2012. nov. 06. | 01:00

Nahát Matyi

Írta:

fokep premecz matyasNem ejnye-bejnye, hanem inkább 'ez igen'!  

Hogy kinek? Premecz Mátyásnak, akivel találkozhattok olykor a Random Tripek alkalmával, esetleg elcsíphetitek egy-egy Sena szólókoncerten, de elsősorban és főleghogy a Kéknyúl muzsikálásainak hammond orgonája mögött, és a Tisza cipője fölött kaphatjátok tekintetvégre a szemüveges, göndör hajú jazz-billentyűst, aki egyébként a Qualitons csapat fontos egyénisége is.

A cikk címe pedig egyszerűen és magától értetődően a Kéknyúl 'Nahát babám' lemezének címére utal, de még inkább az alábbi interjú legutolsó kérdésére adott válaszra, és annak is a magvas mondandójára. Először - amikor megismertem közelebbről a Kéknyulat, majd a Qualitons-t - úgy gondoltam, hogy írok egy jó kis lemezajánló félét a koncertalbumukról (Nahát babám). Hallgattam a lemezt egymás után többször, de csak nem igazán jött, hogy mit is írjak, hogyan fogjak neki. Kicsit félretettem, jött közbe csomó meló, más. Végül leírtam pár kérdést, amiből aztán egyre több lett, és interjúba fulladt a cikkírás. Parancsoljatok, a kérdező [stanley], a válaszoló Premecz Matyi. Ja, a lemez meg marha jó.

Honnan a Hammond-szerelem?

Gimi óta tartó érdeklődés ez, prog-rock és rock vonalon hallottam először erről a hangszerről. Első nagy kedvencem Emerson volt. Később lett egy gimis rock zenekarunk, amivel Deep Purple, P.Mobil, Guns N Roses és Radics Béla számokat játszottunk. Rendhagyó felállás volt, mert három gitáros volt a csapatban, de senki sem basszusgitározott. Így rám hárult a basszusjáték is, valami lakodalmas Yamaha szintin játszottam, ami az iskoláé volt. Így utólag ez meghatározó dolog lett az életemben, hiszen a később megismert jazzorgonisták szinte kivétel nélkül hozták a basszusmeneteket, hol bal kézzel, hol bal lábbal.

The Qualitons és Kéknyúl. Mit kell tudnunk a hozzájuk való kötődésedről?

Mind a két zenekar szerelem-zenekarként indult, azaz nem megélhetési, rendezvényes vagy vendéglátós célokkal, hanem azzal, hogy csináljunk valamit, amit nagyon szeretünk, és senki más nem csinál. A Qualitons egy soul, funk, beat zenekarként indult, Kanada Káosz hozta létre, aki a Tilos Rádió DJ-je, és elsődlegesen táncolható zene játszására köteleztük el magunkat. Sok mindent elértünk, voltunk az MR2 Akusztikban, jártunk párszor külföldön és megjelent pár vinyl kislemezünk és egy nagylemez is, ami javarészt instrumentális dalokat tartalmazott. A második lemezt 2013-ban tervezzük kiadni, picit más koncepcióval, több gitárral, több rockkal, és énekes dalokkal.  Az új anyag egy részét december 29-én mutatjuk be a Trafó évzáró koncertsorozatának keretében.

A Kéknyúl a saját zenekarom, enyém a koncepció, a repertoár választás és a számok jelentős hányadát is én írom. A felállás a 60-as évek tipikus orgonás csapatait idézi, nincs basszusgitár, ellenben néha van sok fúvós. A korai időkben elsősorban jazz és blues zenekarként tevékenykedtünk, bejártuk az országot, játszottunk a MüPában, a Szigeten, és eljutottunk Bécsbe is. Az első lemezünk saját instrumentális szerzeményeket tartalmaz. Mostanra azonban megörököltünk egy kiváló énekest a Qualitons-tól Andrew Hefler személyében, és így lehetőségünk nyílt arra, hogy kipróbáljuk magunkat a pop és soul világában. Ezt a lemezt 2013 áprilisában tervezzük bemutatni, de van már pár dal, amit kiadtunk amolyan csalogatónak. Legújabb dalunk premierje december 4-én lesz az Akváriumban.

A Barabás Lőrinc Eklektric-hez hasonló modern elektro-jazz stílusú zenéket is játszol, írsz, vagy most ez a Hammondos vonal az első?

Az Eklektric egy fantasztikus utazás volt mindannyiunk számára, rengeteg élményt adott az, hogy részt vehettem benne. Ezzel együtt sok idő kellett ahhoz, hogy zeneileg is megtaláljam benne a helyem, hogy ráérezzek, mikor kell nagyon keveset játszani, hogy aztán máskor meg egy pillanat alatt robbantani lehessen. Ilyen típusú dalokat nem írok mostanában, és ez nem jelenti azt, hogy nem is fogok soha, de tény az, hogy most a legjobban az orgonálás érdekel. Valahogy semmilyen más hangszer nem adta eddig meg azt az érzést a színpadon, amit ilyenkor érzek. A teljes nyugalmat, hogy bármi történhet, mindenre fel vagyok készülve. Ez a hangszer képes arra, hogy minden helyzetben kihozza belőlem a maximumot, és erre sem más elektromos billentyűk, sem a zongora nem képes. Van, aki ezt rosszmájúan úgy interpretálja, hogy a Hammondon minden jól szól, de ez sajnos nem igaz. Inkább azt gondolom, én ezzel a hanggal tudok együtt rezegni a legjobban.

Említettél már néhány nagy nevet, mint útmutatók. Mondasz még párat?

Sokat változott ez az évek során, ezért hosszú a lista. Ezek az előadók mind hatottak rám: Queen, Emerson, Lake and Palmer, Oscar Peterson, Thelonious Monk, Bud Powell, Miles Davis, John Scofield, Charlie Hunter, Medeski, Martin and Wood, dr. Lonnie Smith, Jimmy McGriff, Jimmy Smith, Sharon Jones, Adele...

Mi a véleményed a jazzről, az improvizációról? Te miként éled meg?

Nagyon fontos dolog, átszövi az életemet. Az, hogy valami új és nagyszerű dolog születhet bármelyik pillanatban, az nagyon felemelő gondolat.

Hogy látod a mai zenei piacot, a közönséget?

Többen beszélgettük már zenész ismerősőkkel, de akár az elismertebbek, sikeresebbek közül is, hogy nem nagyon tudjuk értelmezni azt, ami mostanában történik a közönséggel, a fiatalok zenei szokásaival. A gyors információ áramlásban egy-egy új produkció csak nagyon rövid felvillanásokat képes produkálni. A legjobb esetben is néhány év alatt kipörögnek a csapatok, kevesen maradnak hosszabb ideig. Az átlagembert, aki nem sokat foglalkozik azzal, hogy keresse az őt érdeklő zenéket, szinte teljesen lefedik a TV-k, meg bulvár sajtó által gerjesztett előadók. Kevesen járnak koncertekre, ami nyilván gazdasági kérdés is, hiszen a kultúra egyre inkább luxuscikké válik nálunk. A élő zenés klubok az elmúlt 10-15 évben visszafejlődnek, nekik sincs pénzük valamire, ami egyértelműen nem hoz nagy megtérülést. Az emberek szívesen költenek több ezer forintot el egy este mondjuk három korsó sörre, egy kólára meg egy haza taxira, de borzasztóan sokalják az 500 Ft-nál drágább belépőt bármire, és nagyon bizalmatlanok az ismeretlen nevekkel szemben. A hozzám hasonló, rétegműfajokat képviselő zenészek számára tehát szerintem egyértelműen szűkülnek a lehetőségek, hiszen nem tudom havonta új "vírus"-videóval ostromolni az emberiséget, örülök, ha a hangszeremet ki tudom fizetni és gyakorolni, zenét írni van időm, ráadásul rengeteg a jó zenész, tehát elég telített még az underground is.

KÉKNYÚL FACEBOOK: http://www.facebook.com/keknyulband

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2012.11.06.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.