Ezek azok a képek, melyek nélkül azt mondom. Minek. Úgyhogy most is fülemben a zene, a zsigereimben a hangvilág. Kicsit úgy elhúz, kicsit úgy kizökkent, hogy olyan jóóó. Kis filmkockákat dobál elém, csak úgy kerülgetem őket az utcán, ahogy lépteim kopogása adja az ütemet.
Én szoktam. De rendesen. Böngészni összevissza a netet, de nem a mai társadalomdebilizáló tartalmak linkjein szörfölve. Hanem számomra még nem ismert, izgalmasnak tűnő muzsikák után kutatva. Fogalmam sincs már, hogy miként jutottam Jónás Vera oldalára, de ott találtam magam, és végighallgattam a néhány szándklód trekket. Teccett. Kimondottan.
Hallgatom a lemezt. A lemezt, ami nagyon kedves. Egyre kedvesebb számomra. A szeretett húrpengések, az ismerős és elcsúszó énekdalok, és a mondani és hallgatni is való. Itt egy kis cikk két emberi fazonról.
Politikamentes társadalomkritika, társadalommentes antidiszharmónia. Költőzajok néma reggelek és éjjelek hajnalán. Békehangok, megnyugvás-fütty és ős-pendülések.Úgy hozta a sors, hogy Török-Zselenszky Tamás legújabb szólóalbuma 2013 novemberében jelenik meg a Rockart Multikulturális Egyesület és a Kultúrgyom Egyesület gondozásában.
Munkábamegyünkkocsival, mint minden reggel. Álmosakvagyunk, mint minden reggel. Szólazene, mint minden reggel. De ezt most nemismerem. Viszont eszméletlenjó. „Mi ez” - kérdezem. „Hát a Jóvilágvan, nem ismered?” „Nem” – mondom, de már tudom, hogy ismétkincsettaláltam.
Hol tart most a magyar hip-hop? Sokkal előrébb, mint évekkel ezelőtt. És az én tollamból is lehet hiteles ez az állítás, annak ellenére, hogy leginkább csak néhány lépés távolságról kísértem figyelemmel ennek a szubkultúrának a mozgolódásait. Valószínűleg ilyen okokból kifolyólag fordított nálam a kritikai sorrend, amikor meghallok egy új alkotást: először a zenei alapokra figyelek fel és csak azután a szövegekre. (Akadtak persze kivételek annak idején, például Akkezdet Phiai.) Ennél a srácnál sem volt másképpen a szitu.
Nemrég jelent meg Steve Vai kiadójának terjesztésében az autodidakta magyar gitáros második szólólemeze. A műfaj instrumentális rock/metál gitár - John Petrucci, Joe Satriani, Steve Vai stílusában.
Ezek a DaftPunkosok mindig is bele voltak buzulva a hetvenes és nyolcvanas évek diszkós-funkos akármijébe. Persze tesómmal szoktunk keseregni, hogy ott volt a Homework albuma, ami aztán az etalon és a mérce. De most már kicsit objektívabban látom az egész tevékenységüket.
Örülök a Sastrának. Lőrinc egyértelműen nem áll a sorba, ahol a pörgős, divatos, eladható sztájlt kenik rá a színpadra. Az Eklektric erős zeneisége után felkerült a hangfelhőre pár izgalmas trekk, ami igazi elektro hangzást tolt, és bár elsőre nagyon meglepő volt, nekem abszolút bejött. Ezután hosszabb csend következett, aztán kijött egy videó, az 1-2-1. Na ez már tényleg kinyitotta a szemeimet, füleimet: egy loop station és egy trombita. És persze Lőrinc.
lüktet és belémüt. kicsit finoman, nagyon masszívan. beleölelnek magukba, a hangszálak bőgőhúrként rezegnek bele a pillanatba, aztán a következőbe. egyszerre múlik a reggel, jön a láncstájm és érkezik az éj szaga. a forró buliba fonódás_őrületes csókba fulladás_ördögi táncba fordulás. belassult éppen a pörgő zajban, a vágy teste mozdul meg és már csukódik az ajtó_de messze is még a következő. megállóba hajló hanyag kis percek. külföldi érzések itthoni magányba írva. hazai hangok messzi köntösbe burkolva. bólogatós hangulat, nem múló, nem múló.
És itt a Brains legújabb lemeze. Vártam, vártam, de eléggé tartottam tőle. Ennek az az egyszerű oka, hogy azok az emberek közé tartozom, akik még a Humanual és Top Shotta idején szerettek bele a banda muzsikájába. Így tehát a sokgitáros, hosszútrackes, masszívan ándörgránd drámenbrénsz stílusba, nem pedig a divatos ötvözetbe.
Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.
Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660
Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu]