolása extrém sportot gyakorolták. Egy önrevízióval is tartozom: pár éve azt írtam, hogy az első sör elfogyasztása után erősen ferdének láttam az útról a nagyszínpadhoz vezető lépcsőket. Nos, ezúttal kiderült: a lépcsők valóban ferdék.

1-1

A jó idő és az EB-láz mellett a szervezők is kitettek magukért: ráfordításaiknak köszönhetően az eddigieknél jóval több vizesblokk várja a sörfogyasztás miatt egyre növekvő érdeklődést (Pissing on Orfű). A programot pedig a megszokott, öt színpadra összpontosuló zenei kínálat mellett most beszélgetések, filmvetítések is kiegészítik. Igazi különlegességként a már tavaly nagy sikert aratott víziszínpadot is megtartották, sőt, már napi három zenekar fog ott fellépni. Természetesen a fesztivál egyik fő ismérvének számító, kedvelt Off programok is megmaradtak, ahol többek között sörtúrák, borkóstolók, sportprogramok várják az esti koncertek előtt ilyesmit bevállaló vendégeket. Újból lesz délutáni slam poetry és esti nótakaraoke. Végül ne feledkezzünk meg a sokak számára legfontosabbról: a magyar-portugál meccset több helyszínen is kivetítik. Bár én azzal a mottóval érkeztem ide, hogy „Közel van hozzám a Mecsek, nem érdekelnek most a meccsek”, mégsem hagyott hidegen a győzelemmel felérő döntetlen.

2-1

A borfalu színpad kínálatából ezen a délutánon Szeder és Ripoff Raskolnikov fellépéséből sikerült néhány dalt meghallgatni. Szedernek most jelent meg új nagylemeze, erről is hallhattunk néhányat (Kicsi lány, Piros kabát), de elhangzott többek között a nagy kedvenc Lazsa dal is. A bájosan provokatív Feri feneke pedig a közönség soraiban néhány szemérmes félmosolyt, zavart oldalra pillantást váltott ki. A vonósok és a gitár, kiegészülve Szeder-Szabó Kriszta rendkívül egyedi, fátyolos és mégis erőteljes hangjával egységessé varázsolja a sok műfajból táplálkozó dalokat. A kvartett koncertje nagyszerű választásnak bizonyult, hogy az idei Fishingre ráhangolódjunk. Most már nemcsak egy ígéretes dalszerző-énekesnő (Szedercsíra), hanem egy karakteres alkotó-előadóművész. Mindeközben a dalok és az előadás hangulata továbbra is olyan pozitív, hogy javasolnám bevezetni több intézményben és helyszínen a Szederhallgatást. A Parlamentben például remek esélyeket teremtene egy nagykoalícióra, egy fővárosi focirangadón pedig barátságosan ölelgetnék egymást az Újpest és a Fradi ultrák. Addig azonban marad az erdei gyümölcs otthoni fogyasztása a mindennapokban, mert egészséges, elősegíti a problémák emésztését és feltölt munkában, szabadidőben, családban, szerelemben.

2-2

Kedvenc osztrák-magyarunk az EB csoportmeccse után Ripoff Raskolnikov, a kétlaki blues előadóművész, dalszerző és énekes-gitáros, aki szintén új albummal jelentkezett a közelmúltban. Ezúttal nem egymagában, hanem zenészeivel lépett fel a Fishingen. Aki remekbeszabott billentyű- és gitárszólókra vágyott, a legjobb helyre érkezett. Igazi karcos, a blueshoz ideális énekhang és egy kis magunkba harapós, mardosós de mégis újjáéledős hangulat áramlott felénk a színpadról. A Never felt so good dalcím úgy mond ellent önmagának, hogy közben nem is: többek között emiatt az állandó ellentmondás miatt szeretjük sokan a bluest. Ennek a hangulatnak pedig Raskolnikov az egyik leghitelesebb átadója. Szándékosan nem használtam a szót, hogy tolmácsolója, mert nem mesterségesen hozza létre ezeket az érzéseket, egyszerűen genetikailag kódolva van nála a blues, és aki erre fogékony, az első akkord után már átadja magát ennek a világnak. Raskolnikov személyiségében és a dalaiban benne rezeg az elmúlt néhány évtized ugyanúgy, mint a környező fák évgyűrűiben.

3-2

A Blahalouisiana zenekar fejlődését jelképezi, ahogy a Fishingen a tavalyi sátor után egyből a nagyszínpadra ugrottak és kaptak ezzel remek lehetőséget. És ha már így adódott, el is lopták a showt, alacsony kezdőlétszám után a magyar-portugállal is konkurálva egyre több nézőt vonzottak be. „Mindenki engedje magából kiszakadni azt, amit érez” – kérte tőlünk Barbi és a zenekarral együtt szabadon is engedte, amit csak lehetett, zenében, érzésben, mozgásban egyaránt. A nap legnagyobb buliját nyomták féktelenül, szabadon, pozitívan. Kiváló torkú vokalista lánnyal egészültek ki, a My baby wants to leave this city igazán emlékezetesre sikerült a két énekhanggal. A változatosság kedvéért nekik is frissen megjelent albumuk van, a közönség viszont a régebben megjelent dalokat jobban ismerte, a Without me és az Ahol összeér volt a legnagyobb kedvenc. Itt és most valóban összeért zenekar és közönség, szurkoló és koncertrajongó, dallam, ritmus, szöveg, hang és fény.

3-3

Nem sikerült viszont annyira jól a Kistehén koncertje, mint azok a klubkoncertek, amiket az elmúlt időszakban hallottunk tőlük. Erről nem feltétlenül ők tehetnek, egyszerűen a dalaik jobban működnek emberközelibb körülmények között, intimebb térben. Volt színe, volt anyaga, el is visszük magunkkal, csak nem hozta azt az extra erőt és töltést, amivel az utóbbi időben elkényeztettek minket. Ugyanakkor ha a Fishingre még mindig alterfesztként tekintünk, akkor a legjobb választásnak bizonyultak a Kispál felvezetéséhez. A régi idők kedvéért még a régen hallott Szájbergyerek is előkerült. „Hangolni muszáj” mondta Kollár-Klemencz a koncert közben, és ez sikerült is, fajsúlyos és provokatív színpadi jelenlétével kellőképpen áthangolt minket, elrepült az idő a Kispál és a borz koncertjéig.

Extra time

A Kispál és a Borz búcsúja után három évre visszatért a zenekar, minden esztendőben a karrierjük egy szakaszát felölelő tematikus koncerttel. 2014-ben még igen távolinak tűnt a harmadik felvonás, mostanra ez is elérkezett. A Velőrózsák, Turisták bárhol és az Én szeretlek téged albumok közül én igazából csak az elsővel tudtam igazán szoros kapcsolatba kerülni. Biztosan az én hibám, de a többiről egy-egy dalt ugyan nagyon megkedveltem, másokat is szívesen hallgattam, de albumként valahogy soha nem tudtam ezekre tekinteni. Egy koncert persze egészen más, itt új életet és hangsúlyokat kapnak a dalok is. Kaptak is, az érezhető volt, hogy sokat próbáltak, dolgoztak ezen a koncerten és hát azt is tudjuk, hogy külföldi turnéval hangolták finomra, hogy az orfűi fellépésre minden tökéletes legyen. Kidolgozottság szempontjából az is volt, mégsem tudtam igazán beleélni magam és úgy megélni, mint egy megismételhetetlen alkalmat, hogy egykori nagy kedvenceimet ismét élőben hallgathatom. Pedig a hangulattal sem volt baj, a koncert végén Kispál András egy rövid dobszólóval is emelte a koncert fényét Ős-Kispálosként mégis azzal kellett szembesülnöm, hogy a három nagykoncert közül egyiket sem élveztem igazán. Egy koncert volt (igen jó koncert ugyan) a sok közül, de nem ünnep és nem katarzis. Csak hallgattam, de nem tudtam a hallottakat a jelenhez kapcsolni, pedig a dalok örökérvényűek és múlhatatlanok. Otthon hallgatva legalábbis azok, itt és most nem. Ebben úgy érzem, komoly felelőssége van Lovasinak, aki mintha maga sem találta volna igazán magát ebben a helyzetben, igen gyakran nyúlt az önironikus, torzított hangon kántáló vagy danolászó kifejezésmódjához, mintha maga sem venné komolyan vagy legalábbis tisztes távolból szemlélné azt, amit annak idején nagyrészt ő alkotott és épített fel. Ezzel együtt is élvezhető volt és többször is felélénkült azért a takarékláng: a Hang és fény, az Etetés vagy a Ha ez a vég. Mégis azzá lett, amit valószínűleg Lovasiék szerettek volna elkerülni: nosztalgiakoncertté.

A nulladik nap címszavakban:

A nap koncertje: Blahalouisiana
A nap gitárosa: Ripoff Raskolnikov
A nap dobosa: Kispál András
A nap fel nem vett ruhadarabja: … (Blahalouisiana)
A nap frontembere: Dzsudzsák Balázs
A nap csalódása: sült kolbász
A nap meglepetése: búzasör (éppen eléggé hideg)

Tudom, hosszú lett, de sok minden történt ezen a napon. Erősödött a magyar szív, hiszen egy világversenyen végre nem a magyar szív. Lovasi egy mondatban foglalta össze a lényeget: a koncert végén csodálatos estét kívánt, csodálatos fesztivált és csodálatos országot, amíg ez az EB tart. Szerda este a magyar válogatott labdarúgók léptek pályára a válogatott magyar zenekarok ellen, a győztes gólt pedig Schoblocher Barbi szerezte.

A cikkelős neve: [kyprios]
A fotósneve: [mzoli]
A cikkelés ideje: 2016.06.23.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.