vasárnap, 03 november 2013 01:00

Jó tanácsok popmatuzsálemeknek

Írta: terem s. bálint

[terem s. bálint] szerint

popmatuzsalem

Milyen szerencse, hogy azok ott fönn mindig a megfelelő emberek kezébe nyomják a pénzt. De mit is kell tenni tulajdonképpen azért, hogy a rendszer automatikusan utaljon a bankszámlánkra annyi lét, amennyit csak papíron leírva láttunk még?

Fontos szempont az 50 vagy 60 feletti évjárat, emellett rendelkezni kell az előző rendszerben íródott örökzöld slágerekkel. Tulajdonképpen elég egy is, de jó ha van minimum három. Aztán ha ezeket a tulajdonságokat megszereztük/elhíreszteltük (vö. bulvársajtó) vagy ne adj'isten egészen véletlenül gyárilag rendelkezünk legalább az egyikkel, akkor nincs más hátra: kezdjünk el folyton-folyvást visszatérni. Mondjuk 1-2 évente. Nem kell sok alkalommal, csak néhány koncert erejéig. Lehet elmenni is, nem csak visszatérni. Az talán hatásosabb, de sokszor nem lehet megcsinálni.

Abban az esetben, ha aggasztanak minket olyan tények, mint hogy: nem irtunk 20-30 éve egy új alkotást se, avagy nem figyeltük a zenei változásokat, a trendeket ill. az újabb hangszereléseket, a szempillánk se rezzenjen. Nyugodtan kapcsoljuk be a rádiót vagy a tévét: benne leszünk valamelyik kereskedelmi rádió vagy zenetévé repertoárjában. Ez mást nem is jelenthet számunkra: az okos zenei szakemberek (vö. üzletemberek)nem hagyták, hogy elfelejtsenek minket. Azonkívül számíthatunk egy masszív nyugdíjas rétegre (jelen pillanatban kb. 2,8 millió), akik még emlékeznek ránk és a fülbemászó dalainkra.

Ők pedig generációról generációra továbbadják az irántuk érzett szeretet (vagy hanghordozót, mindegy is), ami azt generálja, hogy senkinek sem fog fejlődni az ízlése. De ezzel nem szabad foglalkoznunk, mert ezek a tények a mi malmunkra hajtják a vizet.

Ez pedig azt fogja eredményezni, hogy újra és újra gigakoncertekkel bővíthetjük biográfiánkat. Rossz hír ugyan, hogy diszkográfiánk ezen az úton változatlan terjedelmű lesz sajnos, de a bankszámlánkra legalább mindig számíthatunk. Nyert ügy.

Extra még, hogy azok ott fönn sem fognak elfelejteni minket. Megfelelő honoráriumot kapunk majd, mégpedig: leendő koncertjeinkre, a rezsinkre, a kedvteléseinkre és minden olyanra, ami egyáltalán nem motivál minket a művészi tevékenységünk folytatására. (Vagyis új zeneszámok, albumok létrehozására vagy kortárs zenei produkciók támogatására, de inkább jobb ha nem megyünk bele, mert rosszul lennénk saját magunk fontosságától.)

Amúgy miért is végeznénk alkotói tevékenységeket? Hiszen a társadalom egy bizonyos körének teljes mértékben felesleges ilyen piszlicsáré dolgokat izzadni. Már rég elhitették velük, hogy ez így perfekt ahogy van. Na és hogy kik tettek ilyen agymosást? Valószínűleg más hasonló kvalitású zenészkollégáink, akik bölcsen és előrelátóan felépítettek egy szubkultúrát. Méghozzá akkorát, hogy stadionokat(!) tudnak teletömni vele. Mindegy milyen szar a reklámkampánya vagy hogy az aktuálisan koncertező úriember még mindig nem tett le semmit az asztalra, mert ezeket a szégyellnivaló dolgokat pillanatok alatt feloldja a gázsi.

Szóval aggódni abszolút nem kell. Ja, és ha ügyesek vagyunk, plusz pontokért még szerezhetünk kitüntetéseket vagy ilyen-olyan életmű díjakat. Aztán állami gyásszal, nemzeti trikolórral letakart koporsóval ereszthetnek le a föld alá. De emlékkoncertek és különböző best of válogatások, na meg a legjobb koncertfelvételeket tartalmazó dévédék még szeretteink számára is nyújtani fognak néhány csepp megélhetést.

A cikkelős neve: [terem s. bálint]
A cikkelés ideje: 2013.11.03.

Tovább a kategóriában: « Ne írjad le Az egészen biztos »