kedd, 13 október 2015 02:25

The Wall: újraépítve

Írta:

roger waters the wallRoger Waters The Wall (A fal) 2015.

Sokan a vörösprémes erdei ragadozó és a sokadik gerezna esetét emlegették, amikor 2010 és 2013 között Roger Waters ismét elővette korszakos alkotását és világ körüli turnéra indult vele. A téglák utaztatása szinte napra pontosan 3 évig tartott és összesen 219 állomást foglalt magába. A turnén az eredeti Pink Floyd tagok közül egyedül Waters vett részt, kivéve a londoni állomást, ahol néhány percre Nick Mason és David Gilmour is feltűnt. A turnéból készült koncertfilmet, amelyet Waters és Sean Evans rendezett, 2015. szeptember 29-étől kezdték vetíteni világszerte.

A film három dimenzió találkozása: az első maga a koncertfelvétel, a második az 1982-ben bemutatott Alan Parker-film és annak animációi, amiket a színpadi vetítések és a filmkészítés alkalmával felhasználtak. A harmadik pedig a kerettörténet, Roger Waters utazása, ahogy végiglátogatja apja és nagyapja sírját, a helyet, ahol apja elesett a háborúban és eközben elmeséli a család történetének tragikus, háborúktól árnyékolt fejezeteit. Az pedig, hogy nézőként ki hogyan kötődik ehhez a három dimenzióhoz, nagyban befolyásolja a filmről alkotott ítéletét is.

Mert ugye adott két remekmű: az 1977-ben megjelent dupla Pink Floyd album, minden concept-albumok abszolút etalonja, amelyet a turnén teljes egészében végigjátszottak. Emellett pedig nagyon sokunkban elevenen él az album alapján, Waters forgatókönyvére készített film, amelynek látványvilága úgy égett bele annak idején agyunkba, mint fehéren izzó vas a bőrbe, kitörölhetetlen nyomokat hagyva maga után.

Alan Parker szürreális képei, valamint Gerald Scarfe animációi éppen ezért kikerülhetetlenek, akárhányszor a mű színpadra vagy mozivászonra/képernyőre kerül. Azok tehát, akik mind az albummal, mind pedig a klasszikus filmmel évtizedek óta jó kapcsolatot ápolnak, kétféle várakozással ülhettek be a moziba. Az első természetesen az emlékek felelevenítése: az újrahallgatás, újbóli átélés. Emellett azonban – főleg azért, mert a filmet Waters mester rendezőként is felvállalta – joggal vártunk egy újabb perspektívát, egy újragondolt és újraértékelt változatot, amiben az azóta eltelt évtizedek tapasztalata is benne van.

Az újbóli elmerülést segítette, hogy a jelenlegi technikai fejlettségnek köszönhetően extra minőségben hallhattuk az eredeti dalfolyamot. A fal pedig megérdemli, egyenesen követeli magának a legjobb hangminőséget, mivel minden egyes zörejnek, effektnek, sóhajnak vagy éppen egy-egy majd’ észrevétlenül megjelenő vonós- vagy akusztikus gitár betétnek súlya, jelentősége van. Az animációk, és főként azok, amelyek a filmből lettek átemelve, változatlan erővel hatnak a nézőre 2015-ben is. Az első elvárás tehát maradéktalanul teljesült: művet jól ismerő nézőknek kizárólag azok miatt az elemek miatt lehet hiányérzetük, amik kifejezetten a néhány évvel ezelőtti koncertturnéra vagy a filmhez készültek.

Az egyes dalok tartalmát konkrét szintre emelő, a díszletekre kivetített feliratok ugyanis nagyon gyakran a trivialitás, a szájbarágás szintjére vitték el az eredeti koncepciót. A nézők helyett adták meg a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket a zseniálisan megírt dalszövegeket hallgatva annak idején magunknak feltehettünk, és amiket Alan Parker vagy Gerald Scarfe a filmben továbbgondolt. Ilyenek voltak az időszakosan megjelenő tankönyvi szintű háborúellenes idézetek, vagy a „Mother should I trust the government?” sor elhangzása után felvillanó „No fucking way” válasz. Ugyanígy méltatlan és erősen közhelyszámba megy a „Fear builds walls” vagy a „Big brother is watching you” mondatok falra vetítése is. A már említett kerettörténet is túl egyszerűnek és didaktikusnak tűnik: igencsak alapszintű például a jelenet, amelyben Waters a nagyapja sírja mellet a gyerekeinek meséli, hogyan vette el a családtól két világháború két generációra visszamenőleg a családfőt. Ezen kívül az összes háborúellenes filmből túl jól ismert már a háborús emlékművek, tömegsírok látványa. Előkerült az a szintén már számtalanszor használt, hatásvadásznak is nevezhető mozzanat is, hogy a stáblista alatt a közelmúlt különböző háborúiban elesett vagy erőszakos halált halt áldozatok arcképeit és neveit tartalmazó galériát kellett végignéznünk. A remélt továbbgondolás vagy megváltozott nézőpont helyett tehát úgy tűnik, hogy egy oktatófilm-változatot kaptunk.

David Gilmour vendégszereplése a londoni koncerten

Mi lehetett ezzel az alkotók célja? Egyetlen lehetséges válasz képzelhető el: az eredeti gondolatvilág közelítése a fiatal generációhoz, a nagyobb közönséghez. Vagy ha úgy tetszik: a rétegkultúra egy alapművének átcsempészése a gigashow-k világába. Mert az szinte biztosra vehető, hogy így minden eddiginél több nézőhöz juthatott vagy juthat el Waters remekműve. Ha csak a koncertturné közönségét nézzük, a 219 állomásnál egy stadionnyi ember, és még ennél is több lesz várhatóan a filmet megtekintők száma. A koncertfelvétel közönségének soraiban nagyon sok fiatal nézőt láthattunk, és várhatóan a filmvetítésre is elviszik a mai negyvenes-ötvenes nézők a felnőtt vagy kamasz gyerekeiket. Ez a generáció már nem élt a hidegháború fenyegetése alatt, és kevesebb olyan filmmel vagy könyvvel találkozott, ami háborús témát dolgoz fel. A filmben bevágott arcokon is jól megfigyelhető volt a döbbenet és a rácsodálkozás arra, hogy szüleik vagy nagyszüleik életére a történelem gyászosabb fejezetei hogyan hatottak. Ezt figyelembe véve talán jó döntés volt az üzenetet lefordítani az ő nyelvükre.

roger waters wall

Idősebbeknek, régi rajongóknak is érdemes megnézni a filmet, ha másért nem, az említett újraélés kedvéért. Azért is, mert ilyen minőségben még nem hallhattuk ezeket a dalokat, ráadásul újraértékelhetjük azt, amit látványos színpadi show alatt eddig értettünk. Nem utolsó sorban pedig öröm látni egy végtelenül rokonszenves és hiteles arc elégedettségét, amiért a mai hang- és színpadtechnikának köszönhetően megvalósíthatta, amit annak idején megálmodott. Még akkor is, ha ezt a sokadik bőr lenyúzása után érte el.

Roger Waters weboldal

Roger Waters Facebook

Roger Waters The Wall IMDb

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2015.10.13.