Furcsa volt mindegyik, hiszen előtte egy szabadabb, jórészt instrumentális szabad jazzes cuccot toltak. Ezt külön is választottam, ez volt az első időszakuk. Aztán a Lovász Irén, a kolindák megint egy egészen más hangulatot adott. Ezt követték az Anzix, az Almanach például, melyek szintén mások voltak kicsit - újabb énekesnők, újabb zenei megoldások. Színessé tették a zenét, érdekessé a zenekar pályájának ívét. Ami viszont mindvégig megmaradt, egy kép a Makámról: bal szélen ül Krulik Zoltán, egy bohém művész a gitárjával, és pengeti a gitárját. Középen egy, kettő vagy három népdalénekesnő (Bognár Szilvi, Szalóki Ági, Palya Bea pölö), egy hegedűs (Krulik Eszter), és még néhány zenész - főleg szaxofon, ütősök. Szóval ez volt sokáig a fejemben, ha azt hallottam, vagy láttam, hogy Makám. Persze mindez egy koncerten alapult, ahol még jó régen voltam egyszer a Millenárison. Na de. Idén megjelent egy új Makám album, melynek a címe

Robinzon Kruzo

Egy másik portálon olvastam el pár sort róla. Hogy tulajdonképpen nem is Makám néven akart először világra jönni, hanem Robinzon KruZoként. Aztán mégiscsak így született meg. De alapjaiban más, mint az eddigi Makám. Ez inkább Krulik Zoltán szólólemeze, önvallomás saját énekkel, frontemberként. Először nagyon furcsa volt a rockos beütésű, korábbiakhoz képest sokkal dinamikusabb és erősebb hangzás. És az ének. A férfihang. Krulik Zoltán hangja, amiről nagyon sok más énekes eszembe jutott. Zorán, Kiss Tibi, Cseh Tamás, és a hangulat, a miliő miatt még Kern András is. De az érdekes, hogy mindez valahogy egyáltalán nem zavart. Nem úgy kerültek elő a számok hallgatása közben, hogy na, ez totál olyan, hanem inkább úgy, hogy; basszus, mi van ebben az emberben? Olyan érzésem támadt, mintha az idáig színpadszélen üldögélő lágyan pengető fazon várta volna, hogy beérjen. És most van itt az idő, döntött, és jól.

Mert most kijött belőle minden, ami ifjú kora óta gyűlt, és cseperedett. És ebben bizony benne van minden olyan korszak, amit az említett zenész-énekesek is átéltek, és benne van a magyarság, a közös történelem, mindaz, hogy otthon. És a szeretet, a fájdalom, a szívbeliség. Igen, valami ilyesmit érzek. Egy biztos: amióta először meghallottam az új albumot, szinte nem telik úgy nap, hogy ne forogna le az összes track.

"Új lemezünknek a ROBINZON KRUZO nevet adtam, részben a nevem első szótagjaiból kiindulva, és ha már Kruzo, akkor legyen Robinzon is, ifjúkorom kedves olvasmányára gondolva és metaforikusan is értve a Robinson-létet. A dalok nagyon személyesek, családtörténet-töredékek, emlékvillanások, filmszerű menetben egész a gyerekkorig, szüleim, nagyszüleim sorsán át pedig egész a XX. század kataklizmáiig visszanyúlva. A dalok eddigi bemutatóin örömmel tapasztaltam, hogy nemcsak az én generációmat érintik meg a szövegek" - így fogalmazott Krulik Zoltán az új anyag kapcsán.

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2012.11.24.