Elemek megjelenítése címkék szerint: világzene

2012. június 15-én, pénteken Kaposváron  

a Szivárvány Kultúrpalotában este héttől egy igazi világzenei csemegét hallott az ott jelenlévő 24 ember. Igen. Míg az épülettel szemközti korzón teltházzal ittak a fiatalok, a város bevásárlóközpontjában pedig épp Fluor vagy Király Norbi karattyolt, addig a Babel Sound koncertsorozatának második állomására a kábé 60 000-es lakosú megyeszékhely 24 polgára volt kíváncsi. Pont. (vessző, ebből kettő fő a [kulturgyom.hu] szerkesztője és fotósa volt...)

Drága muzsikakívánó, dallamevő, harmóniaivó barátaim,  

vendégeim, kedves kultúraképviselők, édes testvéreim, béke hozta hangtársulat érkezett ma este a mi nagy múltú, mégis oly kevesek által ismert bárfüstös és jazzszagú egységünkbe! [így én, a helyi borostás, a nem is fontos konferánszijé]

A nemEZ egy népi jazzt játszó zenekar Erdélyből. Nekem nagyon bejön ez a fúzió, amit csinálnak. Nem írok róluk, megtették helyettem ők maguk, többet úgysem tudnék mondani:

Smaragdzöldben játszó tornyokat ölelgetnek a hópelyhek. Lágyan táncolják körbe a csúcsos tetőket, lassan tipegő hóbárányokat szülnek az égre. A naptányér aranyspagettit lógat a város fölé, csillogva lóbálja a szél a smaragdcserepekre. A tornyok ölében, a bíbordomb hátán a házak, és mind, kik élnek e vidéken. Szélsebes suhogáskönnyű héják és sasmadarak kört fújnak a türkizégre. A nyárvölgy felett emelkedik a templompalota. Smaragdkövet simogató szoknyadallamot hagynak az elmúlt percnek pöttöm aranyhajú gyermekek. A nagy virágfaragott kapun egy varázsló lép ki, a zöldtorony ablakában egy boszorka mosolyog kedveslilán. éGHYMESe messzerepülő regéjét hozza az északi szél, délen már várják a trópusi manók.

Talvin Singh Matharu egy londoni születésű csákó, akinek a zenéjét már kiskamaszként hallgattam. Emlékszem, pesti rokonaimhoz jártam fel néha. Ahogy felértem, már vártak. Akkor még fogalmam sem volt annak a bizonyos Budapest nevű dolognak a működéséről. Le a metróba, beszélgetés, mi újság, mi történt azóta. Aztán egy híd alatt ott a kocsi. Beszállás. Műanyag műszerfaltakaró fel, alatta vadiúj hificucc mp3 játszóval. Akkor még ez nagy szó volt. És indiai, arab, keleti zenék gyönyörű minőségben. Kinn a kavargó, áramló főváros, benn a nyugodt délután. Na hát így ismerkedtem meg ezekkel a zenékkel. Mindig is fogékony voltam minden újra, és a zenemániám is másokat őrületbe kergető szinten mozgott már annak idején is. Így hát egyből kerestem írható CD-ket és már toltam is át magamnak a srác vinyójáról a jobbnál jobb világzenéket. A world music csak évekkel később jött divatba, de hát ez tök mindegy.

Szeretek tegeződni. Az olyan közvetlen, őszinte, baráti… Szia! Képzeld, Kaposváron járt Palya Bea! Augusztus 15-én este adott koncertet Dés Andrással és Lamm Dáviddal. Elöljáróban annyit mondok neked, hogy szőrfelállítós, égigéneklős, mondanivalótól hemzsegős, palyabeásan bizsergetős volt.

1991. Tavasz. Kecskemét. Mongol eredetű helységnév, ahol ősi, kultikus temetkezési területet tártak fel. Jelentése köbö vízben szegény terület, szegény aratás. A szó pedig Uzgin Üver. A hazai underground egyik atyja. A történet a cikk alatt. Most pedig 2005. Vörös Reworkz by Olivier Drieu. Hullámpapírból hajtogatott borító. A lemez a Vörös Rébék album remixeiből áll. Olivier Drieu, a francia Personal Data egyik tagja. Drieu nagyon az elektronika elemében van. A jól ismert népi indíttatású Uzgin Üver feelinget trip-hoppal, dubbal és breakbeattel spékelte meg. Építkező lemezről van szó, nekem nagyon bejön, hogy az egész meditálós indítástól a keményebb dnb, dub és elektro-rock is szerepet kap. A neten mindössze 1250 Ft-ért beszerezhető. Hamarosan cikk az új anyagról, melynek címe Bucka, és 2010-ben jelent meg szerzői kiadásban.

Részeg mosoly az arcba. A fénysávok állandó rezgésben a körúton. A tömeg éled, a hullámok egyenletesen csapnak szét. Bérház alakok, elmosódó Pest. Hahota és sikoly valahonnan, már nem látni. Ütemre megy az út, a sárga kígyó merészen suhan, a négyes-hatos. Fordulunk, a fények mosnak, az éj mit nem rejteget. Szárnyak nyílnak, a felszín eltűnőben. Kérdések és mondatok már nincsenek. Hullámzás van, homályba burkolózunk. Lüktet bennünk a lét, a fény nem fontos.

Három-négy kanál humor, egy csipetnyi dalhajlítás, zúzda olyan érzem-formán, utána spanyol-latin tűzön kicsit melegszik, aztán mehet bele folk, rászórva a tetejére. Utána újból egy kis latin. De az már nagyon durván. Erősen, keményen, és mégis szívet facsaróan. Pszichorepítő Kaske…

SABLONKÉRDÉS (Hogy indult az énekesi pályád?) Kiskorom óta énekelek, illetve azóta, amikor apukám megtanított egy katonaindulóra óvodás koromban. Egy időben énekesnő akartam lenni, aztán ez elmúlt. Azt hittem, hogy az énekes csak operaénekes lehet. Én meg nem akartam olyan lenni. Aztán elmentem spanyol tagozatra gimibe, és rájöttem, hogy mégiscsak énekelni szeretnék. Nem akartam Szegeden maradni, és feljöttem az első suliba, ahova fölvettek. Csepelre jártam két évig OKJ-s jazz-énekre, most a Liszt Ferenc Zeneakadémián vagyok harmadéves jazz-szakon.