péntek, 21 október 2016 13:50

Konyha: Különbéke (2016)

konyhaMég mindig kurvajó. Mármegint.

A zene már nem a régi, a bona már nem a régi – mondja az első dal, amit hallottam tőlük jópár éve. Konkrétan ’12-ben. Volt egy első, aztán ’14-ben egy második diszk. A Konyha már nem a régi. Hálistennek. Itt van ’16-ra az új anyag. Ez a kétéves kihordás eddig háromszor lökött elénk nagyon gyorsan cseperedő kis csomagot, amit szinte mindjárt születés után muszáj imádni. Szóval nem a régi, de azért nem is totál új. Az eredeti, alapvető egyedi ízt, hangzásvilágot és mondanivalót megőrizve lesz ugyanis egyre kiforrottabb, zeneileg is színesebb és folyton izgalmasabb minden Konyhában született dal.

Kategória: Ajánlós/Kritikás
péntek, 19 június 2015 09:15

Fishing on Orfű 2015 - első nap

music foo 2015 elso362 nap telt el

a legutóbbi Orfűi fesztiválbeszámolónk óta. Éppen ideje, hogy ott folytassuk, ahol abbahagytuk.

Kategória: Fesztiválos
kedd, 18 december 2012 01:00

Konyhanyelv

fokep konyhanyelvEgyszer volt, hol nem volt, egyszercsak  

lett egy Egyszercsak. Nevű zenekar. Két lemezt is kiadott ez az Egyszercsak, mindkettőn oszlopos - de mégis inkább gitáros - tagként volt jelen Szepesi Mátyás, aki mint mondtam, gitárral él. És zenével persze. No kedves történetünk itt kezdődik, az ismeretségünk legalábbis valahol itt kezdődött. Vele, a Szepesi Matyival. Akkor még csak a hangfalak innenső oldaláról.

Kategória: Ajánlós/Kritikás
csütörtök, 06 január 2011 01:00

Robothal, most meg Konyha

fokep konyhaElőször természetesen egy kis agymenéses elmebaj tőlem, utána rendes infók is arról, amiről szó van. Vagyis Robothal, meg Konyha. Notehát: Szétesőben a Marshall bástya. Körülötte a vár romjai. Egy kis ősFender, egy-két pedál, néhány Tama vagy kitudja már... Dobverőharcok, amatőr szőnyeg a cucc alatt. Egy szigszalagtól/ból álló mikrofonállvány. Tojástartófalak. Egy gitár a nyakban. Egy basszer a hangban. Dobos a pergőt, száj az éneket, pengető a húrt. Tépi. Szét és bele a feelingbe. A rockba, a garázsba, a pincébe, a föld alá. A szavak kedvesen és szárazon zúznak bele az éjjelbe. Karon fognak, nehogy jobban szédülj, nem, nem, annyira azért mégsem kéne. Felcibálnak, felhurcolnak a téglaváros fölé, a panelrengeteg közepén a hegytetőre.

Kategória: Ajánlós/Kritikás