péntek, 06 december 2013 00:00

Pillanatképek az örökkévalóságból

Írta: Szegfy Szonja

Háy János: Xanadu (föld, víz, levegő)

Ültél már a tenger partján egyedül, a vizen bucskázó napformálta aranypénzeket figyelve? Tűnődtél-e ilyenkor azon, milyen volt a tenger régen? Milyen volt a part csupaszon, amikor még nem tarkították a napernyők , matracárusok és kávézók? Mikor nem süttette ott magát a turisták serege. Az ilyen pillanatokban megszűnik minden.

Csak a kő, a víz és a szél marad, meg a nap. Ami már egy másik kort világít be ilyenkor. Talán azt, amelyben karavellák szelték a tengert, és a világ egyik szélétől a másikig szállították a drágaságokat, selymeket, fűszereket, amiért boldogan fizettek az emberek. Vagy azt a kort, amikor a régi görögök istenei népesítették be a világot. Bárhová néztél, istent találtál. Vagy Háy János szerint - ahová nem fért el egy egész - ott egy félistent.

Ha ismered ezeket az elmélázós pillanatokat, akkor ismerősen fog a kezedbe és az elmédbe simulni Háy János könyve, a Xanadu. Tudom, nem most jelent meg, már vagy 15 éve először. De most adták ki harmadszor, és ugye mindenben eljön az első alkalom. Nekem most került először a kezembe ez a könyv. De ami belőle kibomlott, azt már rég ismerem. Nem a történetet, hanem az érzést, amit kelt. Hiszen a történet minden szerelem története is egyben, ugyanaz a sztori a világ kezdetétől és mégis mindig új. Annak, aki éli. Lehetsz bármelyik szereplő, a hanyagolt asszony, a boldogtalan férj, vagy a fiatal szerető. Sőt, életről életre a szerepek cserélhetők is. Talán ezért olyan ismerős minden ilyen história.

A boldogtalan szerelem pedig gyakran vezet ugyanahhoz a kérdéshez: Ki tehet róla? Ki rendezte el így? Isten? És ha ő, miért ilyen rosszul csinálta meg a dolgokat... talán szándékosan? Vagy, ami még rosszabb, nem is érdekli?

Ez persze már filozófia, de könnyedén tálalva. Mikor a tengert nézve feljebb emeled a tekinteted, már az angyalokat láthatod, vagy eléd libbenhet az egek palotája, ahonnan az Úr észrevétlen távozik, és a kapus angyalok csodálkozva eresztik be, mikor visszajön, mert azt hitték, ott van bent. Hiába, inkább a jámborságuk dicsérendő, nem az eszük...

Ha szereted a meséket, amik szabadon szárnyalnak, angyalokról, kalmárokról, szerelmekről és a rögvalóságról is egyben középkori köntösbe bújtatva, történelem szeletkékkel fűszerezve, akkor ezt a könyvet is szeretni fogod. Én szerettem.

  A könyv adatlapja az Európa Kiadó honlapján  
  Megveheted az Alexandránál  
  Háy János facebook oldal  
  Alexandra

A cikkelős neve: [Szegfy Szonja]
A cikkelés ideje: 2013.12.06.