kedd, 19 február 2013 01:00

Szeksztetre hangolva

Írta:

fokep felhoatlaszTöbbes szereposztás, bravúros alakítások 

A Wachowski fivérek (bár egyikük már Lana-ként éli életét) szerint embernek lenni szar ügy. Tudjuk már ezt a Mátrixból is. Felhőatlasz című munkájuk szintén ezt a kérdést járja körül, csak egy kicsit kiforrottabb formában, mint tették azt egy évtizeddel ezelőtt. A filmet nézve az volt az érzésem, hogy egyfajta pótkötetet kapunk a Mátrix filozófiájához, amelyben ismételten próbálnak meggyőzni bennünket az egymás szeretetéről csak néhol kevésbé didaktikusan.

A brechti elvek ebben az alkotásban is kézzelfoghatóak, hiszen „Brecht nagy hatású színházelméleti munkásságának középpontjában az epikus színház eszménye áll. Az epikus színház törekvése, hogy a néző érzelmi bevonódásának, a szereplőkkel való azonosulásának helyébe a racionális önvizsgálatot, a színpadi történésekre való kritikus reagálást állítsa.

E célok érdekében Brecht elidegenítő effektusoknak (Verfremdungseffekt) nevezett dramaturgiai és színpadi eszközöket alkalmaz, melyek ráébresztik a nézőt, hogy amit lát, az csupán a valóság reprezentációja, nem maga a valóság. Ilyen eszközök a közönség közvetlen megszólítása, a dalbetétek ('song'-ok) alkalmazása, a helyszín és a jelenetek tartalmának jelzésére szolgáló feliratok.” (forrás: Wikipédia)

A film legnagyobb erénye a látványvilág mellett a többes szereposztás. Nem csupán a karakterek kiérleltsége viszi előre az első látásra kusza cselekményt, hanem a bravúros színészi alakítások is bevonzanak bennünket.

A film címéül szolgáló Felhőatlasz egy zenemű, amely minden rezzenésben jelen van. Remekül mutálódik ez a szeksztet minden színen, kiegészítve az adott korok trendjeit.

A cikkelős neve: [dorba]
A cikkelés ideje: 2013.02.19.