Warning: count(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /home/cuobxk/public_html/components/com_k2/models/item.php on line 877
2009. ápr. 30. | 02:00

Zselenszky, a Nap

Írta:

fokep zselenszky[általában a végén szoktak erről kérdezni, én most hadd tegyem meg a legelején. annyit tudok, hogy trió felállásban készítitek, és hangosabb lesz, mint az előző korongod, a Melanchometer.] pontosan. ennyi. helló, sziasztok… [tesz úgy, mintha búcsúzna, aztán nevetünk egy nagyot…]

[…és belemélyedünk egy jó órás beszélgetésbe. ez alkalommal egy zenész barátommal együtt látogattam el meginterjúvolni azon művészek egyikét, akik saját útjukat járják, és őszintén, pózoktól mentesen dobják felénk, ami szívükből kikívánkozik.

Azért jött velem, mert sokat adott neki Tamás legutóbbi lemeze, és úgy gondolta ő is, hogy ezzel az arccal bizony sok mindenről lehet majd diskurálni. akivel tehát a Hunnia Mozi és Kávézóban ültünk le beszélgetni egyszálgitáros klubkoncertje előtt (a hely alsó szintjén, a körút háttérzajában), az nem más, mint Török-Zselenszky Tamás. bár az új anyag Zselenszky néven fut, és általában így lehet olvasni róla, sokan csak Napként emlegetik, ő volt ugyanis az egykori Eleven Hold zenekar frontembere, s már akkor ezt a nevet viselte.]

most már azokkal a tagokkal csináljuk a lemezt, akiket van szerencsém magam mellett tudni. [vág bele a közepébe; arca a hosszú hajból és szakállból bontakozik ki. a háttér egy egyszerű, visszafogott póló és nadrág] nagyon jó fejek. mindegyik művész, mindegyik zakkant egy kicsit. Varga Zsolt játszik a dobon, akit a Kinopuskinból, Tereskovából lehet ismerni. Kis Róka Csaba pedig eredetileg egy festőművész, csak ilyen hülye horrorképeket fest, és még senki nem értette meg… bár már felfedezték, de remélem hogy venni is fogják a képeit, mert abból lesz pénzünk a lemezt kiadni… [szokásos ironikus mosolyát adja a mondottakhoz, s kábé ötödször-tízedszer-huszadszor simogatja végig szakállát, miközben maga elé mered, és elgondolkodva fonja tovább gondolataiból a szavakat. ritka jó interjúalany egyébként, mert elég három-négy kérdés, és ő csak beszél, beszél…] nagyon jól megértjük egymást. elfogadják, hogy én tök béna vagyok, én meg elfogadom, hogy ők marha jó zenészek. én a dalok írásában játszom a főszerepet, énekelni sose tudtam, de ragaszkodom hozzá, hogy én adjam elő a dalokat, mert nagyon szeretem viszont a színpadot, és nagyon szeretek ott lenni. amíg nem dobálnak meg, hogy menjek a francba, addig… [ez most egy betanult lesajnáló duma?] nem, ez abszolút így van. én tisztában vagyok vele, hogy olyan hangom van, ami irritálja az embereket. [akkor miért jönnek ennyien a koncertjeidre? kicsit gondolkozik, és már adja is a választ] szerintem a szövegek miatt, meg az eleven hold sok zenészből állt, meg egy vonzó lány is volt… a szövegek megérinthették őket, mert a saját életem hülyeségeit, tanulságait írtam le akkor, és ez lehet, hogy néhány embernek jelentett valamit. meg a zsófi jelenléte. mostanában is találkozunk sokat, megvagyunk egymással, a többiekkel is.

az új lemez.[tér vissza magától legelső kérdésemre, mintha még csak most kezdenénk a beszélgetést, és eddig mondjuk arról beszélgettünk volna, mennyi kocsi mászkál az esti órákban a körúton…] az új lemeznek az lesz a címe, hogy Antibeautycum. a szépség ellenszere, vagy hogy mondják. de inkább azt értjük ezalatt, hogy létezik egy olyan látásmód, ami leleplezi a valódi arcát a dolgoknak, mögé lát. amikor ebben az antibeautycum állapotban vagy, és úgy szemléled a világot, hogy látod a csontját is, meg a belét is, és hogyha odáig eljutsz, hogy még azt is szereted, akkor van helyed a világban. és erről beszélgettünk a dobosunkkal, aztán arra jutottunk,hogy ez egy jó állapot. és ha már kitaláltuk a nevét ennek az állapotnak, akkor hadd legyen a zenénknek is a védjegye. [akkor ez hasonlít a wakendedhez valamilyen szinten…] valószínű. csak ott még nem tudtam így megfogalmazni. a fene tudja. mindenki feltalált mindent. mi csak járjuk az utunkat, és utánuk mi is újra feltaláljuk.[neked ez a fő vonal az életedben, nem?] az írás igen. tudod ez úgy van, hogy amilyen vagy, az tükröződik bármiben, amit csinálsz. ha én ablakokat tisztítanék, abban is az látszódna, hogy milyen vagyok. persze utálnám… [nevet] rengeteg mindenben kipróbáltam már magam, a szörfözésben még nem… [megint az az iróniával teli Nap-nevetés] verseket azért kezdtem el írni, mert tetszettek mások versei. szerettem azt, ahogy ki lehet fejezni olyan dolgokat, amiket nem lehet kifejezni. megpróbálják elmondani az elmondhatatlant. prózát meg azért szeretek írni, mert nem kell figyelni, hogy rímeljen. egy olyan szabadversként írom az egész könyvet - már több ilyen könyvet írtam, csak hát nem kell senkinek, majd egyszer… talán a jövő emberének. ha sok ilyen hülye lesz, mint én, akkor kell… merthogy kötetlen vers, és úgy is írok, hogy ha valaki nem lassan olvassa, akkor olyan, mint a tibeti halottas könyv, hogy elkezded olvasni, és akkor várjál, mi a franc volt ez? és visszamész és ha sietsz vele, akkor nem lesz közösséged azzal, amit én írtam. ez van. de szeretem ezt is csinálni. a dalszövegek meg azért jók, mert az ember gyerekként is ki akarja üvölteni magából a lázadást, amiben van, meg azt, hogy mit szeretne ehelyett, ami van, meg hogy képzeli el, hogy mi lenne helyette. mi még mindig gyerekek vagyunk, és kiüvöltjük magunkból, kiírjuk, ahelyett, hogy pszichológushoz, pszichiáterhez járnánk, leírjuk. egyetlen egy dolog van, amire nagyon kell figyelni, hogy ezt mások is hallgatják. és amit megosztasz emberekkel, ott figyelni kell, hogy ez milyen hatással lesz rájuk. ez egy felelősség. amikor magamnak írogattam, akkor szabadabb voltam, és amikor úgy döntöttem, hogy ezt ki is teszem emberek elé, akkor a rájuk való tekintettel alakítottam át, amit írtam. most már valószínűnek tartom, hogy olyan 98%-ig tök megegyezik a kettő. hogy azt ki is tehetem úgy, ahogy van. már a világ is olyan, hogy mindenki káromkodik… szóval a zenélés az nálam most nem elsődleges. egyszer régen azt hittem, hogy az, és akkor az is lett ettől a hittől, de most már a zenélés az egy öröm, és nem a közlés elsődleges eszköze. ja… [közben egy kis nagymotor formájú járgány húz el az ablak előtt a járdán] dejó… [nézünk utána, bujkáló mosollyal arcunkon]most már ilyen honlapkészítés meg könyvírás, meg… [ismét nagy zaj, az eszköz újból elhúz, most persze visszafelé, mi pedig ismét hüledezve nézünk utána] tök jó ez a moci. [szóval] most készítünk a barátaimmal egy olyan honlapot, ahol rengeteg filozófiai mű összehasonlítással, meg világnézetekkel foglalkozunk… arra sarkallva, hogy gondolkodjanak el az emberek, de játékosan… ilyen mesehonlap lesz… [a címét elárulod?] nem [az ok egyszerű. a többi készítőre való tekintetből nem írom le az oldal nevét, aki megtalálja, megtalálja, a lényeg nem az, hogy ők csinálják. legalábbis szerintük]

tényleg másodlagos most a zene. és talán így egy kicsit könnyedebben is megy. [és ismét magától térve vissza a kiindulóponthoz:] a kérdés második fele az, hogy lendületes, mert most más egyénekkel készítem. de az valahogy úgy van mindig, hogy az ember egy szál gitárral otthon megírja, és akkor odaviszi a társaihoz, akik meg azt csinálnak vele, amit ők tudnak vagy szeretnének. ez az Eleven Holdban olyanra sikerült, a Zselenszky zenekarban meg majd ilyenre fog sikerülni, mert most ilyen emberekkel játszom együtt. Zsolt nagyon szereti az elektronikus dobolás képleteket és ilyen drum and bass-hez hasonló cuccok lesznek a versszakokon. én imádom a grunge zenét [mentő húz el…] jobbulást [szűrődik ki Tamás hangja a nagy szirénaüvöltésből, majd mint eddig is, megzavarhatatlanul folytatja gondolatmenetét] és én tartom magam ehhez a félhangos, nyávogós, undorító énekléshez, amit szeretek, imádok mindenkiben. ma [április 24 – Hunnia] már fogok előadni olyan dalokat is, amelyek az új lemezen lesznek.

[és végre megtörik a folyamat, eljön a pillanat, hogy:] mi a fenét mondjak még? [ám amilyen váratlan a kérdése, mely talán épp saját magához szól, úgy adja is rá a választ] őszre talán kijön a lemez, de egyáltalán nincs pénzünk. sőt, elmondhatom, hogy én készítem az egész lemezt, tehát onnantól, hogy borító, odáig, hogy én vettem fel, én fogom megkeverni, tehát ilyen technikusi minőségemben vagyok most, tudod, saját zseb bt, nincs olyan, hogy saját stúdió, csak egy sima számítógép, de a legjobb. ilyen nasa fejlesztés szintű pc-t raktunk össze [szakállsimítás, vigyor], én meg ott tologatom a cuccokat rajta. úgyhogy ezért is mondtam az őszt, mert igazából már felvettük a lemezt, csak mire én ezt elkészítem, meg olyan is lesz, hogy mindenki rábólint, az szerintem ősz. a másik meg, hogy tényleg nincs pénzünk, tervezgettünk olyasmit, hogy néhányat kiadunk a gyűjtőknek, meg azoknak a kedves embereknek, akik kísérnek engem, minket a kezdetektől, meg elküldünk néhány helyre véleményeztetésre, de valószínű akkor se lesz pénzünk, úgyhogy akkor kitesszük letölthetőre és ingyen lesz. ragasztgatunk matricákat, megreklámozzuk, és kitesszük netre. a lemezkiadásnak már semmi értelme nincs… de akkor már inkább bakeliten kéne kiadni.[ezt a reménytelenség tudatában mondta nyilván] aztán a borító is úgy lesz, hogy honlapdesign lesz belőle, otthon kinyomtatható formátumra.

[témaváltás, Zselenszky módra] amúgy meg boldogok vagyunk, ha kicsit ilyen lemondóan viselkedem, az nem elkeseredés, csak inkább megnyugvás, belenyugvás. marhára szeretjük ezt az egészet, nagyon-nagyon… amikor együtt játszunk, akkor az van, hogy: na hoztál bort? igen. oké, akkor mit játszunk? játsszunk valamit csak úgy! legyünk boldogok, és ha már boldogok vagyunk, akkor gondolkodjunk. van úgy, hogy az egész próba eltelik így, és csak játszottunk. kiabálunk, mint a gyerekek, aztán tök jó. felvetted? felvettem… és akkor ez van. hát a verseskötetem meg [ismét az írásról kicsit], hogy egy jelent meg, lehet hogy jó is, hogy nincs több. amikor eltelik egy év, vagy kettő, akkor mint út, mint a saját utam tisztelem azokat a verseket, de már másképp fogalmaznám meg, és újakat írnék. lehet, hogy az lenne a legjobb, ha egy könyvet írna az ember egész életében, és mindig átírná. akik ennyire súlyos témákról írnak, amelyek kihatnak esetleg mások gondolkodására, nem is szabadna engedni, hogy fiatalon kiadják. az oké, hogy megírja, mert az fontos is, felteszi a nagy kérdéseket, amikre aztán ő maga fog válaszolni magának. de szerintem így harminc év alatt… negyven év alatt… mondjunk 35-öt… szerintem filozófiai műveket csak mesekönyvként szabad kiadni, vagy scifiként. de ez nem törvényszerű, ez csak ilyen… szóval ezzel azt akartam mondani, hogy mázlim van, hogy csak egy verseskötetem jelent meg, mert most verném a fejem a falba, mert a filozófiai könyveket tízszer kiadták már, és szinte lesütött fejjel mennék az utcán, hogy igen, én is ezt írtam, bocs.

mondjuk én ismerek egyetlen olyan írónőt, akit Sohonyai Editnek hívják, gyerekkönyveket és ifjúsági regényeket szokott írni, és ő Fehérváron lakik. és egyik kezében a gyereke, a konyhában a katona férje, és közben beszélget mindenkivel, meg főzi a cuccot, és közben ír, írja a könyvét, és ezt ő meg tudja tenni, mert valamiért olyan… én nem. nekem egy nap legalább két óra hossza kell, hogy csak azzal törődhessek, hogy csend van. és örülök a világnak, és örülök annak, hogy szép a lomb most már, meg csend van, még a zaj is… tehát nem olyan csend, hogy csend, csak így nincs beszéd, és nem kell válaszolni kérdésekre. és ez nekem naponta fontos. egyébként én úgy is nőttem fel, hogy nem volt testvérem. apám se volt. volt egy anyám, meg egy nagymamám, és kész. meg a tyúkudvar Szabadegyházán, a faluban, ahol laktam. negyedikes koromban mentünk székesfehérvárra. egyébként Budapesten lakom, és most pont ott lakom, ahol születtem. úgyhogy oda jutottam, ahonnan jöttem. biztos sokan mondták, hogy takarodj oda, ahonnan jöttél. [már megint az önkritika, az öncinizmus… amúgy van ilyen? mindegy] az egyből jöttünk, az egybe térünk. szóval minden rendben van, és boldogok vagyunk, és csinálgatjuk. nekem mindig is ellenemre volt, hogyha sürgettek. leülök, és írok egy versszakot, és akkor azt mondom, hogy hú, igen, ez az. persze fél óra múlva már nem az, de akkor jó. gyorsan fölkelek, főzök valamit, meg is eszem, utána visszaülök, és áááá, ez nem jó. éhesen mást jelent, jóllakottan már nem olyan. [elég kritikus vagy magaddal.] felelősség. nem álszerénység, vagy önvád, vagy önbántás, felelősség. annak kell lenni. jaa… muszáj. [szakállsimogatás, bólogatás, mélyre nézés…]

mert az úgy van, amíg fiatal az ember, addig feltűnést akar kelteni. akkor az exhibicionizmus, az érvényesülni akarás, meg a világmegváltás vágya hajtja… amikor idősebb, akkor utál mindent, meg kell változtatni a világot, mert ez így szar. mindenki korrupt, mindenki buta stb. amikor még idősebb, akkor rájön arra, hogy ő a buta, és amikor még idősebb, akkor meg megnyugszik. és ebben a nyugalomban tárgyilagos tud lenni, és aranyközépbe helyeződhet, amikor ír. akkor már nem pszichiáter a papír a számára, hanem egy levélpapír, amit felad egy másik bolygóra… minél nyugodtabb vagy, minél többet látsz meg… ezt úgy mondta valaki egyszer, hogy ott volt Antoine de Saint-Exupéry, aki ugyanolyan ember volt, mint mi, csak neki tíz szeme volt… [odajön két csaj, épp most toppantak be az utcáról. Nap egyből teljesen természetesen, csak így:] de szépek vagytok megint… majd jövök! [mosoly, lányok el] szóval hogy neki tízszer annyi szeme volt ugyanarra, amire nekünk csak kettő. ha idősödik az ember, ha azzal is törődik, hogy mi van a függöny mögött, akkor neki is tízszer annyi szeme lesz ugyanarra… és a végén nem tudatlanság van, nem közönyösségben lesz, hanem mondjuk vallásos lesz, utána nem vallásos lesz, hanem hite lesz, utána tudása lesz, nem tudása lesz, hanem bölcsessége lesz, és a bölcsesség után látó lesz, és aki látó, szinte egy a világgal. aki igazán egy a világgal, az azonos vele, az egy. csak van aki így, van, aki úgy, mert minden út Rómába vezet, csak van, aki ezen megy, van, aki azon. csak aki nem tudja ezt, az türelmetlen, azt a vágyak és félelmek irányítják, aki meg tudja, az nyugodt, és inkább gondoskodással néz mindenkire, nem bírálóan. mert tudja, hogy úgyis oda fognak jutni.

kétféle ember van. aki bölcs, meg aki lesz. [van olyan vallás, amihez kimondottan kötődsz?] nincs. [erősen így gondoltam] mivel magyar vagyok, ezért a kereszténységhez mindenképpen, de nem ahhoz, ami most van, hanem ami eredetileg volt, az őskereszténység. fényvallás volt, és mivel ez közel állt a buddhizmushoz, ezért a kereszténységnek és a buddhizmusnak a kohéziójára szavaznék. s mivel ez az ötlet nekem már sokszor eszembe jutott, ezért utánanéztem, hogy volt-e ilyen, és volt. ezt hívták manicheizmusnak. de ez már megint izmus, nem izmusként kell tekinteni. Mani ő magát jézus krisztus apostolának nevezte… egyébként ő gnosztikus volt, tehát megismerés alapú keresztény volt, vagy hogy mondják, fényvallás hívő, és ugyanúgy meditált, és ugyanúgy belső figyelem, összpontosítás és átalakulás… úgy fejezte ki magát, hogy amikor mindenre gondolsz és mindent megismersz, és tudó és látó leszel, akkor a belső égboltodon más csillagképek jelennek meg, tehát a testednek más lesz az energetikája. ez nekem nagyon rokonszenves, de mindemellett mindegy, hogy milyen úton megyünk, mert oda fogunk jutni. útként minden vallás nagyon fontos, a vallás is, úgy mint egy gyűjtőfogalom, célként nagyon káros lehet. ha nekem a vallás a célom, akkor lehet, hogy kárt okozok magamnak, a vallásnak és a világnak is. mint ilyen, minden vallás áldás, mint út. onnantól válik átkozottá, ha önmagát azzal megátkozza, hogy célként tekintet magára. úgy mondták ezt, hogy a hídon át kell menni, de ne építs rá házat.

[van olyan célod, amit mindenképpen meg akarsz valósítani?] első akarok lenni a szépségversenyen és világbéke! [vágja elképesztő hirtelen. muzsikus barátommal egy pillanatig még elveszve vagyunk az előbbi témában, majd hirtelen leesik az elhangzott közlés, Nap pedig csak mosolyog, és teljesen komolyan folytatja] szeretnék remete lenni… de ez így lesz valószínűleg. a másik: ha így álmodozgatok, akkor azt szeretném, ha nem lenne pénz a világon, ebből kifolyólag minden olyan dolog megszűnne, ami a pénzzel kapcsolatos, a fölösleges dolgok. és az emberek nyugodtan élnének, és lennének újra távolságok, és lenne nyugalom. [közben odalép az asztalhoz Fonyó, aki szintén zenész, most ezen estén épp hallgató szerepben…] szia fonyó, majd jövök… gratulálok az albumhoz! [most jelent meg Fonyó új lemeze, ingyen letölthető a netről!] ez a távlati cél, hogy a világ legyen pénzmentes, és akkor megszűnne a bankoknak, meg egyesüléseknek a befolyása, amik pénzre, kereskedelemre, tőzsdézésre, ilyesmire épülnek, és a termelő, teremtő, áradó és fogadó egyesülések működnének. én ebben látom, nem a politikában, ha valaki változtatni akar a világon, vagy elképzeli, hogy milyen világ, ami jó. ebbe nem fér bele a politika, a kereskedelem, a pénz.

belül kell megváltozni, mert minden kettősségben, az anyagi világban, és a rezgésvilágban belülről, a rezzenetlenből eredően indul ki. és ha mi a kereteket hajtogatjuk rá valamire, amire nem lehet, mert az örök végtelen és egy, és teljes, és élet, és világosság, akkor nem érünk el sikert. itt tulajdonképpen egy módon lehet megváltoztatni a világot, ha hagyod megváltozni, félreállsz és teljességében látod, és hagyod, hogy a világ az legyen, ami a belsejéből árad, és akkor észre fogod venni, hogy igen, így jó. és akkor boldog leszel, gyönyörködhetsz benne, szemlélheted, a világ része leszel. de ha alakítgatod, akkor nem fog megváltozni, csak bonyolultabb lesz. persze ebben is lehet örömöt találni.

[evolúcióelmélet] ha úgy gondolunk erre, hogy nem utasítjuk el, de megreformáljuk, akkor ez belülről induló evolúció, tehát szellemből, lélekből a tudat rezgése szerint, belülről fakad a test. ha ebből indulunk ki, akkor megmaradhat az evolúcióelmélet, de átértékelődhez, és pont az átértékelődése miatt maradhat meg. abban mindig nagy a veszély, ha gyökerestől elutasítunk valamit, mert minden előbbre visz. még ha nem helytálló, akkor is előre visz. mint út, szent. mindig úgy kell hozzáállni, megvizsgálni, elfogadni, befogadni és kiegészíteni, hozzátenni, vagy továbbgondolni. szóval belülről, a bensőnkből kiindulva, arra kell figyelni. és akkor nem a rendszerek, meg a pártok, meg a nem tudom miknek a megváltoztatása az, amivel foglalkozik majd minden ember, hanem befelé figyel, és ha mindenki egyenként jó ember lesz, akkor nem lesz baj. viszont szinte már nincs más lehetőség arra, hogy ez a félig megmérgezett világ élhető legyen. tulajdonképpen az van, hogy: na gyerekek, most már ég az iskola, el kell hagynunk az osztályt az ablakon! vagy ideje szuperhőssé válni, és úgy csinálni, hogy ugyanolyan forrónak lenni, mint a tűz, és akkor minket nem éget el. [Jamani sejk, a kőolajtermelő országok szövetsége, az OPEC volt főtitkára egyszer azt mondta: „A kőkorszak sem azért ért véget, mert elfogyott a kő, az olajkorszak sem azért fog véget érni, mert elfogyott az olaj”] hát igen, ezt nevezhetjük olajkornak. 1640-től iparkornak, aztán utána meg olajkornak… két o-val… [és akkor kell az antibeautycum… itt már nevetünk, de barátom még hozzáteszi zárópoénnak: és meddig, 4057-ig? mindannyian vigyorgunk, igazán jó zárszó] tényleg, hány óra van? 9:15-től kell nyomnom a metált…

[folytatása ennek valószínűleg lesz. mind a beszélgetésnek, mind pedig a koncerteknek. amit Zselenszky azzal az egy szál gitárral és a hangjával művel, és átad, és sugároz, és ajándékoz, azt leírni nem lehet. vége. a hosszért sorry, a tartalom volt ismét az elsődleges]

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2009.04.30.


Warning: count(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /home/cuobxk/public_html/components/com_k2/templates/default/item.php on line 248

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.