Aztán Nagy János billentyűszóló egy eddig csak koncerteken hallott European Mantra számban. És persze a dobosfenomén Borlai Gergő, aki Barcelonában tolta fel a ritmusszekciót, és akihez Peta feltétlenül ragaszkodott. A többi hangszeres is a legjobbak közül való. Ritmusgitár Lukács Péter például, basszus Lukács Péter, aztán billentyűkön Lukács Péter, és a computer programokért pedig Lukács Péter felelt. Arról is szólt némely cikk, hogy még '96-ban Peta a 'Ki mit tud' egyik nyertese lett. Egy interjúból még az is kiderült, hogy 2001-ben hozták létre Borlaival a már említett European Mantrát, amely azt hiszem a hazai zenei élet igazi gyöngyszeme a maga free-nu-elektro-jazz-metal műfajával. Aztán persze azt sem nehéz megtudni Petáról, hogy már jóideje a Bikinit erősíti gitárjátékával. Szintén sokan tudhatják, hogy Pacziga Lindával készített demókat, sőt szinte lemezt is, ami aztán mégsem jelent meg. A lényeg, hogy a szólólemez ötlete már régóta foglalkoztatta, és most jött el az ideje. Végül csak leírtam szinte minte mindent, talán nem is kellett volna, de akkor jöjjön a szubjektív.
Vagyis amiket máshol nem olvashatsz. A K.L.B. triót (Kaltenecker Zsolt, Lukács Peta, Borlai Gergő) nem említette meg egy cikkíró sem - legalábbis tudtommal. Pedig szerintem az egyik legfontosabb formáció volt az elmúlt néhány évben. Még a megalakulása előtt ezt a három fazont gondoltam a legjelentősebb hazai... hát nehéz megfogalmaznom. Úgy próbálnám megközelíteni, hogy szinte formációktól függetlenül az ő játékuk hatására szoktam a leginkább elszállni és totálisan kikerülni kis egyszerű hétköznapinak hívott világunk egysíkúságából. Szóval három olyan karakter, akik mindig is egyedi, eredeti stílusukat viszik bele a zenébe, akárkivel és akárhol is játszanak. Mindegyikük folyamatos újkereső, kísérletező és mindezek mellett brilliáns muzsikus - a szó szoros értelmében. És ők – nem sokáig, de – együtt játszottak és rögzítettek is egy élő lemezt (Just like jazz címmel). Úgy gondolom, hogy a European Mantra mellett ez volt a másik nagy banda, ahol abszolút átjött az a feeling, ami meghatározza Peta játékát, de úgy is mondhatnám, hogy amit Peta játéka is meghatároz. Mindenki egyenrangú, mindenki beleadja lélekmélyen önmagát, és bár mindenki szólózik és önkifejez ezerrel, végig ott a harmónia, az összetartozás, a másikra figyelés. Vagyis alázat. Egymás és a zene, mint egység iránt. Őszintén, szívből.
A War and Peace úgy érzem, hogy egy nagyon érett, nagyon egységes anyag. Szerteágazó, és rengeteg felől táplálkozó, mégis igazi Petás feelingű. Hiszen Ő tartja egyben. Borlai irdatlan pontos és mindig kellő erősségű dobolása, és Peta sokszínű gitározása nagyon erős zenei alapot ad a szólóknak és izgalmas, fülbemászó éneknek vagy fejletépő hörgésnek. Lehetne még boncolgatni persze a számokat, de nem sok értelme lenne. Úgyhogy le is zárom ezt a lemezkritikát, és mindenkinek szeretettel ajánlom ezt az izgalmas albumot. Attól tök függetlenül, hogy már jól ismeri a Petát, vagy most hallott róla először.
Számlista:
01. Because of You
02. War and Peace
03. 90s Night
04. It Deeply Hurts
05. Recollection
06. Funny
07. Grief
08. Slowdown
09. Prayer
10. I Had a Friend
11. Waltz
12. Compliment
13. Melletted
A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2013.11.25.