2014. máj. 05. | 00:00

Suzanne Vega legújabb történetei

Írta:

fokep suzannevegaTales from the Realm of the Queen of Pentacles, 2014.

Mi történik, ha egy valódi nagyvárosi énekmondó a négy fal közül kilépve a természetben születik újjá? Ha szemei nem vesznek el a fényszennyezéssel sújtott város tanulmányozásában, ehelyett tekintetét az ég kékje és fák leveleinek zöldje nyugtatja? Ha a kipufogógáztól ólmos füstköd helyett tüdejében az erdei avar spóráktól átitatott levegője áramlik, orrát a virágzó rét pollenektől dús illata nyugtatja? Ha a poros aszfalton ütemesen kopogó cipőjéből kilépve mezítelen lábát pázsitfüvek csiklandozzák, és patak vize bizsergeti?

Ha az üzleti- és bevásárló negyed soha nem szűnő zsivaja, motorok dübörgése, vasak és beton súrlódásának zöreje helyett dobhártyáját a természet hangjai rezegtetik?

Szinte már el is felejtettük, hogy a civilizációt messze magunk mögött hagyva érzékeinket már nem szennyezik az ember alkotta világ mesterséges ingerei. Meghalljuk saját lélegzetünk, szívdobogásunk hangját, felfedezzük az eddig elnyomott belső hangokat, mélyen belénk fészkelt érzéseket, gondolatokat. Nem kell más, csak egy repedés a falban (Crack in the wall, a lemez nyitódala) és a természetbe kilépve erdők, mezők, vízesések, hegycsúcsok és völgyek között járunk. Ilyenkor az alkotó személyisége korlátok nélkül kiteljesedik, mert az emberi kapcsolatok és viszonyok szövevénye nem befolyásolja érzéseinket, a civilizáció káros hatásai nem foglalják le gondolatainkat. Új világot fedezünk fel és építünk magunkban, tiszta fejjel elmélkedhetünk mindarról, amit magunk mögött hagytunk.

Suzanne Vega új albumának költői képei is a természetből merítenek, teremtőjük a természetben felszabadult, a határtalanságnak kitárulkozó kreatív elme. Az első dalban megnyílik az ajtó és onnantól kezdve megzenésített romantikus költeményeket hallunk: Keats, Wordsworth és Coleridge világa tér vissza dallamokba foglalva, huszadik-huszonegyedik századi tudattal átszűrve. A fal tehát eltűnt, és az elhagyott szobában maradt Marlene, Luka, Frank és Eva, Liverpool, a Ludlow Street és New York, velük együtt a huszonegyedik század, és átléptünk az örökkévaló, az időtlen, határtalan dimenzióba. A városi folklór dalnoka, a hiperérzékeny lelkű bölcsészlány helyett a „Queen of Pentacles”, a tarot kártya magyarul Érmék Királynőjének nevezett figurája, a Föld elem női archetípusa alkot és énekel. Egy újjászületett, kiteljesedett művész alkotói ereje teljében valami teljesen váratlan és varázslatos újdonsággal vésett be egy óriási felkiáltójelet mindazoknak az agyába, akik leírták őt (lásd Blue Note kiadó döntnökei).

Suzanne Vega öntörvényű művész, nem jelentet meg automatikusan évente vagy kétévente új albumot. Ha arra van szükség, akkor hallgat, ha pedig úgy látja jónak, akkor összegez és újraértelmez. Éppen ezt tette 2010-2012 között a Close-Up sorozattal, amikor is egy-egy téma köré csoportosítva vette fel és adta ki újra korábbi szerzeményeit. Új dalokat tartalmazó anyaggal ezúttal hét év elteltével jelentkezett. A Beauty and Crime című előző, megkerülhetetlen és kihagyhatatlan album visszatérés volt az első albumok lágyabb, akusztikus hangzásához (leginkább az 1985-ös, cím nélküli első lemezt csempészi vissza emlékezetünkbe), ezúttal viszont inkább a 99.9 F vagy a Nine Objects of Desire kissé karcosabb megszólalását halljuk viszont.

A legnagyobb siker még 1987-ből: Luka

Az album producere a David Bowie-val is rendszeresen dolgozó Gerry Leonard volt, aki gitáron is közreműködött a stúdiófelvételen, és természetesen a lemezbemutató turnéra is elkísérte Vegát. A közös munka nemcsak hangzásban hozott újat, hanem – amint azt Leonard blogján olvashatjuk – a dalok megírásának és felvételének módszere és fázisai is a ma megszokottól eltérően alakultak. Az alapötletek Vega előző évi európai koncertkörútja alatt születtek meg, ezeket ott helyben nagy hirtelen fel is vették. Később, hogy legyen elég idő az iPhone-ra rögzített hangmintákat megfelelően kidolgozni, 2013 második felében kevesebb fellépést vállalt. Egy New Yorki stúdióban minden héten egyszer találkozott a zenészekkel és együtt kezdték el alakítgatni a dalokat, majd ezt követően koncerten, közönség előtt tesztelték őket. Később, a felvételek ideje alatt a hagyományos módszert követték: nem az internetet vették igénybe ahhoz, hogy a zenészek feljátsszák saját szólamukat, hanem mindannyian összegyűltek a stúdióban és együtt merültek el a munkában. Így elég időt tudtak adni maguknak ahhoz, hogy a legjobb ötleteket egybeolvasszák és közösen valósítsák meg. A dalok végső formába öntése során pedig olyan különlegességek is helyet kaptak, mint a prágai Smikov kamarazenekar, vagy a Londoni Szimfonikus Zenekar fúvósainak közreműködése.

suzannevega

Nemcsak a vendégzenekar és a fúvósbetét tágítja a megszokott zenei világot. Újdonságot jelent még a mandolin is, amely több dal hangzását is meghatározza, itt-ott REM-es jelleget kölcsönözve nekik (Song of the Stoic). Szokatlan még a kissé Pink Floydos vokál a Fool’s Complaint refrénje alatt, ami később ismét hallható a Song of the Stoic dalban.

A gondos előkészítés és rengeteg munka végül beérett, mert olyan album született, ami a megszokott hangzásra épül, ugyanakkor viszont – talán a gondos produceri munkának köszönhetően is – mintha zeneileg is kinyílt volna a világ Vega előtt. A korábbinál jóval több forrásból merített, de ettől nem hígult fel, sokkal inkább kiteljesedett és gazdagodott. Továbbra is az első album és a Beauty and Crime marad a kedvencem, mégis el kell ismernem, hogy zeneileg ez az eddigi legváltozatosabb és legérdekesebb Vega album.

jegyzetes

Két történet a Vega család közelmúltjából

„Black is the truth
Of my situation.
And for those of my station
In life. All other colors
Lie.”

(I never wear white)

Suzanne Vega féltestvére, Tim Vega szintén művészként kereste kenyerét, grafikusként nővérének is dolgozott néhányszor, de leginkább más zenekarok (pl. Blues Traveller, Spin Doctors) lemezborítóit, plakátjait, logóját tervezte. Munkahelye a World Trade Centerben volt. 2001. szeptember 11-én beteget jelentett és nem ment be dolgozni. A terrortámadás után megszűnt a cége, utána nem találta a helyét és az egyre súlyosbodó alkoholizmusa vitte el alig nyolc hónappal a terrortámadás után. Suzanne Vega 2007-ben megjelent Beauty and Crime című albumát az ő emlékének ajánlotta, a Ludlow Street című dal pedig konkrétan neki állít emléket (Tim háza ebben az utcában volt)

Alyson Vega, a másik féltestvér tanárként dolgozott, évekkel ezelőtt agyműtéten esett át. Sorstársaihoz hasonlóan az életében bekövetkezett változásokat nehezen dolgozza fel, állandó jelleggel küzd az állapota miatt tapasztalt nehézségekkel, mindennapi problémákkal. Azóta hasonló problémával érintett embereknek szánt blogot vezet, amelyet Suzanne is népszerűsített Facebook oldalán.

Alyson Vega blogja              ugyanerről egy másik blogon

jegyzetes vege

Az új album szövegei  

Suzanne Vega honlapja  

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2014.05.05.

Kapcsolódó elemek

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Please publish modules in offcanvas position.