hétfő, 11 október 2010 02:00

Mc Columbo és egy nemcikk

Írta:

fokep columboRikító fűző. A cipőben kígyózó. Rojtosra szakadt gatyaszár és emlékhalom. Elképzelt női láb. Formás combok, fuck off az övön. Kettészakadt felső, két szín, két darab. Egy ujjatlan felsőből, meg egy kosztümből. Összevarrva, egyberakva. Finom bőrnyak, bőr nyakbavaló többször körbecsavarva. Világba biggyesztett, levegőbe csókoló ajkak. Keskeny, édes kis orr. Szemfesték, kékes. Felette kockás kalap. Alatta egy tiszta szembogár, ködös tekintettel. Kristálytükör a kintről, misztikus hajnali foltok a bentről. Szemben vele ülök én. Mellettem a vonat ablaka. Teljes szürkeség, alig vélhető tájsziluett darabok. Aztán napsugárébresztette falvak, néhány erdő meg pár szántóföld. Suhanunk az éterben, a hang és a fény csak illúzió. A gondolat már messze, a történet épp a közepén tart. A két tekintet szívesen fúródik egymásba, és kíváncsian búcsúzik. Pályaudvar szag. Mindenki mozgatja a száját. Artikulálódó szavak, civakodás, bemondó fületsértő zaja, leszakadt emberek sóvárgó, kiábrándult lélegzete. Semmit nem hallok belőlük. A kavalkád közepén suhanok tovább, senki nem vesz észre. A fülemben a Humanual szól.

A történet bogozódik. A busz rángat, a metró lódul, a villamos sárgán húzza el magát. A város lüktet, a fények gyorsan érkeznek és tűnnek. A bolygó fordul egyet, a lábam a lámpák fürdette macskaköveken. A hely előtt nagy sor. Kicsit várok, a zene még mindig a fülemben. Megérkeznek a barátok. Előkerül pár spangli. A sor fogyasztja magát, akár az éjszaka. A drámenbész lüktetése tovább visz az úton, a női test ringása csitít és szítja a bennem küzdő ördögöt. A lehetetlent érem el minden egyes pillanatban. A tekintet megint megtalál, felette a kalap, alatta a kettészakadt és újraéledt ruhafelső. Aztán hirtelen csak a tömegzaj, majd a színpadon megjelenik egy arc, és valami ilyenekről hadovál, hogy rubadub ragga… 

Ráfordulva hát a nem cikk témájára, és a témát szívesen mesélő Kéri Andrásra. Először is a készülő és várva várt harmadik Brains lemezről kérdeztem Columbót. Így felelt:

Pontos időpontot még nem tudok, ez a stúdiómunkálatoktól is függ. Lesznek stílusbeli újdonságok a lemezen, ilyen például a napjainkban igen népszerű dubstep, de sok más dolog is, amiről egyelőre még nem beszélhetek. Koncerten sokan láthatták velünk Mc Zeek-et, így nem nagy titok, hogy Ő biztosan közre fog működni, illetve most tárgyalunk még egy két előadóval, akiket még szintén nem szeretnék ellőni.

Egyre többen ismerik meg az undergroundot itthon. Szerinted meg tud maradni rétegzenének, vagy esetleg ez lesz hamarosan a mérvadó irányvonal?

Szerintem ezek már régen nem réteg zenék. Pontosabban manapság már nincs olyan, hogy rétegzene. Olyan ötvözések vannak, hogy a popzenében is megtalálható a legelmebetegebb bassline. Ha meghallgatsz egy Dizzee Rascalt, amit nappal nyomnak mindenütt, úgy érzed magad, mintha Rewindon lennél. Egyre többet nyúlnak ezekből a stílusokból a popzenei producerek, bár ez régen is így volt a hip-hoppal vagy a reggae-vel.

Egy-egy Brains-dal hogy áll össze?

Nálunk ez egy több lépcsős folyamat. Kezdődik a zene megkomponálásával, aztán jön rá a szöveg, és végül elkerül megkeverésre és masterelésre. Ezért néha van, hogy egy-egy szám elakad valahol. Általában Jimbo, aki a zenéket írja, átküld egy új ötletet és írok rá refrént, ötletelgetek, aztán visszaküldöm. Ha mindenkinek tetszik, akkor kidolgozom a szöveget, ő meg a zenét és felvesszük. Ezután megy keverésre, masterre, stb.

A szövegírást általában milyen körülmények veszik körül és teremtik meg?


Általában itthon írom a gép előtt a szövegeket, de a refrének össze-vissza születnek bárhol. Ha valahol máshol jut eszembe, akkor beírom a telefonba és otthon felveszem. Van, hogy egy másik alapra írom meg a szöveget, de egy újabbra sokkal jobban húz, ilyenkor az előzőt elvetem és felénekelem az újabbra. 

A patois nyelv elsajátítása gondolom nem egyszerű. Mennyi ideig tartott neked megtanulni?

Hát azt hiszem kb 7 éve kezdtem el ismerkedni vele, meg írogatni, de még mindig nem tanultam meg igazán. Pont most tervezem, hogy egy kis időre kimegyek Jamaicába tökéletesíteni az akcentust, csak sajnos a készülő album miatt ez lehet, hogy megint meghiúsul, mint már oly sokszor. Sok zenét hallgattam és sok szöveget olvastam hozzá és szerencsére volt rá módom, hogy patois anyanyelvűekkel beszéljek. Egyszer itt volt az Irie Ites jamaicai mc-je, nekem meg pont akkor volt angol nyelvvizsgám, ő meg unatkozott és bejött velem. :) Nagyot néztek a vizsgáztatók, ezek után már csak ez volt a téma és át is mentem egyből! :)

A Brains számodra hobbi?

Szerencsére ez a munkám. Persze nem csak a Brains. Ott van még az Irie Maffia is, illetve esetenként mc-ként dj-kkel is szoktam menni. Sokan kérdezik, hogy melyik zenekar áll hozzám közelebb, de erre nem tudnék válaszolni. Mind a kettőnek nagyon sokat köszönhetek, és mind a kettővel együtt értük el azt, ahol most vagyunk, ezért mindegyiket kicsit a magaménak is érzem.

Mi a véleményed a hazai zenei kultúráról?
Szeretem nagyon az itthoni bulikat, és a közönséget is. Nem véletlen, hogy annyira szeretnek idejárni a külföldi fellépők. Soha sehol Európában nem voltak olyan őrületes bulijaink, mint itthon. Persze ez összefügg azzal is, hogy kint kevésbé vagyunk népszerűek, de a közönségtől is függ nagymértékben. A hazai pop engem nem nagyon érdekel, de elektronikus zenében nagyon sok tehetség van, akikről sokan nem is tudják, hogy világsztárok játsszák a zenéiket. Ugyanígy rockban vagy akár reggae-ben is. A magyar hip-hop néhány formációja meg egyenesen zseniális, azt is sokat hallgatok.

Köszönjük, hogy velünk utazott, nagyon szép napot kívánunk, és legyen szerencséje sok dancehallt hallgatni a jövőben is! Kérjük, a gondolataira kiemelten figyeljen, azokért felelősséget nem vállalunk! Elszálláskor semmit ne felejtsen itt, minden fontos képzelgést és feelinget vigyen magával!

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2010.10.11.

Tovább a kategóriában: « Sustain interjú Ezo karaokee »