Már jó ideje annak,  

hogy Jacsó Miklós jelezte nekem, hogy van egy ilyen banda, van néhány szám, és hogy írjunk róluk. Rengeteg minden közbejött, és bekerült a talonnak nevezett kis dobozkánkba. Hálisten kijöttek a srácok egy klippel, úgyhogy eszembe jutott a régi mail, és ismét meghallgattam a számokat. S persze megnéztem a klipet. Amit mondani tudok róluk:

Megjött a Flow, a Colorstar új lemeze  

Igen, tudom, hogy május elején. Kértem is belőle egyből egy sajtópéldányt. Hallgattam is bőven, viszont nem tudtam, mit írjak róla. Először a Speeding Game-et hallhattuk, klippel fűszerezve. Nekem nagyon bejött. A lemez is hozza azt a feelinget, amit ez a szám ad, de hálisten azon jóval túlmutat, sokkal izgalmasabb az összhangzás.

Orfűi búcsú a Kispál és a Borz zenekartól  

A két évvel ezelőtti, a Sziget nulladik napján tartott hivatalos Kispál búcsúkoncert előtt 2010. június 18-án az Fishing on Orfű fesztiválon a Kispál és a Borz a saját hazai, pécsi közönségétől köszönt el. Az idei fesztivált baharangozandó, a Megadó Kiadó nyilvánossá tette a koncert felvételét.

Drága muzsikakívánó, dallamevő, harmóniaivó barátaim,  

vendégeim, kedves kultúraképviselők, édes testvéreim, béke hozta hangtársulat érkezett ma este a mi nagy múltú, mégis oly kevesek által ismert bárfüstös és jazzszagú egységünkbe! [így én, a helyi borostás, a nem is fontos konferánszijé]

Ian Anderson's Jethro Tull: Thick as a Brick 2. Whatever Happened to Gerald Bostock. 2012.

Pár hónapja meglepődve olvastam kedvenc zenekarom honlapján, hogy 2012 áprilisában megjelenik az 1972-ben kiadott, Thick as a Brick címet viselő klasszikus albumuknak a folytatása.

Megkeresett Füstös Bálint, egy fiatal zenészsrác  

hogy van valami kis amatőr zenekaruk, és csatolt néhány zenét is, hogy hallgassam meg, neadjisten írjak róla. Tartogattam kicsit a mélbokszban, aztán meghallgattam...

Kemény alap és finom harmónia  

Valami ilyesmi jut eszembe a Special Providence zenéjéről. Most jelent meg a harmadik albumuk, épp a fülembe szól. Fölösleges bármilyen stílusbeli meghatározás, skatulyázás meg pláne. A srácokat meg kell ismerni, és kész. Hogy miért? Baromi egyszerű a válasz. A fúzió ma már túl divatos, viszont nagyon sok zenekar borzalmasan teszi. Ők épp az egyik kiemelkedő jó példa.

2011. november 15-én mutatta be első közös albumát  

Fábián Juli és Sárik Péter a Budapest Jazz Clubban. A fekete hangú díva és a virtuóz jazz-zongoraművész évek óta játszik együtt, szerzőpárosként pedig nemrégiben még a brit szigetország is megismerhette nevüket. A most megjelenő feldolgozáslemez is igazi ínyencség.

Albjona Hyseni  

albán származású énekesnő új lemezének számonkénti hangulatizálása :)

Aki csak a szövegeléseim képeire nézett rá,  

láthatja, hogy sok olyan arcról, zenéről írok, ami tényleg rétegcuccnak számít, és kevesen ismerik (még). Megint belefutottam egy ilyenbe, mert általában a legjobbak mind megtalálnak. Szinte lesnek rám egy-egy délutáni, esti perc valamelyik kanyarában. Szóval a mai kommunikáció és létforma facebook névre szűkült légterében egyszer csak átdob nekem egy pesti kamasz srác két mp3-at. Hogy nekik van egy zenekaruk, és ezek az első felvételek, mit gondolok róluk. Eléggé elhavazott időszak éppen, úgyhogy egy kicsit pihent mindkét szám a mailes dobozban. Aztán fülest fel, és ráklikk. Nem letölt, csak megnyit.

Amíg tart

Ez volt a címe annak a lemeznek, amit először hallgattam rongyosra Halász Feriéktől még 2002 környékén. Hogy mi fogott meg? Tankcsapdához méltó minőség, mégis egyedi és stílusos zenét toltak. Volt benne lendület, erő, és főleg valami nagyon egyedi feeling. Na ezt csak Az ébredés útján lemezükkel tudták fokozni 2006-ban, az megint ütött egyet. Ott érezhető volt a fejlődés, mind technikailag, mind az irányt tekintve. Az Egyensúly is jól szól, de ott sok olyan téma ütötte meg a fülemet, ami túl ismerős volt. A koncertalbumokat meg annyira nem preferálom, a néhány kivétel csak erősíti a szabályt, és azok se a rock műfajába tartoznak.

Hosszas beharangozás és a lemezbemutató utáni hosszas csend után végre tényleg "kézbe" vehetjük a Morát. Érdekes egy ilyen volumenű banda újjáéledése. Valószínű eléggé két részre oszlik a FF rajongótábor. Vannak biztosan új, fiatal tagok, akik nem is igazán ismerik a régi nagy "slágereket", csak az emerkettőnek köszönhetően hallották meg a Womant vagy a Stealing the sunt. Nyilván van egy csomó régi rajongó, akiknek meg az új irány nem jön be annyira, mert "túl nyálas, túl lágy". Én meg úgy vagyok vele, hogy lezártam magamban a Drive my handes korszakot, és megpróbáltam már első hallgatáskor is teljesen tiszta lappal hallgatni az új albumot.