Beengedtem egy állatot, amit megfékezni nem tudok. Zúz a térbe a Vad Fruttik, én meg csak; táncolok, csak lassítva mozog, mindenki más csak lassítva mozog. A nehéz sör, a meleg szesz sebezhetetlenné tesz. Néhány korty, és semmi se fáj. Részeg vagyok, részeg király. Nyilván nem könnyű ilyen állapotban bármilyen komoly és annak vélt konklúziót levonni, hozzáadni, meg izé. Az a helyzet, hogy alapvetően én is a pozitív zenéket szeretem, és próbálok olyan cuccot tolni a hangfalaimba napi szinten, ami előrevisz, nem hátra. De azért vannak kivételek. Például hogy beszél nekünk mindenféle problémáról - (valóságról?), és egyszerre baromi jól szól és épp így motivál? Na és tesz tükröt azok elé, akikkel nap mint nap találkozunk, és a legjobb, ha csak mosolygunk egyet (rajtuk?). Meg lássuk be, hogy az élet se aranyközép, de kurvára nem.

Egyszerűen szükségünk van végignézni, ahogy minden szépen lassan szétesik, romok alól kibányászni veszettnek hitt darabjait annak, ami fontos volt, vagy úgy érezted, hogy az lehet, összeraktad, hogy segíts, de csak magadat mentheted. Én azt hiszem, hogy nem számít most semmi sem.... mert most jó, most jó, most jó, most jó, most jó, most jó, most jómostjómostjóígyjóóóóígyjóóóó-o-óóóó.

Fontos tudni, hogy miként gondolkodunk, hogy mi van körülöttünk, hogy miben élünk, hogy kik vagyunk, és aztán hirtelen az egészet teljes mértékben elfelejteni, vagy pont hogy fullosan és EGYként átélni, TUDNI, és legfőképpen ÉREZNI. Köszi Marci. Nagyon nagy köszi! Ez most már nekem a harmadik kibebaszott jó lemezetek! Ja és még egy apró dolog, de ez nem Marcinak, ez nektek: Gyújtsd fel mind a fényeket! ;)

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2016.01.07.