szerda, 12 február 2014 01:00

BookBake

Írta: terem s. bálint

fokep holzwarth vakond

Avagy a lapok sokféleképpen fogyaszthatóak

FIGYELEM! E cikk írása során egyetlen egy könyvet sem ért komolyabb sérülés. A fikció, csupán fikció, a valóságot nem fedi, és sok köze van hozzá.

Tegnapelőtt elgondolkodtam azon, melyik megoldás a legmegfelelőbb ahhoz, hogy kedvemre nyalogassam a szám szélét, minden egyes novella, regény, akármicsoda élvezése után. Számos receptúrát igyekeztem követni, talán most már megtaláltam a legmegfelelőbbet. Tálcán nyújtom nektek dédnagymamáim és dédnagypapáim hasznos tippjeit és nélkülözhetetlen receptjét.

Hol is kezdjem? Mondjuk a leülésnél.

Időnként le kell ülni és elgondolkodni azon, tulajdonképpen mire vágyunk a napi programok után. Esetleg mellett. Fontos és hasznos bemelegítése, előkészítése ez annak a folyamatnak, amit hamarosan be fogok mutatni nyájas Olvasó. (Igen, fontos momentuma az előkészületnek, hogy kellőképp nyájasak legyünk. Anélkül elmaradna minden élvezet. De fokozottan igaz ez arra is, ami mellé leülünk, hogy magunkévá tegyük.)

book bake

Persze lehet ódzkodni a nem igazán friss nyersanyagtól, ám abban az esetben olyan sznobizmust fogunk kapni a bal orcánkra, hogy vörösödni fog néhány évig. Ezt meg ki szeretné, de komolyan. Ezért elmesélem, hogyan csináltam én, miről is van szó tulajdonképpen és milyen eredménye lett számomra.

A legelső lépések után elővettem a szekrény mélyéből, a porral kölcsönös testvéri viszonyt kialakított műalkotást. Fújtam rá néhányat, kirázogattam, végigpörgettem ujjaim között a lapokat, aztán szépen, egyenletesen felmelegítettem a lapozgatással minden porcikáját. Arra azért vigyázni kell, hogy létezik olyan alapanyag is, ami nem díjazza ezt és laphullással hálálja meg az újraélesztést.

A továbbiakban, amennyire csak lehet, következhet a felesleges részek óvatos eltávolítása. Az előszót, utószót és tartalomjegyzéket fokozatosan elválasztjuk, de csak és kizárólag újrafelhasználás céljából! Ne hagyjuk megsárgulni, elveszni, eltépődni, mert akkor a kutyának sem fog kelleni. Túlzásokba sem kell esni, ha az úgynevezett fűszerezést saját magunkon végezzük. Igyekeztem alapos és kíméletes lenni önmagammal szemben, adekvát önvizsgálat tanújává váltam. Az elmosolyodást és lúdbőrözést amennyire lehet próbáltam beépíteni mindennapjaimba. (Vigyázzunk azért arra, hogy ha szóban és írásban szeretnénk kifejezni a gondolatainkat egy-egy könyv táplálkozása után, ne essünk át annak a bizonyos lónak annak a bizonyos másik oldalára. Jelen esetben ez a megértés lova és oldala.)

Ha elegendő mennyiségben fogyasztjuk a lapokat és két ujjunk közé fogva cupákoljuk a mondatokat és a szavakat, fokozott ízélményt kapunk. Na, persze lehet ezt késsel és villával is megtenni, de számos olyan élménytől fosztjuk meg magunkat, amit maximum az evőeszközök lenyalogatásával érhetnénk el, ami becsapás lenne magunkkal szemben. Azt állítják egyesek, hogy az etikett nem tiltja bizonyos dolgok egyszerű használatát. A kés és villa jelen esetben megkönnyítené ugyan a mű élvezetét, viszont távolságot is tart tőle. Egyesek ezt egészen profin teszik, ami arra ösztönzi őket, hogy a fogyasztási szokásaikból további mondatokat szüljenek.

Szerencsére megvan azaz előnye ezeknek az élvezeti cikkeknek, hogy nincs konkrét helyhez kötve a rajtuk végzett folyamatok végrehajthatósága. Voltam kint és bent, fent és lent, vízszintesen és függőlegesen, nyújtva és döntve, mindenhogyan és mindenhol, ezért bizton állíthatom, nem szenvedett csorbát egyik belső tartalom sem. Hál’istennek ugyanúgy fejemben maradt minden mentális hatás, amit a külvilág maró valósága sem tudott elvenni tőlem. (Jól olvastad, nehéz nem szabadulni az ízek világától. Hatásuk fennállhat órákkal a fogyasztásuk után is.)

Vigyázzunk! Fontos és hasznos tanács, hogy felhasználásának túlzásba esése esetén fennállhat a kockázat egy esetleges testi és értelmi tünet változásának. Ilyen időszakokban megnövekedett bennem egy olyan abnormális viselkedés, ami kívülállóként helyezett el engem a környezetemben. Azonkívül egy olyan reakcióra is figyelni kell, ami tudálékosságra, okoskodásra és olyan hierarchikus rendszerek kialakításába vezethet minket, amik távol állhatnak a személyiségünktől. Nyílván ezek szélsőséges példák és a kellő intelligenciával felvértezett embereket megvédi az ilyen elcsúszásoktól, de azért az óvatosság sosem árt.

A konzekvencia pedig az, hogy ad acta kerüljük a sok értelmetlenül és feleslegesen fogaink közé ragadt idegenszavak cafatait. Rendkívül nehéz eltávolítani onnan, állandóan zavarni fog (haha), ráadásul tudok olyan esetről is, ahol örökletes károkat okozott.

Amint elfordítottuk az utolsó oldalt és megnyaltuk mind a tíz ujjunkat, emésszük meg relaxálva a remek történeteket és hasznos információkat, az esetleges tanulságokat és hasznunkra váló élettörténeteket. Adódott néhány eset, ami megfeküdte a gyomromat. Lassú kínszenvedést okozott, de nem ment el örökre a kedvem tőle. Megtanultam azt is, hogy a mohóság íztelenné teszi mindegyik belső tartalmat. Jött, ment és pörgött minden feketén nyomtatott betű, amit felfogni, végiggondolni sem volt időm. Éreztem egy vaskos szellemi megterhelést, ami aztán gyorsan ki is ürült. Erre az időt pazarolni teljes mértékben felesleges.

Legközelebb szót fogok ejteni arról a lehetőségről, amikor friss áru kerül terítékre. Mást kíván az előkészítése és az elfogyasztása is. Vannak még a tömör és ma oly’ népszerű gyorséttermi kiadványok is. De én az instant jellegű mondathalmokra nem fogok karaktert pazarolni (vö. sznobizmus).

A cikkelős neve: [terem s bálint]
A cikkelés ideje: 2014.02.12.

Kapcsolódó elemek