hétfő, 16 február 2015 10:07

Amikor a nézőt mellőzik

Írta:

oscarOscar Bácsi mégis csak szereti, ha fullban nyomják a kretént?

A 2015-ös év két Oscar esélyes opusza nem több mint puszta szemfényvesztés. Közepesen átélt színészi játék és mély érzelmekként tálalt felületesség az, ami leginkább jellemzi a Boyhood (Sráckor) és a Birdman filmeket. A Batmanből Birdmanné avanzsált Michael Keaton egy cseppet sem tudott megfogni.

A vígjátékról az jut az ember eszébe, hogy végig lehet röhögni és még utána is flashback-ként törnek ránk az önfeledt jókedvet árasztó jelenetek. A Birdman állítólag vígjáték, mégis egy nyögvenyelős B kategóriájú lelki terrorban van része a nézőnek. A Boyhood, állítólag dráma, de semmi pozitív üzenetet sem hordoz, a karakterek csak korukban fejlődnek, értelmes végkövetkeztetést pedig ne is keressünk, mert nincsen.

A Madáremberben adott a kiöregedett és mellőzött színész, aki mellékszálon egykori legenda, ám ezzel sem ő, sem a néző nem tud azonosulni. A fel-feldobott labdát senki sem csapja le igazán, hiányzik az ok-okozati viszony, amely révén teljes egészében át tudnánk élni azt a vívódást, amelybe belecsöppenünk.

Amerika úgy látszik most a hiperrealisztikus vonalat próbálja meg elkapni. De, hogy ez miben unikális, vagy miért van ilyen módon éppen most szükség erre, azt nem tudom.

Az American Beauty (Amerikai szépség) kapcsán felsejlik az, hogy éppen azért nem érte el a kellő közönségsikert az USA-ban mivel túlságosan reálisnak tartotta a közönség a hétköznapi kertvárosi élet bemutatását. Európai szemmel a kellő mélység is teljes egészében meg volt benne, mind történetileg, mind színészileg. Nem hiába, hogy 5 Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb film díját is, valamint számtalan díjat söpört be több rangos fesztiválon.

Valamilyen furcsa okból a Sráckort a magyar és a nemzetközi sajtó is alig győzte éltetni, már a megjelenése előtt ódákat zengtek róla. Richard Linklater filmje a rendezői, vágói, forgatókönyves és a legjobb filmes díjra is esélyes, és ha ez még nem lenne elég: Patricia Arquette és Ethan Hawke is jelölt a legjobb mellékszereplő kategóriájában. Véleményem szerint az végképp semmit sem tett hozzá ehhez az alkotáshoz, hogy 12 éven át forgatták.

Még mindig értetlenül állok a Birdman-hez kapcsolt kijelentés előtt, ”miszerint ez az év, ha nem az évtized legkülönlegesebb és egyben legviccesebb mozija.”

Ammennyiben az alkotók small talk-ot kívánták Piedesztálra emelni munkáikkal, akkor ez sikerült. Elénktárva azt, hogy a mindennapi életben mennyire természetes az ego hatalma, és valójában a szűk környezet sem veszi észre az emberi érzéseket.

Persze a Birdman kapcsán fel lehetne hozni bizonyos áthallásokat, a két főszereplő kapcsán, de azok nem a film lényegi mondanivalóját erősítenék, csupán érzelmi spekulációra adnának okot.

Vegyük például Tarantino filmjeit, amelyekben zseniális az, hogy oda-vissza utalgat, illetve más kortárs alkotásokból helyez cameo szerepbe színészeket (Michael Keaton a Jackie Brown bugyuta zsarujaként ugyanaz a karakter, mint amit a Mint a kámforban hozott). Ám ezeknek minden esetben ott a helyük, nincsen felesleges kör, amit le kéne futni.

De az, hogy a paranoid skizofréniát Edward Nortonnal azonosíthassuk, ahhoz látnunk kell a Harcosok Klubját, és akkor a fejbe lövés, mint toposz szintén beugorhat. De hangsúlyozom ez, csak érzelmi spekuláció, hiszen a Birdmannek és a Harcosok Klubjának semmi köze sincsen egymáshoz.

A végére pedig Kirk Lazarus (Robert Downey Jr.) Trópusi viharban levágott monológját tudom citálni:

“Figyeljé'! Dustin Hoffman, Rain Man. Kreténnek tűnt, kretént játszott, nem volt kretén. Fogpiszkáló, kártyatrükkök, autista, naná, de nem kretén. Aztán gyütt Tom Hanks, Forrest Gump. Lassú, igen kretén, járógép a lábán, de Nixon behuggyozott tőle és megnyert egy pingpong versenyt, tehát nem kretén. Peter Sellars, Isten hozta mr. - infantilis, igen, de nem kretén. Te meg full kretént nyomtá'. Sose nyomjá' full kretént! Nem hiszed el? Kérdezd Sean Penn-t 2001, Nevem Sam. Rémlik? Full kretén volt. Oscar bácsi meg nem gyütt.”

A cikkelős neve: [dorba]
A cikkelés ideje: 2015.02.16.