2010. dec. 09. | 01:00

Bíborkás szívtakarítás

fokep magashegyi uA Magashegyi Underground nevezetű elektro-alter banda a létezése óta nem jött ki lemezzel, egyedül az akusztik felvételt lehetne élő albumnak nevezni, de azt meg nem adták ki. (nyilván mindannyian letöltöttük és hallgatjuk :)) Most vége a lemeztelenségnek, hiszen itt az Ezer erdő, a 2010-es studióalbum. Sokan nagyon várták. Én is nagyon vártam. Elsőre őszintén szólva kicsit meglepődtem, mert nem azt kaptam, amire számítottam. Ezért nem szabad semmit várni, jobb tiszta lappal nyomni a pléjt! A gondot valószínű az okozta, hogy pár hónapja voltak itt Kaposváron a gólyatábor keretében, és ott hatalmasat buliztunk a zenéjükre. Rengeteg ismert sláger, néhány kevésbé hallott nóta, de végigtáncolós, pörgős koncert volt. A Kaukázus-tagok éppúgy, mint Janóval, itt is kitettek magukért, és hozták az igazi kemény alter huppogást. A billentyűből pedig kaptuk az elektronikus szálat. Bíborkától meg nyilván a jó kis dallamolást.

2010. dec. 08. | 01:00

Kitalált Für Anikó

fokep furanikoSokszor hallani, olvasni egy előadó, egy lemez kapcsán, hogy már a zenészgárda, vagy a szerzők neve garancia arra, hogy ez a cucc aztán tutibiztos, eltalált és színvonalas és tartalmas és jól szól ésatöbbitöbbi. Ezzel én alapból nem értek egyet. Mert egyrészt lehet, hogy már eleve az embert, akinek a neve garancia, nem kedvelem mondjuk. Na itt aztán hiába teszik oda valaki más mögé, már nem ad számomra semmilyen késztetést, vagy indokot, hogy úgy tegyem a lejátszóba, hogy az milyen jó lesz. Vagy mondjuk többször találkoztam olyannal is, hogy egy számomra nagyon kedves banda, vagy énekes kijött az új anyagával, én meg egyből lecsaptam rá, aztán szép lassan - néhány hallgatás után - rá kellett jönnöm, hogy ez nem az. Nem az, amit az eddigiek alapján vártam. Szóval van ilyen.

2010. dec. 05. | 01:00

A lelkemben megmártózó szín

fokep binjip enterBIN-JIP. 2010.12.03. Pécsi Est Café.

Hol is kezdjem? Néhány napja tudatosult bennem, hogy a Barabás Lőrinc Eklektric szünetet tart, más formációkban folytatják a tagok. Az utolsó három koncert egyikének helyszíne éppen Pécs. Másik fellépő a Bin-Jip meg Nicola Conte. Utóbbit nem méltatom, bizonyára nagyon jó zenész és dj a maga stílusában, nekem a két magyar csapat után semmi kedvem nem volt hozzá. Viszont a Bin-Jip. Ők kezdtek. Nagyon örültem nekik előre, hiszen a lemezüket már ismerem, és az előadók munkásságát is követem jóideje, de így együtt még nem hallottam őket élőben. A színpadon tehát Kaltenecker Zsolt, Gyémánt Bálint, Harcsa Vera és Andrew J.

2010. dec. 01. | 01:00

Jazz, mert brutál jó!

fokep avishaiMég régebben írtam ezt a cikket a music.hu-ra. A blogra akkor nem tettem fel. Ma délután viszont eszembe jutott, milyen régen hallgattam már ezt a zenét, és betettem a címben említett lemezt. Nagyon ütött, mint először is, és majdnem nekiálltam írni róla, mikor eszembe jutott, hogy egyszer már megtettem. Tessék: Avishai Cohen izraeli bőgős, énekes, zeneszerző 2008-as triólemezét hallgatva valamiért Esbjörn Svensson jutott eszembe. De nem is ez a lényeg, hanem hogy ugyanúgy tetszett, mint az E.S.T. zenéje. Modern, mégis magán visel klasszikus jegyeket, és ami a legfontosabb, folyamatosan dinamikus és free is egyszerre.

2010. nov. 25. | 01:00

Kozma Orsi ölelésében

fokep kozmaorsiIgen. A jazz erről szól! Pontosan erről, amit ez a lemez ad a hallgatónak. Sok ismerősöm mondja a jazzre, hogy mennyire önző és öncélú ága a művészetnek. Merthogy az igazi jazz zenész teljes transzban, befelé figyelve, átadva magát a pillanatnak és érzéseinek, mondjuk épp csukott szemmel tol a színpadon egy szólót. Erre csak azt tudom mondani, hogy szerintem meg épp az ellenkezője történik. Persze hogy önző, hiszen a jazz egyrészt önkifejezés.

Önmagát adja bele a zenébe a művész. Teljes pillanatnyi énjét beleteszi, s miközben ezáltal egy magasabb szintre lép lelki szinten, úgy emeli fel a hallgatót is egy másik, magasabb dimenzióba, mely jóval túlmutat a hétköznapi létezés szűk keretein. Vagyis miközben a koncert, a zene rezgéseire és energiájára reagál és tovább áramoltatja azt, egyúttal küldi is kifelé, megnyitja belsőjét, és egy nagy adagot odalök felénk. Ez szerintem igenis nagy ajándék, hisz kábé azzal az érzéssel találkozunk, azt sugározza felénk, ami benne zajlik.

2010. nov. 19. | 01:00

Bárzongora és világhír

Kern András. Fogalom. fokep kern semmibaj

Dörmögő-rekedtes hang, cigifüst, kávé. Bárzongora, herfli, fütty. Pest, Astoria, szűk utcák és bérházak. Múltat mesélő ének, jövőbe tekintő gondolat. Szüleim korosztályába tartozik, az ő kiskorukról dalol. Mégis megfogott, mikor még kamaszként a régebbi kazettáit betettem a magnóba. Gyerekként sokszor összejött a régi nagy csapat, a családi barátok. Úttörők, KISZ-esek, párttitkárok, szocializmus és vörös csillag. Mindegyik sokszor szóba jött. Sztorizgatások, tábortüzek, kedvessé vált emlékek. Vámos-könyvek. A történetek háttere. Hát innen az, amit tudok. Tudni vélek, hisz csak ismerem, de nem éltem át. Mégis megfogott. A fanyar, ironikus, cinikus hangvétel, a szomorkodó, ugyanakkor humoros, már-már vidám kis elejtett szavak.

2010. nov. 14. | 01:00

A hallgató imája

fokep akos imaAzon kevés újságírók közé tartozom, akik érzik a hatalmat a publikálásban, és egy fontos, komoly egésznek látják a cikket. Negatív hangvételű kritikák csak érvekkel együtt születnek, és azokban az indulatoknak helyük nincs. Általában, ha kezembe-fülembe akad egy-egy olyan lemez, ami nagyon nem jön be, akkor elsüllyesztem a többi halomcédé közé, vagy elajándékozom, s nem írok róla. Ákos ilyen szempontból mégis kikerülhetetlen, hiszen rajongójának vallottam magam kamaszkorom javarészében. A Lángoló Gitárokon nagyon eltalált cikket lehet olvasni A katona imája lemezről, s őszintén megmondom, egy ideig gondolkodtam is, hogy egyszerűen csak belinkelem, merthogy szinte teljesen egyezik a véleményem mista gondolataival.

2010. nov. 12. | 01:00

S.O.R.E.

fokep soreEgy spanyol numetal blog lett az egyik "zeneszerző" helyem. Persze csupán a hard numetal zenék terén. No hát ott találtam meg a S.O.R.E. együttest. Egy amerikai bandáról van szó, akikről szenzációs módon semmit nem találtam a neten. Normál esetben ugye egy zenekar minél jobban próbálja reklámozni magát, hogy minél többen megismerjék... na hát ez a csapat mintha direkt titkolni akarná magát... Annyit azért megtudtam, hogy a hip-hop szcénát képviselő The DRP elnevezésű formáció (amelyről ugyancsak semmit nem tudtam megtalálni egy lemezen kívül, ami csak pénzért tölthető...) első zenekaráról van szó, mely 2000-2006 között működött - elvileg.

fokep vadfruttikNagyon nem kell. A cikkekből, a sablonokból elég. Van egy Fénystopposok. Van egy Vad Fruttik. Azt mondják, azt írják, harmadik lemez. Nekem első. Előtte csak pár dal volt, és egy brutál ütős szám, a Nekem senkim sincsen. Persze, Sárga zsiguli, alteréterbe jókor robbant track. De most egy egész lemeznyi igazi Vad Fruttik. És ez baromi jó. Hangulat, egyedi feeling, szőrhasogató és szobában ugrálós léggitározós. És egy Nem hiszek. Talán a legjobb. Persze csak nekem. Egy darabig Ákos Hűség, aztán rock opera. Mégsincs mellékíze. Eltalált, és kész. Pont. Tízből tíz.

2010. nov. 06. | 01:00

Ghymes - a smaragdvilág

fokep ghymesSmaragdzöldben játszó tornyokat ölelgetnek a hópelyhek. Lágyan táncolják körbe a csúcsos tetőket, lassan tipegő hóbárányokat szülnek az égre. A naptányér aranyspagettit lógat a város fölé, csillogva lóbálja a szél a smaragdcserepekre. A tornyok ölében, a bíbordomb hátán a házak, és mind, kik élnek e vidéken. Szélsebes suhogáskönnyű héják és sasmadarak kört fújnak a türkizégre. A nyárvölgy felett emelkedik a templompalota. Smaragdkövet simogató szoknyadallamot hagynak az elmúlt percnek pöttöm aranyhajú gyermekek. A nagy virágfaragott kapun egy varázsló lép ki, a zöldtorony ablakában egy boszorka mosolyog kedveslilán. éGHYMESe messzerepülő regéjét hozza az északi szél, délen már várják a trópusi manók.

2010. nov. 02. | 01:00

Talvin Singh

fokep talvinsinghTalvin Singh Matharu egy londoni születésű csákó, akinek a zenéjét már kiskamaszként hallgattam. Emlékszem, pesti rokonaimhoz jártam fel néha. Ahogy felértem, már vártak. Akkor még fogalmam sem volt annak a bizonyos Budapest nevű dolognak a működéséről. Le a metróba, beszélgetés, mi újság, mi történt azóta. Aztán egy híd alatt ott a kocsi. Beszállás. Műanyag műszerfaltakaró fel, alatta vadiúj hificucc mp3 játszóval. Akkor még ez nagy szó volt. És indiai, arab, keleti zenék gyönyörű minőségben. Kinn a kavargó, áramló főváros, benn a nyugodt délután. Na hát így ismerkedtem meg ezekkel a zenékkel. Mindig is fogékony voltam minden újra, és a zenemániám is másokat őrületbe kergető szinten mozgott már annak idején is. Így hát egyből kerestem írható CD-ket és már toltam is át magamnak a srác vinyójáról a jobbnál jobb világzenéket. A world music csak évekkel később jött divatba, de hát ez tök mindegy.

2010. okt. 25. | 02:00

The Stanley Clarke Band

fokep stanley clarkeA világ egyik legdurvábban játszó basszgitárosa, Stanley Clarke 2010-ben kiadta legújabb lemezét. Az anyag iszonyatosan ütős lett. Clarke szólókarrierjének első három lemezéhez (Journey to Love, Stanley Clarke, School Days) hasonlítja az új albumot, de természetesen a darabok teljesen újak. Hosszúra nyújtott elektronikus tételekként hivatkozik Clarke az új szerzeményekre, melyek különleges utazásra viszik a hallgatót. S ezt meg kell erősítenem. Ez az album a fúziós zene egyik legzseniálisabb képviselője.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Please publish modules in offcanvas position.