Mindenből a mindenbeSzóval tényleg elképesztő az a sokféle stíluselem, amit a Muriel beolvaszt a számaiba. És tényleg fogalmam sincs, kik ők, de az biztos, hogy a zeneszerzéshez, és a zenéléshez is van érzékük rendesen. Amikor az albumot hallgatom, egy-egy számnál épp elgondokoznék, hogy most ez még mindig ugyanaz a banda, amikor azt mondják a refrének és szólók, hogy persze, csak szeretünk mindenfelé kalandozni, mert úgy sokkal érdekesebb. Végig ezt érzem. A lassú, érzelmes melódiák után jön a várt dinamikus, rockos, a reggae után a feloldó impro, és így tovább. A laza felvezetések után magától értetődően érkezik a kemény, döngölős verze.
Az a vicces, hogy szinte minden újabb váltásnál beugrik egy-egy általam ismert, kedvelt előadó vagy csapat (vagy csak a tőlük hallott, kapott feeling), de valahogy egyből odébb is áll a gondolat. Nincs idő a merengésre, máris jön valami más, valami újabb. Pillanatnyi kis foszlányok maradnak ezek, és fontosságukat vesztve maradnak el az időben. Mindig az éppen hallottal jár együtt a fejem, a lábam.
Nem akarok, és nem is szeretek nagyon nagyokat mondani, de úgy érzem, hogyha ugyanilyen szellemben él tovább a Muriel, egyszer talán majd ők lépnek fel a 30Y után, nem előtt... :) vagy ilyesmi.
A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2015.03.09.