hétfő, 10 augusztus 2015 15:14

Holtverseny

Írta: Takács Dalma

holtversenyRégen sex, drugs, rock’n roll, ma pedig szex, drogok, agresszió? Tényleg ez lenne az Y generáció lázadása?

Totth Benedek Holtverseny című könyve olyannyira sok ajánló és kritika témájául szolgált az utóbbi időben, hogy már-már kötelező olvasmányként vettem a kezembe.

Az első pár oldal in medias res üti arcon az olvasót, és még észbe sem kaptunk, már egy csapat fiatal kocsijának hátsó ülésén dübörgünk, körülöttünk tipikus kamasz párbeszédek röpködnek kétmillió „vágoddal” és „fasszal” teletűzdelve. Apu gazdag, semmi sem számít, éljen a fű meg a szex. A már itt erőteljes „bazdmeg allegória” végigkíséri a könyv további vonulatait, és valamelyest előre vetíti a várható gócpontokat is. Persze a cselekmény ettől még nem válik kiszámíthatóvá, sőt; a Holtverseny az egyik legizgalmasabb könyv, amit az utóbbi időben olvastam.

totth

Nagyvonalakban, egy tizenpáréves srácokból álló baráti kör viszontagságait kísérhetjük végig, minden megszokott és kevésbé megszokott kamasz dilemmával együtt. A Holtverseny társadalomképet fest a 2000’-es évek fiataljairól, beleértve a pubertásévekben érzett céltalanságot és útkeresést, amelyre sokszor a drogok, a szex, és a kezelhetetlen indulatok próbálnak választ adni. Talán épp’ ennek köszönhető, hogy még a legellenszenvesebb karakterekkel is könnyen azonosulhat az olvasó, hiszen tegye fel a kezét, aki kamaszkorában nem lázadt, és nem a céltalanság fájó nihiljéből próbált kitörni. Eddig talán nevezhetjük mindezt életkori sajátosságnak is, na de, most jön a DE, ugyanis ezek a tizenéves srácok nem állnak meg az ártalmatlan kamaszcsínyeknél. A sztori eldurvul, és circa 250 oldal alatt indokolatlan mennyiségű halálesetről, drogbalhéról, stukkerről és kurváról hallunk, és ezen a ponton elkezdem ráncolni a homlokom.

holtversenyNa de „mit gondolt a költő?”- hogy egy klasszikus irodalomórai kérdést idézzek. Ha Totth Benedek ezt egy szórakoztató kriminek szánta, esetleg figyelmeztetésnek, tökéletesen vitte véghez célját, ugyanis egy nagyon izgalmas, dinamikus történetet rakott össze, a megfelelő karakterek és élethelyzetek felhasználásával. Azonban ha a Holtverseny célja egy valós társadalomkép lefestése volt, túlzásnak érzem az akciótartamot, a brutalitást. Az Y generáció terméke vagyok, ráadásul a történet helyszínén nőttem fel, de úgy gondolom – és őszintén remélem - az átlagos magyar kamasz ilyen szinten azért nem állatiasodik el. Tagadhatatlan, hogy rengeteg bűncselekmény történt az elmúlt pár évben OTT, és sok esetben gimnazisták voltak az elkövetők, de bízom benne – talán naiv módon – hogy mégsem ez a felnövekvő generációk általános tendenciája.

Na de nem találgatok, és pláne nem nyilatkozok az író nevében, hiszen lehet, hogy a könyv megírásához csupán ötletet merített a tragédiákból, és inkább egy ízes, mozgalmas regényt akart írni – és sikerült! - mintsem egy vészjósló társadalomkritikát. Persze amellett, hogy egy kreatívan megírt, izgalmas mű a Holtverseny, remek figyelemfelkeltés és egyben elrettentő példája is lehet az esetleges (újabb) botrányoknak.

A cikkelős neve: [Takács Dalma]
A cikkelés ideje: 2015.08.10.

Tovább a kategóriában: « Adrian Mole nyomában