Egyszer volt, hol nem volt, egyszercsak  

lett egy Egyszercsak. Nevű zenekar. Két lemezt is kiadott ez az Egyszercsak, mindkettőn oszlopos - de mégis inkább gitáros - tagként volt jelen Szepesi Mátyás, aki mint mondtam, gitárral él. És zenével persze. No kedves történetünk itt kezdődik, az ismeretségünk legalábbis valahol itt kezdődött. Vele, a Szepesi Matyival. Akkor még csak a hangfalak innenső oldaláról.

Hodosi Enikő  

Neo dalszerző-énekes, Occam-lemez, aztán zenekar közreműködő. Most pedig Manoya - máshol azt írják, álnév, én azt mondom, művésznév. És szólólemez: Hundred Arms LP. A tőlem megszokott lemezajánló hangulat, avagy hogy is írnám le:

Krulik Zoltán 

A Makámot egy kedves - hozzám hasonlóan elborult zenei ízlésű - világzene-és jazzőrült ismerősöm révén hallgattam először úgy a '9 kolinda' albumuk idején. Akkor találkoztam először ezzel a stílussal, ezzel a világgal. Egyből kíváncsivá tett a Lovász Irénnel közösen készített lemezük. Megkaparintottam egymás után a régebbi korongjaikat.

ZAJÁK és TÁRSA  

A Hiperkarmából ismert ütős, Zaják Péter, valamint a Pluto-frontember Nemes András régebbi ismeretség, közös próbaterem no és hasonló elképzelések révén egyszercsak nemrég egyedik albummá gyúrta a számait, aminek a címe egy örök igazság lett: Minden kezdet könnyű.

Hatalmas beharangozó után  

kezünkben az új korong. Mondjuk nekem csak az mp3, mert más bandákkal ellentétben a tankok b**sztak még válaszolni is a sajtópéldányt kérő mailemre, nemhogy küldtek volna egy darabot is a lemezből. Biztos nekem rosszak a kapcsolataim, bár mondjuk úgy, hogy még a honlapjukon sincs egy kontakt sem, kit lehet keresni... hát nem könnyű felvenni a kapcsolatot. No, inkább az albumról, a zenéről.

Az úton. Kavicsnak lenni. Megtisztelő, azt hiszem. 

A mondat közben ponttá válni. Az éjjeli holdban kicsi árnyék lenni. Az emberi fejben pillanatnyi gondolat lenni. Megtisztelő, azt hiszem. De ha nem is, hát baromi jó érzés lehet. Az emlékek villódzó spermák az este méhében. A jelen egy annak hitt eszmény. A mozdulat múló rezdülés, éppen-tett. Halk aposztrof, kegyes kis véletlen, ha úgy tetszik. Neked. Barátom ha vagy, hát kezded már sejteni, miből is állhat össze valami néma harmónia.

Jazz Request Show 

Volt egyszer egy Better Tomorrow, és volt egyszer egy Pieces. A nagy szerencse az, hogy még mindig vannak, és hallgathatók bármikor. Ugyanis ezek a Sárik Péter - Frey György - Berdisz Tamás zenészhármas első két albumának címei. Írtam is az utóbbiról egy igen pozitív hangvételű kritikát. Nemrégiben jelent meg harmadik, Jazzkívánságműsor című lemezük. Erről szól ez az írás.

  A Drastik Putto első albumáról  

-    Micsoda?! Plastik brutto? -kérdez vissza egy ismerős.
-    Nem - mondom - Drastik Putto. Jó lesz megjegyezni ezt a nevet.
Erre ő is nevet. Pedig a zenekar bemutatkozó albuma nem vicc, bár nem is teljesen komoly. Véresen komolytalan.

Megint nagyot üt Farkas Zoli csapata  

Nemisrég jöttek ki egy akusztikus lemezzel, ami kimondottan bejött. Kicsit rendhagyónak mondható, hiszen nem írták át teljesen a számokat, hanem egyszerűen akusztikusra cserélték a hangszereket. Viszont maradt a dinamikus dob és basszus, amitől ugyanúgy húzott, mint torzítva. Jó, nem pont úgy, de értitek… egyedül Zoli nem túl jó angolsága, ami folyton megzavarja itt-ott a dalok sodrását – érzékeny fülnél sajnos ez van. De félretéve ezt a kis bibit, és nem emelkedve a fikázó és okoskodó sok faszfirkász közé, maradjunk a Fekete zászló című új lemeznél, ami viszont most jelent meg.

Zene: Parov Stelar: Matilda
Rendező: System Jaquelinde
Szereplők: Magdalena Neumüller és Elias Buttinger

fiatal pár hazaér az esküvőről. ragyogó fehér ruha, kifogástalan fehér öltöny. egy kapcsolat születése, a közös élet tabula rasa-ja. mi lesz ebből? öt perc alatt végignézhetjük.

Tzumo Árpád kíjbórd,  

Borlai Gergő drámsz, Fodo perkássön, Papesch Péter béssz, Bacsó Kristóf száksz, Csókás Zsolt gitár. Hát belőlük lett a The Electronic Dreams nevű modern jazz formáció, amely 'Freedom - Live at the BJC' címmel nemrég adott ki egy lemezt. Persze mint mindennek, ennek is van előzménye, a 2006-ban kiadásra került t.e.d., vagyis Tzumo Electonic Dreams. Akkor még Csókás Zsolt nélkül játszottak, és Bacsó Kristóf is csak két számhoz íratta a nevét a trekklistán a Hunnia gondozásában megjelent korong borítóján. A történet, hogy miként is ismertem meg őket, röviden kizárólag:

Sokan írnak zenei kritikát  

A baj a meghatározással van, azt hiszem. Mi is a kritika valójában? Itt konkrétan a zenei kritikára gondolok. Ha nagyon belemennénk, az jönne ki, mint mondjuk az igazság fogalmánál. Hogy teljesen más mindenkinél. Úgyhogy mielőtt belevágok, röviden vázolom, hogy nekem mit jelent a kritika, a zenei kritika.