szerda, 12 december 2012 01:00

nMüzML

Írta:

fokep nmuzmlVéget ért a munkaidő. A sok dolgozó kiözönlött az irodaház ajtaján és fölszállt az ott várakozó harminckettes járatra.

Kényelmesen elhelyezkedtek a jól ismert, kényelmesnek is nevezhető üléseken. Éppen csak kicsit volt szokatlan a környezet, alig érzékelhető a változás, mint amikor a labirintus alaprajzába valaki behúz egy centis szakaszt. Ennek ellenére nem lehetett letagadni, hogy ott éktelenkedett az a kis felirat, a busz hátsó ajtajára, belülről celluxszal ragasztva, az utasok arcába ordítva a két szavas üzenetet: NEM ÜZEMEL. A szókapcsolat szabályosan volt elhelyezve az ánégyes lapra, középre rendezéssel, ötvenötös méretű tájmznyúromennel, fekete betűszínnel és másfeles sortávval.

Az első napon az utasok még kicsit értetlenkedtek, többen vicceket is gyártottak a közlekedési vállalat rovására. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, pár nap alatt szép lassan megszokták, hogy ott van. Elfogadták, mint egy új útitársat, egy új dolgozót, aki ezentúl mindennap velük utazik a tizenhatharmincas hazajáraton.

Néhány nap elteltével megjelent egy hasonló táblácska az irodaház liftjén. Hamarosan újabb és újabb „nem üzemel” feliratok kerültek ki az épületben, számuk exponenciálisan nőni kezdett. Nemüzemelés került a dolgozók részére létesített konyha ajtajára, majd a marketing osztály és az összes többi részleg, végül a vezérigazgató, majd az irodaház főbejáratának ajtaja következett. Később a tizenhatharmincas többi ajtaja, kisvártatva a reggeli hétnegyvenötös, ezt követően a többi járat, a tömegközlekedési káefté, az egész közlekedési iparág. A „nem üzemel” feliratok gyorsan szaporodtak, terjedtek, mint a pestis vagy az AIDS. A járvány fokozatosan átterjedt az egész városra, az országra, kezdte behálózni a Földet, minden szinten, az összes területen, valamennyi kisebb és nagyobb tájegységben világszerte tombolt a nemüzemelés.

A változásokat hamarosan követte a világot leíró szövegek tömege, így először a Magyar Értelmező Kéziszótár és a hasonló kötetek, valamint a vikipédia oldalain és a gúgl találatai között ütötte fel a fejét és szaporodott gomba módra a „nem üzemel”. Kezdetben csak bizonyos szavak magyarázta helyén díszelgett ez a két szó, ilyen volt a tisztesség, becsület, fair play, tolerancia, őszinteség – valamint mindezek kapcsolódó és rokon értelmű változatai. Kicsit később a türelem, bizalom, barátság, szeretet, házasság címszavak következtek, idővel pedig a biztonság, demokrácia, emberi jogok, népképviselet, sajtószabadság, választójog kifejezések definíciói is felcserélődtek. Utolsónak a Föld, valamint a Világ szavak maradtak. Mindennek eredményeképpen a nyomtatott szótárak és enciklopédiák fokozatosan egy lapossá, az onlájn keresők és egyéb felületek pedig egy kilobájtossá zsugorodtak.

A nemüzemelésnek divatja lett, az orvosok elkezdték nemüzemelni a kórházakat, a jogászok a bíróságokat, a tanárok az iskolát, a politikusok a parlamentet. A párok nemüzemelték szekszuális életüket, a szülők a gyereknevelést, a munkatársak a köszönőviszonyt, legutoljára pedig az emberek a kommunikációt és a másikra figyelést.

A nemüzemeltáblák iránt megnőtt a kereslet, felvirágzott a formatervező, designer és címfestő iparág. A táblácskák gyártására egy teljes gazdasági ágazat épült a megfelelő számú és képzettségű humán erőforrás foglalkoztatásával, egészen addig, amíg saját maguk részére is elkészítették, majd gondosan kihelyezték a táblákat.

Hamarosan az összes elérhető és látható felületen, újságokban, könyvekben, bannereken, óriásplakátokon, tévé- és rádiszpotokban, szórólapokban és hirdetési újságokban a nemüzemel különböző színű és nagyságú, eltérő felbontású és fényerejű megjelenési formái virítottak. Ahogy a világon egyre másra jelentek meg a változatos kialakítású, színben és méretben különböző, elektronikus és szilárd hordozóanyagra nyomtatott nemüzemelfeliratok, a sok kis színes táblából összeolvadva, a műholdakról nézve kirajzolódott, a Föld bolygó felszínén tisztán kivehető lett egyetlen, óriási, világméretű két szavas üzenet. A gúglmepsz egészen sokáig mutatta ezt, hanem aztán az utolsó működő számítógép monitorján fehér alapon ötvenötös betűmérettel kirajzolódott az a jól ismert két szó.

Ezzel egy időben a világ felhasználóinak billentyűzetet érintő ujjai végén kicsi barna folt jelent meg, ami fokozatosan továbbterjedt az ujjpercekre, ujjakra, kézfejre, karokra, a többi testrészre, majd a nemüzemelés végül az agyra és a szívre is ráhúzódott. Hamarosan az egész bolygó megtelt nemüzemelő monitorok előtt ülő helyzetben megdermedt, mozdulatlan, barna alakokkal. A felhasználók törékenyek lettek, mint a kiégetett agyag és szárazak, mint erdőtűz után a fák.

Elbarnult végtagjaikat a szél még sokáig zörgette egészen addig, amíg a természet felszínformáló erői le nem tördelték a barna, kopogós alkatrészeket és a földdel egyenlővé tették ezt az egész temporális fellángolást, ami valaha emberiségnek nevezte magát.

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2012.12.12.

Kapcsolódó elemek