"Kb. 2 évvel ezelőtt egy színészlakásban fektettük le a zenekar alapjait, stílusát borgőzösen Varga-Huszti Máté barátommal. Magunk mellé vettük Herczegh Petit trombitásnak. És az első próbánk Máté lakásában volt, ahol megismerkedtünk Várai Áronnal, akiről kiderült, hogy néptáncos, népzenész és nemtudom hányféle hangszeren játszik. Azonnal bevettük. Sokáig nem volt dobosunk, aztán véletlenül összeismerkedtem egy A38-as koncerten Muhi Áron "Fátyesz"-szal, aki kiderült, hogy dobos és nincs zenekara. Mivel Máté csodálatos szövegeket ír és tele van a telefonja versekkel, ezért bármikor neki tudtunk ülni zenét faragni. Én csak előkaptam a gitárt meg a szájharmonikát, és ment."

És ez tökre érződik is már elsőre. Lendület, friss ötletek, mély gondolatok bújkálnak a sorok, ívek mögött. Ami nekem kimondottan tetszik a lemezben, hogy sokszínű, mégis valahogy összekapcsolódik, egyben marad, finoman kanyarog a srácok világainak határain. Egyik pillanatban egy éjszakai séta közben mélázok, aztán hirtelen elkezdek üvölteni, de úgy, hogy az mindenképpen jól essen, hadd jöjjön ki, ami csak jönne. Aztán bokán csapkodom magam csángó módon a macskakövön, aztán simán megmondom a frankót és már valahol tök máshol vagyok, aztán ott ülsz mellettem, és már csak azon gondolkozom, vajon ki vagy, miért, és hogy kerültél oda. Aztán látom, nem is vagy ott. A zene meg csak szól. Az érzések meg csak kavarognak. Na hát ez olyan kurva jó a Dante zenéjében. Például. Ja, meg a néhány kis közbeszúrt próbatermi életszösszenet. Kimondottan passzol oda, ahova. Pacsi.

Szöveg, ének, szólógitár, basszusgitár: Varga-Huszti Máté
Akusztikusgitár, szájharmónika, vokál: Szép Domán
Kecskeduda, furulya, moldvai dob, vokál: Várai Áron
Dobok, trombita: Muhi Áron "Fátyesz"
Trombita, vokál: Herczegh Péter
Hangmérnök: Subecz Tamás

0:00 Rain the bleux
0:32 Tér
3:24 Minden körbe ér
6:45 De szeretnék...
9:56 Erdőn túl
14:04 Álomlegelő
16:25 Tiéd
19:41 Pasztell
22:21 Kalendárium
24:53 Lélektúra
28:22 Sátántangó

A zenekar saját bemutatkozása:

Krómozott fémlap helyett a rozsdás csavar feje, első kiadású Ady kötet, az új kés helyett öregapád bicskája. Talán ez a Dante-életérzés. A dalok nagyrészt Máté verseit vették alapul, amiket többnyire Domán álmodott kottára. A páros 2018-ban kezdte lefektetni a zenekar alapjait, egy színészlakás konyhájában. Mindenhez hozzányúltak ami nem fekete és fehér, alapvetően csak az foglalkoztatta őket, hogy valami olyannal álljanak elő, ami él. Aminek szaga és íze van, amit érdemes elmesélni, amit jó ha hallasz. Amit hallanod kéne. Persze a Dante akkor kezdett el macska alakot ölteni, amikor Petya belefújt a trombitába. Felnyávogott Áron dudaszólójánál, és valósággal doromboláshoz fogott amikor megérkeztek Fátyesz dobtémái. Így alakult meg az az esszencia, amik a perceket órákba helyezték. Aztán az így elkészült zenei-érzelmi lenyomat lett az a Kalendárium, ami végül mindenkinek befér majd a zsebébe.

Facebook: https://www.facebook.com/dantezenekar/

Instagram: https://instagram.com/thedantemusic