csütörtök, 28 június 2012 02:00

Ne írjad le

Írta: terem s. bálint

Miről írjon az ember, ha semmiről nem tud?

Bármiről. Arról, hogy ha felébredsz mit érzel reggel. És innentől kezdve leírod az egész napodat. Milyen volt az időjárás, s az belőled mit hozott ki. Például esett az eső és szar kedved van. Meg ilyen közhelyeket.

Az eső esett ma, szürkék voltak a felhők. Jó vastag felhők úsztak ám az égen. Beterítették az eget. Tökre hiányzott már a kék onnan felülről és a meleg sárga árnyalatok mindenhonnan. Nem ez a halvány szar árnyék a flaszteren. Most nem jó a kedvem, süss fel nap.

Vagy ha egyáltalán találkoztál emberekkel, kik voltak azok. Mit meséltek neked, miket beszélgettél velük. Érdekes sztorik bontakoztak ki vagy csak ismétlődő kérdés-válasz halmazok járták körül a testeket. Közben elmélázhatsz azon, hogy milyen rohadt unalmas a világ.

Megkérdeztem tőle hogy van. Vártam a válaszát, de csak a szokásosat mondta. Akkor megkérdeztem tőle mik a tervei a jövőre nézvén. Vártam a válaszát, de csak a szokásosat mondta. Hm. Nem is beszélgettünk úgy igazán, mint két jó barát. Nem ismerem a mai napig az élete minden mozzanatát. Megnézem facebook-on a fényképeit.

 

Azon is lehet tűnődni, milyen új dolgokat fedeztél fel a környezetedben. Ami szintén unalmasnak látszik, de a buszon hazafelé megszámolhatod hány háznak van piros tetőcserepe. Ez jó móka és bármi hasonlóval is játszhatsz még.

Amott ni, mennyi sok virág van abban az udvarban. Emitt e, közhely: aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Ott meg egy bedőlt garázs, talán sosem volt autójuk csak álmaik, amiket hagytak összeomlani. Tessék, nekik meg két autó is áll a hídjukon. Teleragasztva poénos matricákkal. Ekkora felületet pazarolni ennyi rossz viccre. Jeleznem kell, mindjárt leszállok.

Nekem az furcsa, mikor állandóan azt sulykolják hogy a téma az utcán hever. Előtted hever bizony, ott fetreng a porban, de nem látod. Minek írsz? Nem veszed észre ezt az érdekfeszítő témát? Nem tudom észre venni, miközben magamba nézek és azt látom: a téma agyam zsákutcáiban hever inkább. Mit hever, ott áll és ujjal mutogat felém. Gyere ide te barom!  - kiáltanám neki, de a rosseb vinné el, maradjon inkább ott.

Gyerünk emlékezzünk valami rosszra. A jót úgyis mindig leírom hamar. Az rossz volt, amikor nem tudtam leírni a rossz dolgaimat. Inkább kényelmetlen helyzetek száza ugrik be. Mutogatnak rám, hogy miért pöttyös ez a gyerek. Mutogatnak rám, hogy pápaszemes. Mutogatnak rám, hogy mutogatni való vagyok. Tele vagyok komplexusokkal. Most én mutogatok rád.

 

Jóformán azt sem tudom elképzelni mi az érdekes. Kinyitok egy újságot és feketén-fehéren ott van iksz oldalon a tömény érdekesség. Képpel. Kinyitok egy könyvet és végig kell olvasnom hogy érdekes e. Az internet meg húzza le magát a klotyón. Most megyek megborotválkozom és különös gondot fordítok az állam alatti részre, hiszen számos vágás lelőhelye. Tessék, ott van a tükörben egy borotvált arc tele érdekességgel. Ott van a múlt és a jelen minden fontos eseménye. Még az is látszik, ami fizikailag nem. Hát fogok egy klaviatúrát és leírom.

Meghalt és lelőtték. Kiválasztom és szavazok rá. Egészségesen megeszem és hűsítem magam. Ő borzalmasan csinálja és lehet máshogy is. Megcsalta és sajnálom. Felhívom és segítséget kapok. Nézem és nem látom. Kapcsolgatok és tematikát választok. Elég. Szeretem a hosszú mondatokat, de már elvesztettem a fonalat.

Még miről is akarok írni? Azt ki ne felejtsem, hogy voltak jó gondolataim, de ezek elhalványultak. Melyik típushoz tartoznak vajon? Nézzük csak: van a Nap-típus. Mindig ragyog és éjszakára tűnik el. Van a Hold és csillagok-típus, amire egyrészt máshonnan vetül a fény, másrészt tök távoliak és kell várni egy évszázadot mire a fényük elér ide. Az utóbbit bővebben kifejtettem, így hát oda tartozik minden elalvás előtti és alatti kép és mondat feketén-fehéren.

Jó reggelt.

 

Ennél többet nem is érdemes körmölni. Nem akarom kifejteni milyen sört ittam ma. Hozsannázni lehetne még remek beszélgetésekről, az emberi kapcsolatok fontosságáról. Az ember társas lény és minden ilyen hülyeség amit fontosnak tartanak a társas lények. Ezt például neked írom, tehát társas lény vagyok én is. Csak most a saját hangodon szólok hozzád és a saját érzelmeidet használom.

Valaki írt valami elképesztően ostobaságot arról, hogy az életet jobbá lehet tenni két szem borsóval. Az egyik szemet be kell rakni az ágy alá és északra kell fordítani. Bizonyos tudós körök szerint így felel meg bizonyos elvárásoknak, amik majd bizonyos hatásfokot fognak generálni. Ezt nem értem. Aztán a másik szemet egy fazékba dobni sok zöldséggel egyetemben, majd egy óra múlva leülni ebédelni. Ezt értem.

A manipulációról hallottál már? Kapcsold ki a tévét. A számítógépedet is. A telefonodat is. Mondd le az újságot. Menj és borotválkozz meg, fürödj meg, egyél egy jót. Döntsed el ki leszel. A tükör nem fog neked tanácsot adni, az életedet sem fogja megváltoztatni. Felőlem azt is kidobhatod. Mielőtt kidobnád törjed össze apró darabokra. Ezt az írást is úgy ahogy van felejtsed el.

 

A cikkelős neve: [terem s. bálint]
A fotós: [czellár anita]
A cikkelés ideje: 2012.06.28.

Kapcsolódó elemek

Tovább a kategóriában: « MAX Jó tanácsok popmatuzsálemeknek »