szombat, 10 november 2007 01:00

Sustain interjú

Írta:

fokep sustain interjuEz most egy ARCHIV anyag. 2007 novemberében futottam össze a kaposvári Sustain zenekar három tagjával, és beszélgettünk egy jót. A cikk aztán valahova felkerült, viszont az a portál azóta megszűnt. Így most itt publikálom az immár három éves interjút, hogy ne merüljön feledésbe. Természetesen azóta már többször is írtam a bandáról, és a lemezükről is, a Sustain címkére klikkelve egyből megtaláljátok! Tessék:

Még gimisként egyik osztálytársam anyukája vitt minket ki az akkori SÁÉV-telepre. Akár egy amcsi filmben, nagy épülethez érkeztünk meg. Sötét volt, a bejárati ajtó előtt néhány ember. Belépbe azonban minden más lett, semmi rivaldafény.

Igazi rockklubban éreztük magunkat, hiszen három banda is zúzta az éjszakát. A barátaink által szervezett buliról ki-kijártunk hallgatni a másik zenekarokat, és az egyik kisebb szobában a tojástartófalak között három srác épp egy SOAD számot tolt ezerrel. Fogalmunk nem volt, hogy kik ők, bár egyikük ismerős volt, még általánosban járt pár évvel fölöttem. Hosszú haja bal vállára hajtva, basszgitár a kezében. Mellette egy rövidhajú, deszkásnak tűnő srác, gitárjára koncentrál. Mögöttük egy bazinagy fekete dobszerkó, a göndör fürtök alatt lehajtott fej, a test rágörbülve a tamok hadára.

Pogó center. Pár héttel ezelőtt. Sör, beszélgetés, aztán Sustain zenekar. Bal oldalon gitárt hangol egy svájci sapkás csávó, Schütz Ádám. Középen hátul a zenekar nevét viselő lábdob mögött egy göndör hajó arc, Sipos Tamás. A dob előtt magas, feketébe öltözött, hosszú hajú fazon, Walter Péter. Haja bal vállán… Mellette, a színpad legszélén egy rakás ütőhangszer mögött Schán Balázs. Akkor őt még nem ismertem. Mint később kiderült, ez azóta sem változott meg. A felső szinten ültem le a Jazz caféban fotósommal. Megbeszéltünk pár dolgot, aztán lementem egy kávéért. Ádám már ott ült az egyik asztalnál. Felállt, lekezeltünk, s már ment is fel. Pár perc elteltével követtem a kávém társaságában. Alig ültünk le, már meg is érkezett Peti és Sipi is. 

- Balázs nem tud jönni, mert valami dolga van… - mondja Ádám.

- Pedig direkt megbeszéltük, hogy ez az időpont jó mindenkinek, nem? – mondja kicsit morogva Peti. Nem örül, hogy a legújabb tag nincs itt, én viszont örülök, hogy ez fontos nekik, és nem csak beugrottak, hogy gyorsan adjanak néhány választ néhány kérdésre. Ráadásul négyen is épphogy elférünk az asztal körül… Beszélgetésbe kezdünk, szóba kerül az epresso.hu születésnap, melyet februárban fogunk megünnepelni, s melynek fő vendége éppen a velem szemben ülő három srác által alapított banda lesz. Oké, most már bekapcsolom a diktafont, hogy halljuk is, miről esik szó:

sustain band

- Úgy tudom, még nem adtatok ki lemezt. Tervben van?

- Úgy néz ki, hogy egy hónapon belül lesz demólemezünk. – mondja Peti, s ezzel az interjú végéig átveszi a szószóló szerepét - Öt szám felvételét tervezzük.

Sipi: - Lényegében három szám kivételével minden számunk fel van véve, csak a minőségük nem megfelelő, meg ének sincs… (a zenekar évek óta keres énekest – a szerk.)

- Milyen jellegű énekre/énekesre gondoltok egyébként?

Peti: - Jelentkeztek már sokan, többségük lány volt. Mindenképp férfi énekre gondoltunk, persze egy-két helyen elférne benne a női vokál, de inkább a férfi ének. Egy jó mély, hörgős hang azért ott lenne…

- Persze azért kell tudnia énekelni is… - teszi hozzá Sipi.

- Mennyire fontos az ének? Szerintem azért jópáran vannak, akik kimondottan az instrumentális zenét szeretik.

Peti: - Persze, de sokan sajnos meg se hallgatják, ha már nincs benne ének… Kétféleképpen fogadják egyébként, az emberek egyik fele pont ezért szereti, a másik pedig éppen ezért nem.

- Gondolom rádióban is nehezebb ilyen számokkal előrukkolni…

Ádám: - Mi épp most küldtünk be az Enjoy rádióba egyet, amit a koncertjeinken nagyon szeretnek, elvileg játsszák. Bár valószínűleg csak a késő esti órákban.

- Tervezzük a zenénkbe az énekest – tér vissza az előbbi gondolathoz Peti -, de ha instrumentben maradnánk, és nem találnánk megfelelő énekest, gondoltunk rá, hogy színesíteni kéne samplerrel, vagy akár billentyűvel. Úgy talán életképesebb lenne a dolog.

- Az ütőhangszerek azért elég jól kompenzálják az énekes hiányát.

Peti: - Most is próbáljuk kitölteni az űröket, a számok is úgy íródnak, hogy az éneket is belekalkuláljuk. Tudatosan írjuk a számokat, hogy ha majd lesz ének, tudjuk, mit hogyan.

- A szöveg tekintetében magyarban, vagy angolban gondolkodtok elsősorban?

Peti: - Inkább az angolban. Vannak külföldi lehetőségeink is, ilyen szempontból is az lenne a jobb. De ha elénk tenne valaki egy olyan magyar szöveget, hogy dobsz tőle egy hátast, akkor legyen magyar, hiszen itt élünk Magyarországon. 

- A szövegeket ti írnátok, vagy az énekesre bíznátok?

Peti: - Ez nagyon énekes függő. Nyilván ha ő írja, sokkal jobban együtt tud lélegezni a szöveggel, sokkal jobban tudja, miről van szó, mintha én írnám meg… De teljesen demokrácia van ilyen szempontból, bármelyikőnk beleszólhat a dologba.

- Témaváltás: hogy alakult meg a banda?

Sipi: - Nagyon régen, mi a Petivel már általánosba együtt jártunk

- Már oviba is együtt jártunk! – pontosít Peti, a részletek pontos ismertetése céljából.

Sipi: - Igen, oviba is… - ekkor már mindannyian mosolygunk - Már nem is tudom pontosan, melyik évben…

- 2002. május 28-án – vág közbe ismét Peti, majd folytatja - ezt ki is neveztük a zenekar hivatalos szülinapjának, és minden tavasszal összeülünk megünnepelni. Sipinek a gondolatát tovább folytatva: mindig is szerettük a zenét, lógni nem nagyon volt milyen hangszerrel, kölcsön szerkók voltak az elején. Az Ádámnak volt egyedül saját cucca, egy gitár, meg egy leharcolt régi Videoton erősítő. Közös barátok révén egyik este az Ádámmal összecimboráskodtam, aztán kölcsönkértem tőle rengetegszer a gitárt, otthon pengetgettem. Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk így a dolgot. Egy kölcsön dobszerkót tudtunk szerezni, és elkezdtünk zenélgetni. Akkor még bőgő nélkül… Szépen lassan aztán csinálgattuk a számokat, és idővel lettek hangszereink is.

- Nem is tanultatok zenélni?

Ádám: - Háromnegyed évig jártam tanárhoz, alapokat tanultam. A többiek teljesen autodidakta módon.

Peti: - Hárman voltunk a zenekarban a kezdetektől, a Balázs egy éve csatlakozott a zenekarhoz, pont egy felvétel alkalmából. Épp az ő próbatermükben vettünk fel nyolc számot, és megkértük, hogy egyik-másik számban kis ütős dolgokat, kongákat vigyen alá. Neki is volt zenekara, de szétmentek, és felajánlotta, hogy mi lenne, ha csatlakozna. Mi örültünk neki, jó zenész, meg teljes tagú bandatag, ahhoz képest, hogy csak egy éve tagja a bandának. Emberileg is bírjuk egymást. Örülünk neki, hogy így alakult. Egy éve úgymond kiteljesedett a dolog, az éneket meg majd meglátjuk.

Ádám: - A kezdetektől azért nagyon sokat fejlődtünk. Közösen nagyon összeszoktunk. Talán épp ezért nem találunk más embert… én erre is gondoltam.

Sipi: - Már az is csoda, hogy négy év után tudtunk találni valakit, aki ilyen hamar beilleszkedett. Féltünk tőle, hogy így maradunk hárman…se ének, semmi más.

Peti, mint a nyugalom példaképe: - Majd alakul, gyerekek, majd lesz valami. Az a lényeg, hogy lehetőségeink vannak, és reméljük, hogy meg is maradnak – gondolok itt külföldre is.

- Mennyi ilyen bandát ismertek, mennyire elterjedt ez a fajta zene? Elsősorban országosan értem.

Peti: - Sokan mondják, hogy a miénk egyedi zene. Sok stílus ötvözete, de azért benne van ez az egyedi Sustaines feeling… de rengetegen vannak ebben a műfajban, ezért is nehéz érvényesülni. Nagy mókuskerék az egész. Sokan próbálkoznak, sajnos az érvényesül, akinek pénze van.

Ádám: - Eddig általában pozitív véleménnyel vannak rólunk.

- Drum n’ bass, és egyéb zenéket is hallgattok?

Peti: - Sipi inkább elektronikus zenéket hallgat, de szoktunk jazzt, bluest, punkot, rock n’ rollt is. Nekünk is vannak favoritjaink, merítgetünk innen-onnan, de tényleg hallgatunk mindent. Lopni nem szoktunk, azt azért aláírom, persze van egy kis hasonlóság, nyilván minden zenekarnak meglátszik a zenéjén, hogy milyen zenéket szeret, hallgat, de úgy ötven-hatvan százalékban a saját stílus megy. De mindenképpen a hangszeres zenét szeretjük.

- Mit terveztek a jövőben? Hogy fog kinézni a Sustain? Csak hogy a közhelyeket is szaporítsam.

Peti: - Hamarosan lesz honlapunk, DVD-nk, lemezünk. Mindenképpen elkészítjük ezt a demólemezt, folytatjuk az énekes keresést, és szorgalmasan plakátolunk. Koncertet már ebben az évben nem nagyon vállalunk be, inkább a háttérmunkával foglalkozunk. 

- Mennyit tesz ki az életetekből a zene?

Sipi: - Életem első része lenne, ha nem dolgoznék.

Ádám: - Munka után egyből!

Peti: - Elsődleges helyen áll mindannyiunknál, hogy a zenekar körüli dolgok legyenek rendben, aztán jöhet a család, barátnő, stb.

Sipi: - Azért jó beleütni a napi dolgokat a dobba.

Ekkor át is térünk a zeneszerzés kérdéskörébe. Elmondják, hogy mindannyian teljes joggal beleszólnak a számok összerakásába, mindenki besegít mindenkinek, a Peti szerezte például több számnak is a gitártémáját, a Sipi is szokott szólni a Balázsnak, hogy egy-egy ütemhez mit üssön inkább. Teljes demokrácia. Leginkább improvizációk alapján szereznek számokat, tehát felveszik a próbateremben játszottakat, és ami tetszik, abból kreálnak egy dalt.

 

- A sustain név honnan jött? A szó szoros értelmében, vagy az elvontabb értelmében használjátok?

Peti: - Is-is. Nagyon jó a jelentése, mind az elvontabb, mind a konkrét jelentése is jellemző mindannyiónkra, és a zene iránt érzett dolgokra, meg magához az élethez való hozzáállásunkra is. Mindenkinek elsőre megtetszett, s onnantól kezdve működőképes volt. A zenéhez is köze van, az Ádám pedálján is van egy sustain effekt, de nem onnan vettük. Ez valaminek a kitartása, lehet egy hangé, frázisé, érzésé, valaminek a fenntartása. Egyből elcsípett minket.

- Mennyire széles a rajongói körötök?

Peti: - Nagyon széles, mindenféle korosztályt el tudunk csípni egy-egy nótával.

Ádám: - Most például koncerten voltak ilyen heavy-metálosok is, bőrkabát stb. Nagyon pozitív a visszajelzés. A legkülönfélébb arcok járnak a koncertjeinkre.

Sipi: - Múltkor meló közben odajött hozzám egy fiatal srác, hogy nem ti játszottatok a múltkor? Erre én: de, igen! Ő meg: csak mert nagyon fasza volt!

Megköszönöm, hogy eljöttek. Ők is. Kézfogás. Kabát fel, diktafon táskába. A februári buliról majd beszélünk még. Részletek később. A Sustain zenekart hallották.

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2007.11.