Megint nagyot üt Farkas Zoli csapata  

Nemisrég jöttek ki egy akusztikus lemezzel, ami kimondottan bejött. Kicsit rendhagyónak mondható, hiszen nem írták át teljesen a számokat, hanem egyszerűen akusztikusra cserélték a hangszereket. Viszont maradt a dinamikus dob és basszus, amitől ugyanúgy húzott, mint torzítva. Jó, nem pont úgy, de értitek… egyedül Zoli nem túl jó angolsága, ami folyton megzavarja itt-ott a dalok sodrását – érzékeny fülnél sajnos ez van. De félretéve ezt a kis bibit, és nem emelkedve a fikázó és okoskodó sok faszfirkász közé, maradjunk a Fekete zászló című új lemeznél, ami viszont most jelent meg.

Zene: Parov Stelar: Matilda
Rendező: System Jaquelinde
Szereplők: Magdalena Neumüller és Elias Buttinger

fiatal pár hazaér az esküvőről. ragyogó fehér ruha, kifogástalan fehér öltöny. egy kapcsolat születése, a közös élet tabula rasa-ja. mi lesz ebből? öt perc alatt végignézhetjük.

Tzumo Árpád kíjbórd,  

Borlai Gergő drámsz, Fodo perkássön, Papesch Péter béssz, Bacsó Kristóf száksz, Csókás Zsolt gitár. Hát belőlük lett a The Electronic Dreams nevű modern jazz formáció, amely 'Freedom - Live at the BJC' címmel nemrég adott ki egy lemezt. Persze mint mindennek, ennek is van előzménye, a 2006-ban kiadásra került t.e.d., vagyis Tzumo Electonic Dreams. Akkor még Csókás Zsolt nélkül játszottak, és Bacsó Kristóf is csak két számhoz íratta a nevét a trekklistán a Hunnia gondozásában megjelent korong borítóján. A történet, hogy miként is ismertem meg őket, röviden kizárólag:

Sokan írnak zenei kritikát  

A baj a meghatározással van, azt hiszem. Mi is a kritika valójában? Itt konkrétan a zenei kritikára gondolok. Ha nagyon belemennénk, az jönne ki, mint mondjuk az igazság fogalmánál. Hogy teljesen más mindenkinél. Úgyhogy mielőtt belevágok, röviden vázolom, hogy nekem mit jelent a kritika, a zenei kritika.

Már jó ideje annak,  

hogy Jacsó Miklós jelezte nekem, hogy van egy ilyen banda, van néhány szám, és hogy írjunk róluk. Rengeteg minden közbejött, és bekerült a talonnak nevezett kis dobozkánkba. Hálisten kijöttek a srácok egy klippel, úgyhogy eszembe jutott a régi mail, és ismét meghallgattam a számokat. S persze megnéztem a klipet. Amit mondani tudok róluk:

Megjött a Flow, a Colorstar új lemeze  

Igen, tudom, hogy május elején. Kértem is belőle egyből egy sajtópéldányt. Hallgattam is bőven, viszont nem tudtam, mit írjak róla. Először a Speeding Game-et hallhattuk, klippel fűszerezve. Nekem nagyon bejött. A lemez is hozza azt a feelinget, amit ez a szám ad, de hálisten azon jóval túlmutat, sokkal izgalmasabb az összhangzás.

Orfűi búcsú a Kispál és a Borz zenekartól  

A két évvel ezelőtti, a Sziget nulladik napján tartott hivatalos Kispál búcsúkoncert előtt 2010. június 18-án az Fishing on Orfű fesztiválon a Kispál és a Borz a saját hazai, pécsi közönségétől köszönt el. Az idei fesztivált baharangozandó, a Megadó Kiadó nyilvánossá tette a koncert felvételét.

Drága muzsikakívánó, dallamevő, harmóniaivó barátaim,  

vendégeim, kedves kultúraképviselők, édes testvéreim, béke hozta hangtársulat érkezett ma este a mi nagy múltú, mégis oly kevesek által ismert bárfüstös és jazzszagú egységünkbe! [így én, a helyi borostás, a nem is fontos konferánszijé]

Ian Anderson's Jethro Tull: Thick as a Brick 2. Whatever Happened to Gerald Bostock. 2012.

Pár hónapja meglepődve olvastam kedvenc zenekarom honlapján, hogy 2012 áprilisában megjelenik az 1972-ben kiadott, Thick as a Brick címet viselő klasszikus albumuknak a folytatása.

Megkeresett Füstös Bálint, egy fiatal zenészsrác  

hogy van valami kis amatőr zenekaruk, és csatolt néhány zenét is, hogy hallgassam meg, neadjisten írjak róla. Tartogattam kicsit a mélbokszban, aztán meghallgattam...

Kemény alap és finom harmónia  

Valami ilyesmi jut eszembe a Special Providence zenéjéről. Most jelent meg a harmadik albumuk, épp a fülembe szól. Fölösleges bármilyen stílusbeli meghatározás, skatulyázás meg pláne. A srácokat meg kell ismerni, és kész. Hogy miért? Baromi egyszerű a válasz. A fúzió ma már túl divatos, viszont nagyon sok zenekar borzalmasan teszi. Ők épp az egyik kiemelkedő jó példa.

2011. november 15-én mutatta be első közös albumát  

Fábián Juli és Sárik Péter a Budapest Jazz Clubban. A fekete hangú díva és a virtuóz jazz-zongoraművész évek óta játszik együtt, szerzőpárosként pedig nemrégiben még a brit szigetország is megismerhette nevüket. A most megjelenő feldolgozáslemez is igazi ínyencség.