szerda, 01 december 2010 01:00

Jazz, mert brutál jó!

fokep avishaiMég régebben írtam ezt a cikket a music.hu-ra. A blogra akkor nem tettem fel. Ma délután viszont eszembe jutott, milyen régen hallgattam már ezt a zenét, és betettem a címben említett lemezt. Nagyon ütött, mint először is, és majdnem nekiálltam írni róla, mikor eszembe jutott, hogy egyszer már megtettem. Tessék: Avishai Cohen izraeli bőgős, énekes, zeneszerző 2008-as triólemezét hallgatva valamiért Esbjörn Svensson jutott eszembe. De nem is ez a lényeg, hanem hogy ugyanúgy tetszett, mint az E.S.T. zenéje. Modern, mégis magán visel klasszikus jegyeket, és ami a legfontosabb, folyamatosan dinamikus és free is egyszerre.

péntek, 26 november 2010 01:00

Ezo karaokee

fokep bagdibellaBagdi Bella neve egészen véletlenül találkozik össze más emberek neveivel. Más emberek egészen véletlenül találkoznak össze Bagdi Bellával. Viszont mivel véletlen nincs, ezért véletlenül rosszul fogalmaztam az előbb :) Bagdi Bella életmód-tréner, illetőleg mantra-énekesnő. Tegnap este Kaposváron járt, és kis körben, de annál nagyobb energiákat felszabadítva kívánságbeteljesítő meditációt vezetett. Nagyon röviden arról van szó, hogy egy-egy általa írt magyar nyelvű mantrát, vagyis verset ismétel folyamatosan, melybe aztán a többiek is bekapcsolódnak, s végül együtt zeng a varázsige.

Közben néhány fontos gondolatot oszt meg, melyek segítenek a hallgatóknak (és egyben éneklőknek) a megfelelő gondolatokkal és energiákkal társítani a kívánt és vágyott dolgot. Az esemény után kicsit beszélgettem Bellával, amiből számomra minden kiderült, mindenre választ kaptam.

csütörtök, 25 november 2010 01:00

Kozma Orsi ölelésében

fokep kozmaorsiIgen. A jazz erről szól! Pontosan erről, amit ez a lemez ad a hallgatónak. Sok ismerősöm mondja a jazzre, hogy mennyire önző és öncélú ága a művészetnek. Merthogy az igazi jazz zenész teljes transzban, befelé figyelve, átadva magát a pillanatnak és érzéseinek, mondjuk épp csukott szemmel tol a színpadon egy szólót. Erre csak azt tudom mondani, hogy szerintem meg épp az ellenkezője történik. Persze hogy önző, hiszen a jazz egyrészt önkifejezés.

Önmagát adja bele a zenébe a művész. Teljes pillanatnyi énjét beleteszi, s miközben ezáltal egy magasabb szintre lép lelki szinten, úgy emeli fel a hallgatót is egy másik, magasabb dimenzióba, mely jóval túlmutat a hétköznapi létezés szűk keretein. Vagyis miközben a koncert, a zene rezgéseire és energiájára reagál és tovább áramoltatja azt, egyúttal küldi is kifelé, megnyitja belsőjét, és egy nagy adagot odalök felénk. Ez szerintem igenis nagy ajándék, hisz kábé azzal az érzéssel találkozunk, azt sugározza felénk, ami benne zajlik.

hétfő, 22 november 2010 00:00

Kávéházi délután Lamm Dáviddal

fokep lammKedves történet két fiatalról. Az egyikük gitáros, a másik pedig író. Egy vidéki város főtere a helyszín. Van ott egy kávéház két felszolgálóval, néhány kerek asztalkával és egy nagy adag tradícióval. Az egyik székre leül az író srác. Néhány fa karkötő, oldalzsebek a gatyán, citrom póló. Teát kér, és kényelmesen hátradől. Pár percre rá belép a képbe s egyúttal a kávézóba a gitáros. Rövid, göndör haj, kapucnis pulcsi, alteros nadrág. Az író feláll, kezet fognak. Még egy tea, egy presszó és egy víz rendel.

-  ...nem tudok felülkerekedni, mert amióta megjöttem, a Jack and Jerry-s póló... – a gitáros rámutat az író sárga felsőjére - nekem is volt egy ilyen... – és mosoly. Aztán az író elmeséli, hogy az A38-on volt egy koncert, és utána kifelé menet a kezébe nyomtak egy nagy adag reklámot. Ez is köztük volt. Jó a minősége, nem kopik, pedig rengeteget hordja. Néha nem árt egy kis reklám…

péntek, 19 november 2010 01:00

Bárzongora és világhír

Kern András. Fogalom. fokep kern semmibaj

Dörmögő-rekedtes hang, cigifüst, kávé. Bárzongora, herfli, fütty. Pest, Astoria, szűk utcák és bérházak. Múltat mesélő ének, jövőbe tekintő gondolat. Szüleim korosztályába tartozik, az ő kiskorukról dalol. Mégis megfogott, mikor még kamaszként a régebbi kazettáit betettem a magnóba. Gyerekként sokszor összejött a régi nagy csapat, a családi barátok. Úttörők, KISZ-esek, párttitkárok, szocializmus és vörös csillag. Mindegyik sokszor szóba jött. Sztorizgatások, tábortüzek, kedvessé vált emlékek. Vámos-könyvek. A történetek háttere. Hát innen az, amit tudok. Tudni vélek, hisz csak ismerem, de nem éltem át. Mégis megfogott. A fanyar, ironikus, cinikus hangvétel, a szomorkodó, ugyanakkor humoros, már-már vidám kis elejtett szavak.

kedd, 16 november 2010 01:00

Simona Molinari (cinque)

fokep simona molinariRádőlök a bárpultra, megpihenés. Könyökbarátság a fával, korsóbarátság a sörrel. Füstöt fúj a sok cigaretta, a homályos félvilágban messze látok. Hegyeket, tengereket repülök át, a színpad fölött lebeg egy ajakpár. Erotikus hangformák, kecses kéz kicsit táncoló... Bőg a nagy húros fadarab, máshol inkább vonják. Szvinget üt a pergő és a cin, bárjazz-hangok a zongorából. A szöveg olasz, francia, angol, a zene amerikai, az ének angyali, az érzés netovább. Itt nincs nő! És mégis énekel, és nyüszít, és gerjeszt és öl, és kész vagyok. A sör csak fogy, a pult még mindig itt van, de nem találom. A zene csak szól, a bár csak füstöl, a világ csak tűnik el folyamatosan, de épül az újabb, a szeretet hagy szabad sorokat születni, a délután fájt, az este már csak cseppen bele az éterbe, a testtelen fogja meg a vágyat, a fény él. A világ legféltettebb szegletében ücsörgök a sarokban, a női lábak formája önti belém a lelket. A szín csak szürke, vagy inkább fekete-fehér. A mozgás kis hullám az éjjel tavában. Musical? Színpad? Emlék? Jövő? Hahotáznak. Sírnak. Az élet van itt. Körülöttem figyel csendben. A fütty bele a mikrofonba. Hogy mi van? Hát Simona Molinari van. Ő énekel. Itt a szobában. Jön a hangfalból, és nem tudok mit kezdeni magammal. Asszem ottragadtam a sarokban, a bárban, valami jazz szólt, meg musical... Amerikából, olaszul! Igen, igen... neeeee! neeee, kérem, ne vigyenek eeeeeeel, nem én voltam, nem voltam én, én nem is voltam!

vasárnap, 14 november 2010 01:00

A hallgató imája

fokep akos imaAzon kevés újságírók közé tartozom, akik érzik a hatalmat a publikálásban, és egy fontos, komoly egésznek látják a cikket. Negatív hangvételű kritikák csak érvekkel együtt születnek, és azokban az indulatoknak helyük nincs. Általában, ha kezembe-fülembe akad egy-egy olyan lemez, ami nagyon nem jön be, akkor elsüllyesztem a többi halomcédé közé, vagy elajándékozom, s nem írok róla. Ákos ilyen szempontból mégis kikerülhetetlen, hiszen rajongójának vallottam magam kamaszkorom javarészében. A Lángoló Gitárokon nagyon eltalált cikket lehet olvasni A katona imája lemezről, s őszintén megmondom, egy ideig gondolkodtam is, hogy egyszerűen csak belinkelem, merthogy szinte teljesen egyezik a véleményem mista gondolataival.

péntek, 12 november 2010 01:00

S.O.R.E.

fokep soreEgy spanyol numetal blog lett az egyik "zeneszerző" helyem. Persze csupán a hard numetal zenék terén. No hát ott találtam meg a S.O.R.E. együttest. Egy amerikai bandáról van szó, akikről szenzációs módon semmit nem találtam a neten. Normál esetben ugye egy zenekar minél jobban próbálja reklámozni magát, hogy minél többen megismerjék... na hát ez a csapat mintha direkt titkolni akarná magát... Annyit azért megtudtam, hogy a hip-hop szcénát képviselő The DRP elnevezésű formáció (amelyről ugyancsak semmit nem tudtam megtalálni egy lemezen kívül, ami csak pénzért tölthető...) első zenekaráról van szó, mely 2000-2006 között működött - elvileg.

péntek, 12 november 2010 01:00

Fabrizio Moro (quattro)

fokep fabriziomOBJEKT. Fabrizio Moro 1975 áprilisában látta meg a napvilágot Fabrizio Mobrici néven Rómában. Már kiskorában gitározni tanult. Eleinte feldolgozásokat (Guns N' Roses, the Doors, U2) játszó bandákkal lépett fel. Aztán 1996-ban kiadta első single-jét, mely a Per Tutta Un'altra Destinazione címet kapta. 2000-ben aztán elkészítette az első albumát, mely nemes egyszerűséggel az énekes nevét viseli. Ugyanebben az évben részt vett a Sanremo Zenei Fesztiválon, ahol a Fiatal művészek szekciójában a rockos hangvételű Un giorno senza fine című számot énekelte.

kedd, 09 november 2010 01:00

Izomból eltolnék egy panelházat

fokep vadfruttikNagyon nem kell. A cikkekből, a sablonokból elég. Van egy Fénystopposok. Van egy Vad Fruttik. Azt mondják, azt írják, harmadik lemez. Nekem első. Előtte csak pár dal volt, és egy brutál ütős szám, a Nekem senkim sincsen. Persze, Sárga zsiguli, alteréterbe jókor robbant track. De most egy egész lemeznyi igazi Vad Fruttik. És ez baromi jó. Hangulat, egyedi feeling, szőrhasogató és szobában ugrálós léggitározós. És egy Nem hiszek. Talán a legjobb. Persze csak nekem. Egy darabig Ákos Hűség, aztán rock opera. Mégsincs mellékíze. Eltalált, és kész. Pont. Tízből tíz.

szombat, 06 november 2010 01:00

Ghymes - a smaragdvilág

fokep ghymesSmaragdzöldben játszó tornyokat ölelgetnek a hópelyhek. Lágyan táncolják körbe a csúcsos tetőket, lassan tipegő hóbárányokat szülnek az égre. A naptányér aranyspagettit lógat a város fölé, csillogva lóbálja a szél a smaragdcserepekre. A tornyok ölében, a bíbordomb hátán a házak, és mind, kik élnek e vidéken. Szélsebes suhogáskönnyű héják és sasmadarak kört fújnak a türkizégre. A nyárvölgy felett emelkedik a templompalota. Smaragdkövet simogató szoknyadallamot hagynak az elmúlt percnek pöttöm aranyhajú gyermekek. A nagy virágfaragott kapun egy varázsló lép ki, a zöldtorony ablakában egy boszorka mosolyog kedveslilán. éGHYMESe messzerepülő regéjét hozza az északi szél, délen már várják a trópusi manók.

kedd, 02 november 2010 01:00

Talvin Singh

fokep talvinsinghTalvin Singh Matharu egy londoni születésű csákó, akinek a zenéjét már kiskamaszként hallgattam. Emlékszem, pesti rokonaimhoz jártam fel néha. Ahogy felértem, már vártak. Akkor még fogalmam sem volt annak a bizonyos Budapest nevű dolognak a működéséről. Le a metróba, beszélgetés, mi újság, mi történt azóta. Aztán egy híd alatt ott a kocsi. Beszállás. Műanyag műszerfaltakaró fel, alatta vadiúj hificucc mp3 játszóval. Akkor még ez nagy szó volt. És indiai, arab, keleti zenék gyönyörű minőségben. Kinn a kavargó, áramló főváros, benn a nyugodt délután. Na hát így ismerkedtem meg ezekkel a zenékkel. Mindig is fogékony voltam minden újra, és a zenemániám is másokat őrületbe kergető szinten mozgott már annak idején is. Így hát egyből kerestem írható CD-ket és már toltam is át magamnak a srác vinyójáról a jobbnál jobb világzenéket. A world music csak évekkel később jött divatba, de hát ez tök mindegy.