A Drastik Putto első albumáról  

-    Micsoda?! Plastik brutto? -kérdez vissza egy ismerős.
-    Nem - mondom - Drastik Putto. Jó lesz megjegyezni ezt a nevet.
Erre ő is nevet. Pedig a zenekar bemutatkozó albuma nem vicc, bár nem is teljesen komoly. Véresen komolytalan.

Megint nagyot üt Farkas Zoli csapata  

Nemisrég jöttek ki egy akusztikus lemezzel, ami kimondottan bejött. Kicsit rendhagyónak mondható, hiszen nem írták át teljesen a számokat, hanem egyszerűen akusztikusra cserélték a hangszereket. Viszont maradt a dinamikus dob és basszus, amitől ugyanúgy húzott, mint torzítva. Jó, nem pont úgy, de értitek… egyedül Zoli nem túl jó angolsága, ami folyton megzavarja itt-ott a dalok sodrását – érzékeny fülnél sajnos ez van. De félretéve ezt a kis bibit, és nem emelkedve a fikázó és okoskodó sok faszfirkász közé, maradjunk a Fekete zászló című új lemeznél, ami viszont most jelent meg.

Zene: Parov Stelar: Matilda
Rendező: System Jaquelinde
Szereplők: Magdalena Neumüller és Elias Buttinger

fiatal pár hazaér az esküvőről. ragyogó fehér ruha, kifogástalan fehér öltöny. egy kapcsolat születése, a közös élet tabula rasa-ja. mi lesz ebből? öt perc alatt végignézhetjük.

Tzumo Árpád kíjbórd,  

Borlai Gergő drámsz, Fodo perkássön, Papesch Péter béssz, Bacsó Kristóf száksz, Csókás Zsolt gitár. Hát belőlük lett a The Electronic Dreams nevű modern jazz formáció, amely 'Freedom - Live at the BJC' címmel nemrég adott ki egy lemezt. Persze mint mindennek, ennek is van előzménye, a 2006-ban kiadásra került t.e.d., vagyis Tzumo Electonic Dreams. Akkor még Csókás Zsolt nélkül játszottak, és Bacsó Kristóf is csak két számhoz íratta a nevét a trekklistán a Hunnia gondozásában megjelent korong borítóján. A történet, hogy miként is ismertem meg őket, röviden kizárólag:

Sokan írnak zenei kritikát  

A baj a meghatározással van, azt hiszem. Mi is a kritika valójában? Itt konkrétan a zenei kritikára gondolok. Ha nagyon belemennénk, az jönne ki, mint mondjuk az igazság fogalmánál. Hogy teljesen más mindenkinél. Úgyhogy mielőtt belevágok, röviden vázolom, hogy nekem mit jelent a kritika, a zenei kritika.

Már jó ideje annak,  

hogy Jacsó Miklós jelezte nekem, hogy van egy ilyen banda, van néhány szám, és hogy írjunk róluk. Rengeteg minden közbejött, és bekerült a talonnak nevezett kis dobozkánkba. Hálisten kijöttek a srácok egy klippel, úgyhogy eszembe jutott a régi mail, és ismét meghallgattam a számokat. S persze megnéztem a klipet. Amit mondani tudok róluk:

Megjött a Flow, a Colorstar új lemeze  

Igen, tudom, hogy május elején. Kértem is belőle egyből egy sajtópéldányt. Hallgattam is bőven, viszont nem tudtam, mit írjak róla. Először a Speeding Game-et hallhattuk, klippel fűszerezve. Nekem nagyon bejött. A lemez is hozza azt a feelinget, amit ez a szám ad, de hálisten azon jóval túlmutat, sokkal izgalmasabb az összhangzás.

Orfűi búcsú a Kispál és a Borz zenekartól  

A két évvel ezelőtti, a Sziget nulladik napján tartott hivatalos Kispál búcsúkoncert előtt 2010. június 18-án az Fishing on Orfű fesztiválon a Kispál és a Borz a saját hazai, pécsi közönségétől köszönt el. Az idei fesztivált baharangozandó, a Megadó Kiadó nyilvánossá tette a koncert felvételét.

Drága muzsikakívánó, dallamevő, harmóniaivó barátaim,  

vendégeim, kedves kultúraképviselők, édes testvéreim, béke hozta hangtársulat érkezett ma este a mi nagy múltú, mégis oly kevesek által ismert bárfüstös és jazzszagú egységünkbe! [így én, a helyi borostás, a nem is fontos konferánszijé]

Ian Anderson's Jethro Tull: Thick as a Brick 2. Whatever Happened to Gerald Bostock. 2012.

Pár hónapja meglepődve olvastam kedvenc zenekarom honlapján, hogy 2012 áprilisában megjelenik az 1972-ben kiadott, Thick as a Brick címet viselő klasszikus albumuknak a folytatása.

Megkeresett Füstös Bálint, egy fiatal zenészsrác  

hogy van valami kis amatőr zenekaruk, és csatolt néhány zenét is, hogy hallgassam meg, neadjisten írjak róla. Tartogattam kicsit a mélbokszban, aztán meghallgattam...

Kemény alap és finom harmónia  

Valami ilyesmi jut eszembe a Special Providence zenéjéről. Most jelent meg a harmadik albumuk, épp a fülembe szól. Fölösleges bármilyen stílusbeli meghatározás, skatulyázás meg pláne. A srácokat meg kell ismerni, és kész. Hogy miért? Baromi egyszerű a válasz. A fúzió ma már túl divatos, viszont nagyon sok zenekar borzalmasan teszi. Ők épp az egyik kiemelkedő jó példa.