És igen. Saját ízzel. Saját hanggal, saját stílussal élnek a számok. Az ébredő természet hangjai. Egy cikkben ír Tamás mindenféle tudatos dologról, de azért a legfontosabbat simán megfogalmazza közben: „Ne a kéz gitározzon. A kéz többnyire nem újszerű, érdekes, izgalmas dallamokat (ritmusokat, riffeket, fogásokat, stb.) játszik, hanem azt, ami "kézre áll". Egy skáladobozból, vagy a megtanult kedvenc lick-ekből válogat a kéz. Ugyanezen okból, ne is a szem gitározzon, tehát ne azért jöjjön létre a téma, mert az adott bund vagy húr épp ott volt szem előtt, és látjuk magunk előtt a skálákat, alakzatokat. A zene nem itt van. A zene belül szülessen meg.”

Aztán meg azt mondja az ihletről: „nem érdemes "várni" rá. Ugyanis akkor jön meg, ha nap mint nap ott vagyunk a hangszernél és alkotunk, kísérletezünk. Egy idő után az ihlet "látja", hogy komolyak a szándékaink, és elkezdi küldeni a zenéket.” Én éppen így írom ezeket a cikknek is csúfolható firkákat. Megfog egy zene. Elkap az érzés. Belemerülök, és kész, végem. Ami belül, az egyből kívül. A szavak császár nélkül buknak elő, az érzés mennyei.

Épül a tavasz. Kibomlik a harmónia, a téma a születés, nincs mese. Felnőtt mese max, ahol keményen szólnak a döntések. De finoman. A szirmok ébrednek, a harag alszik. Álom mélyén ül a nyár, és várja, hogy ő legyen a folytatás. Második felvonás, szünet nélkül.

Alapvetően a nagylemezek híve, vagy inkább kedvelője vagyok. Bekaphatom, hiszen folyamat szingülök és eeepééék látnak napvilágot. De ez a négy szám tételek és idő szempontjából is valahogy nagyon rendben van. Jól esik így. És kíváncsian várom a többi hármat, amiket majd szépen odateszek mellé, és a végén lesz egy nagylemezem. (csak jól járok én is a végén ;))

Jónás Tamás facebook oldal

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2016.09.28.