Velük voltam autóval egy szerpentinen, Keleten, Nyugaton, déli legelőn, északi ugaron, New Yorkban, reptéren Londonban, kicsi ország minden bokrában, ahol balkán rezesek fújják a takarodót. Már a kilencvenes évek elején rongyosra hallgattam – akkor még kazettán – a Jerry Can Dance című albumukat, majd végigkísértem fejlődésük minden állomását.
Az angol nyelvű korszak után a Diligramm és az Ékszerelmére albumokat követően az ország egyik legjelentősebb alternatív együttesévé és legkedveltebb koncertzenekarává váltak. A fejlődés töretlen volt a Káosz Amigos albumig, amikor is egy hosszabb kényszerpihenőt követően feltört belőlük a szimbolikus című, 2005-ös Kilégzés, az utolérhetetlen és megközelíthetetlen remekmű. Az azóta eltelt hét évben nagyot fordult a világ a zenekarral: utolérte őket a népszerűség és bár látszólag jól kezelik ezt a helyzetet, véleményem szerint ezek a külső körülmények befolyásolták a későbbi történéseket. Ráadásul a Kilégzés után amúgy sem folytathatták volna a megkezdett utat, hiszen azon már nem volt hova továbbfejlődni.
Újítaniuk kellett, emiatt két párhuzamos folyamat indult el. Egyrészt kialakult egyfajta „Quimby Light”, amelynek az előzményei az Autó egy szerpentinen és a Most múlik pontosan a Kilégzés albumról. Majd jöttek sorra az újabbak, az Ajjajjaj, az Álmod ébren tart, az Ultravaló, a Cuba Lunatica, illetve a mostani albumról a Senki se menekül vagy a Lámpát ha gyújtok. Ezt az irányt a közönség nagy része elfogadta, mert a szokásosnál kicsit rádióbarátabbnak tűnő hangzás a korábbiakkal egyenértékű mondanivalót, a megszokott súlyos és hátborzongató költői képeket takar. A látszólag könnyebben befogadható dalokat talán ellensúlyozni akarták az olyan, normál esetben „béoldalasnak” titulálható szerzeményekkel, amelyek váratlanul érték még a törzsközönség nagy részét is. Talán nem túlzás, hogy ezeket a legtöbben egyfajta vadhajtásként kezeljük, hiszen laza szálakkal kapcsolódnak a Quimby-kánonhoz. Példa erre az Unbekannte Schmerzen, Son of a bitch, vagy korábbról a Nice Day, az I’ve got a girl, vagy éppen a Haverom a J.J. Cale. Ez a kettősség jól megfigyelhető a Kilégzést követően kiadott pár számos maxikon, és a most megjelent albumon is. (Nem illik bele viszont a képbe az előző, Kicsi Ország, amely egységesebb és végig egyformán magas színvonalú.)
Ennek alapján talán jobb lett volna várni a Kaktuszligettel, hogy a dalok kicsit csiszolódjanak, beérjenek. Még akkor is, ha erős kezdést jelent a korábban már ismertté vált Kivándorló blues, amely a zenakartól kevésbé megszokott politikus-közéleti témája miatt kisebb vihart is kavart bizonyos körökben. Megszületett az utóbbi évek talán legnagyszerűbb Quimby dala, a Senki se menekül, amely az Autó egy szerpentinen, az Ajjajjaj, illetve a már többször említett Kilégzés utáni időszak eszenciája. Jópofa és szerethető a Jön a huzat valahonnan a fejjel lefelé hedbengelő denevéreivel, és a dobseprűvel végigdobolt ballada, a Lámpát ha gyújtok.
Továbbra sem tudok viszont mit kezdeni Kárpáti Dódi ripacs és bizarr nyávogásával, sem pedig az indokolatlan német halandzsával. Nem lenne szabad a trombitát levennie a szájáról: az Unbekannte Schmerzen éppen úgy nem illik a Quimby világába, mint a korábbi, Dódira épülő szerzemény, a Nice Day. A Son of a Bitch koncerten élvezhető igazán, viszont az utolsók közt tenném be egy Best of válogatásba. Egészen kellemes a Hajnali pszicho, amely az Egónia vagy a Szellő hangulatát idézi, de talán mégsem olyan emlékezetes, mint elődei. A Hó című dal pedig annyira egyszerű, hogy azt szeretném minél előbb elfelejteni.
A vége felé szerencsére ismét beleerősít a zenekar köszönhetően a Livius-féle Kényszerleszállás disszonáns kopogásának és az Állatok a legelőn elsöprő lendületének.
Összességében egy szerethető albumot kaptunk, néhány zseniális, pár igen jó és egy-két felejthető darabbal. Ez a liget bizony lehetne kicsit sűrűbb és átláthatatlanabb: a tüskék itt-ott megtépáztak ugyan, de a kalandot könnyebb sérülésekkel meg lehet úszni. Elfelejteni viszont nem kell, minden hibájával együtt kötelező darab.
1. Kivándorló Blues
2. Unbekannte Schmerzen
3. Senki Se Menekül
4. Lámpát Ha Gyújtok
5. Hajnali Pszicho
6. Son Of A Bitch
7. Jön A Huzat Valahonnan
8. Hó
9. Kényszerleszállás
10. Állatok A Legelőn
11. Búvóhely
A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2013.12.21.