kedd, 07 január 2014 00:00

Kate Morton: Távoli órák

Írta:

Egy különösen üdítő romantikus thriller

A nemzetközileg elismert Kate Morton Távoli órák című könyve méltó elődeihez, a magyarul is megjelent, angol nyelvterületen pedig bestsellerré avanzsált Felszáll a köd, valamint Az elfeledett kert c. regényekhez. A Távoli órák mese a mesében. A magával ragadó történet Raymond Blythe Az iszapember igaz története c. regényéből vett részlettel kezdődik. Annyira gyönyörűen megformált ennek a pár oldalnak a szövege, hogy teljesen hihető, hogy 20. század eleji angol író művéről van szó. Pedig nem. Raymond Blythe ugyanúgy, mint a regény valamennyi szereplője az ausztrál írónő lehengerlő képzeletének szüleményei.

 

 

„Holdtalan az éj. Holdtalan, amikor eljő az Iszapember. Az éj felhúzta finom bőrkesztyűjét; fekete leplet borított a földre: cselt, álruhát, elvarázsolt álmot, hogy édesen szunnyadjanak alatta mindenek. Sötétség, de nem csak sötétség, mert mindennek megannyi árnyalata, fokozata, szövedéke van. Nézzétek csak: az összebújt erdő nyers gyapjassága; a földek elnyújtózó folttakarója; a láp bársonysimasága. És mégis. Hacsak nem üldöz különleges balszerencse, észre sem vennéd, hogy valami mozog ott, ahol nem kellene mozognia semminek. Igazán szerencsés vagy. Mert nincs senki, aki látná felkelni az Iszapembert, és ezt túl is élné.”

Eredeti cím: The Distant Hours | ISBN: 9632662930 | Megjelenés: 2013 | Oldalszám: 536 | Méret [mm]: 152 x 220 x 47 | Tömeg [g]: 790   

A könyv főszereplője Edie Burchill, akinek meghatározó gyermekkori élménye volt Az iszapember igaz története. Olyannyira, hogy szenvedélyes könyvfalóként egy londoni kiadónál helyezkedett el. Edie szemtanúja lesz édesanyja döbbenetének, aki egy fél évszázada feladott levelet kap a kenti Milderhurst-kastélyból. A véletlen hozza úgy, hogy Edie Milderhurstbe keveredik, ahol több meghökkentő felfedezést tesz. Kiderül, hogy a kastély három lakójának, a vénséges vén Blythe-nővéreknek és Edie édesanyjának a története a múltban szorosan összefonódott, Meredith ugyanakkor egy szót sem hajlandó elárulni azon túl, hogy a második világháború idején több londoni gyerekkel együtt Milderhurst faluba evakuálták. Csakhogy „ha tetszik, ha nem, a szavak a fényre törnek, és feltárják titkaikat”, és Edie egy idő után nem bírja megállni, hogy alapos nyomozásba ne kezdjen.

A Távoli órák műfaját romantikus vagy gótikus thrillerként lehet meghatározni, tekintetbe véve, hogy van benne kastély – hol másutt, mint a ködös Albionban; rég elfeledett titkok, amik napvilágra akarnak kerülni; öreg hölgyek, rejtélyes halálesetek és őrült szereplők. Mindezek egy mesteri módon megszerkesztett cselekménybe ágyazva, amely az 1940-es és 90-es évek idősíkjai között ugrálva, fokozatosan közeledik végkifejlete felé, miközben mindvégig fogva tartja az olvasót ebben a különleges ódon, meseszerű hangulatban. A gyönyörű nyelvezet csak hab a tortán, amin el lehet csemegézni, ha az ember meg bírja állni, hogy ne száguldjon tovább a kíváncsiságtól. Figyelmeztetek mindenkit, hogy az 500 oldalas regényt gyakorlatilag nem lehet letenni, ezért lehetőleg ne a vécén olvassuk. A műfaj szerelmeseinek mindenképpen ajánlom, de a szépirodalmi igényességgel megírt szöveg miatt mindenki másnak is, aki szeret olvasni. Különösen üdítő élmény napjaink Daniel Steel-en iskolázott főinek. És ha nem voltam elég meggyőző, itt van még egy kis kedvcsináló könyvtrailer formájában:

  Megveheted az Alexandránál  
  Kate Morton facebook oldal  
  Alexandra

A cikkelős neve: [noi]
A cikkelés ideje: 2014.01.07.