2012. dec. 12. | 01:00

nMüzML

Írta:

fokep nmuzmlVéget ért a munkaidő. A sok dolgozó kiözönlött az irodaház ajtaján és fölszállt az ott várakozó harminckettes járatra.

Kényelmesen elhelyezkedtek a jól ismert, kényelmesnek is nevezhető üléseken. Éppen csak kicsit volt szokatlan a környezet, alig érzékelhető a változás, mint amikor a labirintus alaprajzába valaki behúz egy centis szakaszt. Ennek ellenére nem lehetett letagadni, hogy ott éktelenkedett az a kis felirat, a busz hátsó ajtajára, belülről celluxszal ragasztva, az utasok arcába ordítva a két szavas üzenetet: NEM ÜZEMEL. A szókapcsolat szabályosan volt elhelyezve az ánégyes lapra, középre rendezéssel, ötvenötös méretű tájmznyúromennel, fekete betűszínnel és másfeles sortávval.

Az első napon az utasok még kicsit értetlenkedtek, többen vicceket is gyártottak a közlekedési vállalat rovására. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, pár nap alatt szép lassan megszokták, hogy ott van. Elfogadták, mint egy új útitársat, egy új dolgozót, aki ezentúl mindennap velük utazik a tizenhatharmincas hazajáraton.

Néhány nap elteltével megjelent egy hasonló táblácska az irodaház liftjén. Hamarosan újabb és újabb „nem üzemel” feliratok kerültek ki az épületben, számuk exponenciálisan nőni kezdett. Nemüzemelés került a dolgozók részére létesített konyha ajtajára, majd a marketing osztály és az összes többi részleg, végül a vezérigazgató, majd az irodaház főbejáratának ajtaja következett. Később a tizenhatharmincas többi ajtaja, kisvártatva a reggeli hétnegyvenötös, ezt követően a többi járat, a tömegközlekedési káefté, az egész közlekedési iparág. A „nem üzemel” feliratok gyorsan szaporodtak, terjedtek, mint a pestis vagy az AIDS. A járvány fokozatosan átterjedt az egész városra, az országra, kezdte behálózni a Földet, minden szinten, az összes területen, valamennyi kisebb és nagyobb tájegységben világszerte tombolt a nemüzemelés.

A változásokat hamarosan követte a világot leíró szövegek tömege, így először a Magyar Értelmező Kéziszótár és a hasonló kötetek, valamint a vikipédia oldalain és a gúgl találatai között ütötte fel a fejét és szaporodott gomba módra a „nem üzemel”. Kezdetben csak bizonyos szavak magyarázta helyén díszelgett ez a két szó, ilyen volt a tisztesség, becsület, fair play, tolerancia, őszinteség – valamint mindezek kapcsolódó és rokon értelmű változatai. Kicsit később a türelem, bizalom, barátság, szeretet, házasság címszavak következtek, idővel pedig a biztonság, demokrácia, emberi jogok, népképviselet, sajtószabadság, választójog kifejezések definíciói is felcserélődtek. Utolsónak a Föld, valamint a Világ szavak maradtak. Mindennek eredményeképpen a nyomtatott szótárak és enciklopédiák fokozatosan egy lapossá, az onlájn keresők és egyéb felületek pedig egy kilobájtossá zsugorodtak.

A nemüzemelésnek divatja lett, az orvosok elkezdték nemüzemelni a kórházakat, a jogászok a bíróságokat, a tanárok az iskolát, a politikusok a parlamentet. A párok nemüzemelték szekszuális életüket, a szülők a gyereknevelést, a munkatársak a köszönőviszonyt, legutoljára pedig az emberek a kommunikációt és a másikra figyelést.

A nemüzemeltáblák iránt megnőtt a kereslet, felvirágzott a formatervező, designer és címfestő iparág. A táblácskák gyártására egy teljes gazdasági ágazat épült a megfelelő számú és képzettségű humán erőforrás foglalkoztatásával, egészen addig, amíg saját maguk részére is elkészítették, majd gondosan kihelyezték a táblákat.

Hamarosan az összes elérhető és látható felületen, újságokban, könyvekben, bannereken, óriásplakátokon, tévé- és rádiszpotokban, szórólapokban és hirdetési újságokban a nemüzemel különböző színű és nagyságú, eltérő felbontású és fényerejű megjelenési formái virítottak. Ahogy a világon egyre másra jelentek meg a változatos kialakítású, színben és méretben különböző, elektronikus és szilárd hordozóanyagra nyomtatott nemüzemelfeliratok, a sok kis színes táblából összeolvadva, a műholdakról nézve kirajzolódott, a Föld bolygó felszínén tisztán kivehető lett egyetlen, óriási, világméretű két szavas üzenet. A gúglmepsz egészen sokáig mutatta ezt, hanem aztán az utolsó működő számítógép monitorján fehér alapon ötvenötös betűmérettel kirajzolódott az a jól ismert két szó.

Ezzel egy időben a világ felhasználóinak billentyűzetet érintő ujjai végén kicsi barna folt jelent meg, ami fokozatosan továbbterjedt az ujjpercekre, ujjakra, kézfejre, karokra, a többi testrészre, majd a nemüzemelés végül az agyra és a szívre is ráhúzódott. Hamarosan az egész bolygó megtelt nemüzemelő monitorok előtt ülő helyzetben megdermedt, mozdulatlan, barna alakokkal. A felhasználók törékenyek lettek, mint a kiégetett agyag és szárazak, mint erdőtűz után a fák.

Elbarnult végtagjaikat a szél még sokáig zörgette egészen addig, amíg a természet felszínformáló erői le nem tördelték a barna, kopogós alkatrészeket és a földdel egyenlővé tették ezt az egész temporális fellángolást, ami valaha emberiségnek nevezte magát.

A cikkelős neve: [kyprios]
A cikkelés ideje: 2012.12.12.

Kapcsolódó elemek

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.