LEMEZKRITIKA ÉS KLIPPREMIER  

Korai volt ma a kelésem, korai sokszor a várakozás, az örülés, de akár az őrülés is. Itt ez a cikk is kicsit korai, hiszen két nap múlva lesz csak az új Gödörben az új lemez bemutatója, én meg már itt írok róla. Viszont egy dolog biztos: az új album okozta öröm nem korai, mert egy bitang erős gyógyrock elpéről van szó.

Részeg mosoly az arcba. A fénysávok állandó rezgésben a körúton. A tömeg éled, a hullámok egyenletesen csapnak szét. Bérház alakok, elmosódó Pest. Hahota és sikoly valahonnan, már nem látni. Ütemre megy az út, a sárga kígyó merészen suhan, a négyes-hatos. Fordulunk, a fények mosnak, az éj mit nem rejteget. Szárnyak nyílnak, a felszín eltűnőben. Kérdések és mondatok már nincsenek. Hullámzás van, homályba burkolózunk. Lüktet bennünk a lét, a fény nem fontos.

Három-négy kanál humor, egy csipetnyi dalhajlítás, zúzda olyan érzem-formán, utána spanyol-latin tűzön kicsit melegszik, aztán mehet bele folk, rászórva a tetejére. Utána újból egy kis latin. De az már nagyon durván. Erősen, keményen, és mégis szívet facsaróan. Pszichorepítő Kaske…

Az 1990-ben létrehozott magyar underground zenekar február 16-án mutatta be a Gödör klubban legújabb, immár nyolcadik nagylemezét. A közönség természetes, hogy pozitívan fogadta az új hanganyagot.

Ami egyébként bizonyos szempontból nagyon is régi, hiszen a magát „gyógynövény-rock”-ot játszó csapatnak gondoló zenekar már a kezdetektől egy sokféle stílusból vett elemekből felépített, mégis nagyon egyedi hangvételt hoz zenéjével. Atmoszférát teremtenek, ahol a meditatív vonal éppúgy megtalálható, mint az elektronikus zenék lüktető, drum and basses alapjai, vagy a világzenei áramlat jellegzetes stílusjegyei. Éppúgy a cigány, mint a keleti dallamvilág.