kedd, 01 július 2014 02:00

Az egészen biztos

Írta: terem s. bálint

fokep muzeumok

Az egészen biztos, hogy nincsen rendjén valami,

mert ha minden rendben lenne, akkor most nem malmozna az ember az ujjaival. Tulajdonképpen máskor is szoktam malmozni az ujjaimmal, de ez esetben arról van szó, hogy nem tudom mitévő legyek az olyan helyzetekkel, amikkel nem tudok mit kezdeni.

Hogy rövidre fogjam a szót. Van nekünk példás életünk az Életben. Ezenkívül van egy másik élet, amiről nem is akarunk tudomást venni és mégis szivárog be életünk házfalaiba, hogy aztán lassan és tartósan megnedvesítse azt. Omoljon a vakolat, potyogjon a burkolat, szemmel látható változásokon bomlassza belülről az embert. Nem is tudom, hogy ki akarom-e mondani miről van szó. Talán ennek nincs is itt a helye, de olyan remek dolognak tartom a semmiről beszélést, úgy, hogy közben csak telnek-telnek a sorok és ütögetem le a billentyűzet gombjait magam sem tudom miért.

Még mindig, ennyi idő után is téma a kultúra. Azon belül annak a finanszírozása. Körülbelül 24 éve élek az új rendszerben, ami rémesen kezd hasonlítani a régire. Pedig az egészben az a legérdekesebb, hogy fingom sincs a régi milyen volt. Oké, mondjuk az itteni városháza tetején még láttam egy vörös csillagot, na és. Könyvek és szájak, körülbelül ezekből tudok tájékozódni. De nem akarok túlságosan eltérni a témától.

Arról van szó, hogy igenis része van mindegyik öltönyös, vagy kevésbé öltönyös paprikajancsinak ennyi idő alatt abban, hogy területileg elkezdődjön egy szellemi elbutulás. Több erőfeszítés kell ahhoz, hogy az ember ne repüljön le a mélybe, a kényelembe, a gondolati sivárságba. Van ilyen, ez egészen biztos, én is próbálkozom az erőfeszítések terén.

Hogy a könyvekre egyre kevesebbet költünk, azt már megszoktam. Nekem is sokba kerül, ezért a digitális utat választottam. Ennek ellenére rengeteg kiadás jelenik meg havonta, eláraszt minket egy akkora könyvkupac, hogy azt már nem is látjuk. Nem is akarom látni, nekem az is sok. Úgy, mint az internet világa. Képtelen vagyok felfogni, hogy mennyi kiaknázatlan lehetőség van benne. Ahhoz 24/7 ott kellene ülnöm és vernem a klaviatúrát. De nem akarok, beleőrülnék egyből.

Az pediglen elég elszomorító nekem, hogy a filmekre is már kevesebbre jut. Nem csak az általunk költött forintokról van szó, hanem a központi büdzsé költése is jelentősen megcsappant. Üdítő tény: így is születnek rendkívüli alkotások. Szeretném vagy - bízom benne - szeretnénk ha nem így lenne, hiszen gondolom sokan vagyunk úgy, hogy nem csak bambulni szeretnénk a moziban, hanem néha gondolkodni is. Tudom, sokan ostobának néznek most azért, mert hát ez szórakozás a javából, miért gondolkodjon ott is az ember. Rendben, igazuk is van. Ebben a rohanó világban, csak rohanunk. Ebben a rothadó világban, csak rothadunk.

Nem szeretném ugyanazokat a köröket leróni, amiket más már számtalanszor megtett. Látszik is már azon a körön hányszor caplattak rajta végig. Csak szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egyszer majd fel fog kiáltani valaki, aki elég világos elméjű lesz: Bassza meg, korábban elvesztettünk valami nagyon fontosat! Nem emlékszem már mi volt az, pedig biztos hasznos eleme volt az életünknek!

Egyelőre még a kultúra minden formája megtalálható, csak akarat kérdése az egész, hogy meddig. Én akartam például most erről írni, te pedig el akartad olvasni, ő leszarta, ti pedig nem is tudtok róla.


A cikkelős neve: [terem s. bálint]
A cikkelés ideje: 2014.07.01.