2013. okt. 15. | 02:00

"Kivontam magam a képletből. Vallásom a barátság."

Írta:

fokep zselenszky interjuZselenszky interjú Egyről s másról   

Őszintén, teljesen nyíltan, kőkeményen, és a szív mélyéről. A kérdező Nádas Dávid, a válaszoló Török-Zselenszky Tamás.


389. In medias res. Sokadik Konstans hallgatás után úgy érzem, beértél. Tiszta, békés, elgondolkodtató, kicsit tanító érzésű anyag lett. Te hogy éled meg ezt, milyennek látod, érzed ezt az utat, ami az Eleven Holdtól egészen idáig kísért?

Kismillió szólóest hozott idáig. Megnyugtató, ha tudod, hogy nem szükséges giccskörítés ahhoz, hogy sok jóember kis helyen is értő figyelemre méltasson, és közösséget akarjon vállalni veled. Csak a dal van – ahogy Cseh Tamás mondotta – és a szemünkön belül élő világok összeéréséhez szükségtelen a sallang. Szeretek zenekarban játszani, a zenésztársaim kivételes emberek, de amíg a csend messzebbre hallatszik az emberekben, addig egy gitárral „mondom el mindenkinek, amit nem mondhatok el senkinek”. A barátság a vallásom, magáért a zenélésért zenélek, és nem egy közvetett célért. Kivontam magam a képletből, nem jövök sehonnan, nem tartok sehová, és amit célként elérhetnék, az már öröktől bennem él.

2013. novemberében jelenik meg Zselenszky új szólóalbuma, a Konstans. Előzetesként 3 dalt meghallgathatsz róla:

390. Egyszer még a régi Hunniában beszélgettünk egy nagyot. Szóba jött a költészet is, és a felelősség. A dalaid versek. Költő vagy, és szerző-előadó. Egy kicsit mesélj kérlek arról, hogyan is születnek a dalok, merre kóborolsz, miket látsz, mik érnek, amikből aztán dalok lesznek.

Aki szeret minket, velünk kormos, velünk részeg, velünk szegény, velünk él, velünk hal meg, és nem selyemfüggöny mögött. Aki szeret minket, nem akar nélkülünk a mennybe menni, inkább beprotezsál mindnyájunkat, és amíg az ügy folyamatban van, együtt berúgunk. Legalja senki vagyok, de így is tudom, hogy ez a helyes, és legbensőmből fakadóan eszerint működöm. Amit látok elmesélem, amit hallok megosztom; így íródnak a versek, és a dalok.

Gyerekkorban az emberek kiválasztják, melyik szuperhőssé nőnének fel legszívesebben. Stipi-stop, én ez, meg az vagyok – mondják. Jómagam álruhában elvegyülő király szerettem volna lenni. A mindenségnek átadni e gyenge testet, és észrevétlenül meghallgatni, orvosolni az emberek baját. A legfeltűnőbb helyre bújtam, és olyan hivatást választottam, amely nem beleszólva, nem megmondva, hanem közvetetten, felmutatva, hagyományozva, örökítve, kérdéseket felvetve, távolról gondoskodva operál; ugyanakkor barát, családtag, sorstárs is vagyok. A dalok nem születhetnek úgy, hogy fehér ruhában lebeg az ember a kastélya padlója fölött, majd néha kegyesen kikandikál a nép elé, hogy tapsoltassa magát virágszirom-esőben. Együtt kell lennünk sz..rban, h..gyban, vérben, fájdalomban, kéjben, gondban, bajban, borban, mocsokban, és akkor a dalok, a versek mi leszünk. A mi létünk bejegyzéseivé válnak, amelyek élettelin kerülnek be a lélek-könyvtárba.

zselenszky faceA lehető legtöbbet, a legszebben, a legkevesebb szóval elbeszélni mások boldogulására. Az említett „legtöbb” pedig nem rózsaszín cukormáz konfettivel, hanem a kőkemény, közös, nagy életünk. Szegedi-Kovács György költő barátom mondta egyszer: „versírás előtt sose moss kezet!” Ehhez tartom magam.

391. Te hogy állsz a felelősséggel/hez? Én úgy érzem, ha teszek valamit, amit más is lát, olvas, hall, azzal lényegében beleavatkozom kicsit az ő életébe. Irritáló a netbe bújó rengeteg virtuális tag, akik fröcsögve "újságíróskodnak", "kommentelnek" stb. Ők szerintem fel sem fogják ezen tettük súlyát. Te hogy látod ezt?


Fotó: Gúthy Eszter Márta                              

Biztatni, együtt érezni, építő szándékkal a megfelelő kérdéseket feltenni, és azért várni a válaszokat, hogy a hozzászólókat megismerjem, nem is a tulajdonképpeni válaszokért. Maximum ennyit szoktam. Ha a kérdésre válaszolnék, már azt tenném, amit azok, akikről kérdeztél… hehh.

A befogadó fél pedig, nos, sajnos már ilyen téren is védtelen. A világkerék most ide perdült. Nem kell megmentenünk senkit a próbatételektől, mert azzal az életüktől fosztanánk meg Őket. Inkább itt vagyunk Nekik társul.

392. Kis kommunákban, közösségekben tapasztalom, hogy hála istennek azért vannak, akik képesek magukba nézni, merész módon megpróbálnak változtatni magukon, és aztán, mikor már kezdik mindezt megérteni, gyakorolni, megpróbálnak tiszta lappal indulni a világ felé... 

Az Élet, a Világosság ott van mindenkiben, mindenben. Szempontunkból kétféle ember van: aki erre már ráébredt, és, aki rá fog ébredni. Az említetteken ennek az eszmélés-útnak látod az árnyalatait. Minden történelmi korszak máshogyan állít elénk nevelő próbatételeket. Ezeket nem kerülhetjük ki, nem odázhatjuk el; csakis abban dönthetünk, hogyan állunk meg bennük. Az élettel leszünk-e végül, vagy az életellenes sodrással. Aki a vallás, a tudomány abszolútumává lesz, aki tudásra tesz szert, majd megéli azt, és bölcsességre jut, annak azonnal megesik a szíve a mindenekre nézve. Ide emelkedünk. A nagy mű maga az ember. Nem az erény-gyűjtemény nagysága, nem a látszat számít. A cél nem egy hely, nem egy díj… hanem egy minőség: a nagybetűvel EMBER. A díj pedig maga az Élet. Jó, hogy figyeled, meglátod ezt másokon is… hogy érzékeny vagy erre.

393. Konstans. Egy. Állandó. Isteni forma. Erre utal a szó?

A szó azt próbálja éreztetni, hogy létezhet olyan minőség, vagy tudás, vagy állapot, vagy meghatározhatatlan, de érezhető dolog, amelyhez bármilyen mértékű eltévelyedettségből, elveszettségből, romlottságból is oda lehet szegődni, ódalogni, húzódni, bújni, vonulni, gurulni, rohanni, hátrálni. A legnagyobb rosszból, sötétségből is visszabonthatjuk a hibás lét-építményeinket a konstansig; eddig a biztos alapig, amely a lét eredete, alapja, és mindennek a legbensőjében ott vonul láthatatlanul, de örök, végtelen teljességében. Ilyen konstans a Világosság, az Élet, a szeretet, a fizikusok szerinti információ, a hívők szerinti Isten, a művészek szerinti Szellem, a tudósok szerinti bölcsesség, a mindenki szerinti, s így vallás-független Egy.

zselenszky gitar
Fotó: Nyikos Péter

Ha ugrálsz az időben, a tudatállapotokban, a világokban, az álmokban és valóságokban, a filozófiákban, vallásokban, világnézetekben, korokban, testekben, és megkeverednél, hangolódj erre a minden abszolútumaként örök konstansra! Ha szkafanderben sodródsz az űrben, és nem tudod, merre találod a világ közepét, fordulj befelé, mert magadban fogod megtalálni! Amit ott találhatsz, kisebb, mint egy tűhegy, mégis belefér az összes világ. Nem a tiéd, hanem Te vagy, és nem csak Te vagy, hanem Egy. Ez az egyetlen állandó; minden más káprázat.

394. Zongora, szájharmonika, fütty, vokál. Az eleven holdban volt hegedű, és igen teli hangzás, aztán volt bőgő-dob verzió a trióban, aztán egy szál gitár. Most nekem nagyon harmonikus ez az egész, és egyben sok helyütt nagyon új is - hozzád képest. Ezek miként épültek bele a számokba, teljesen a te irományod a sok hang, vagy a vendégeknek is szabad kezet adtál?

Két dalban Dr. Bérces Viktor barátom zongorázik. Ezeket is, mint a lemez minden szerzeményét, egy akusztikus gitárral írtam meg a kisszobában, és aztán adaptáltuk át billentyűre. Viktor zsenialitása nyomán kerültek beléjük az említett stílusjegyek. A gitáralapú hangszerelésű dalok gerincét azonmód vettem lemezre, ahogyan megírtam azokat. Ezt követően a vendégekkel egyetemben, zweigeltezés, kávézás, beszélgetések, gondolkodás, hülyéskedős délutánok során tettük rá a cirádákat a művekre. A körülményekről ne beszéljünk! Pénz, ugye, nem volt, a stúdiókat elfeledhettük; maradt az albérlet-nappali, és az ezermester mozgalom. A felvételeken hallatszik, hogy a madarak csiripelnek, ugat a kutya, Eszter könyvet lapoz, és az is, hogy a villanyszámla volt az összköltsége a felvételeknek. Remélem ehhez mérten azért hallgatható lett az összeállítás! A szívünket is belefőztem, ezért olyan rágós… hehe.

395. A Melanchometer volt az első szólóanyagod, ha jól tudom. Címéhez méltóan eléggé szomorkás volt alapvetően. Úgy érzem, a Konstans annak ellenére, hogy foglalkozik globális és sokfajta problémával, mégis inkább megoldást kínál, és számomra békességet, nyugodalmat ad. Ez most nem kérdés, inkább ilyen témafelvezetés, amit ugye folytatsz? :)

A koncerteken több történik, mint a lemezeken. Átvesszük egymás fényét, igény szerint alakul az este. Van, hogy gyertyák égnek, és mindenki figyel, de van, hogy ugyanazok a dalok, amik egyik helyen szelíden szóltak, a másik helyen már durván kerülnek előadásra. Van ülős, és van táncba forduló, együtt éneklős, extatikus éjszaka is, amikor pulton táncolva diszkógömböt nyalnak, pörögnek a jelenlévők. Megtörtént eset. Ugyanazok a dalok, és mégis más-más eredmény, mert a hallgatóság helyről-helyre, hónapról-hónapra bátrabb, és önmaga felé egyenesebb.

Mondták a Melankométerre, hogy szomorú, mire annyit feleltem, hogy amint a címe is mutatja, ez szándékosan van így. A lelki fejlődés gátja, ha nem nézünk szembe önmagunkkal, hanem futunk, bújunk, terelünk, pót cselekszünk, félrebeszélünk, elleplezünk, elhazudunk feloldásért ordító, égető dolgokat. Gyerekként megálmodott szuperhős-álruhám tükörruha. A tükörembert mindenki utálja, a szembenézés szomorú, és keményebb a metálnál is, de aki állja, ettől teljesebbé válik. Nem a hörgés, a káromkodás a kemény, testvérem, hanem a leplezetlen valóság. Ezért lehet, hogy nyünyörgő akusztikus dalok, néha durvábbak tudnak lenni az In Flames-nél! Mit gondolsz, miért bírják csak kevesen elviselni a dolgaimat? Ezt a fránya ’lenskie-t csak olyanok szeretik, akik szembe mernek nézni önmagukkal... tyhijj! Ez szomorúsággal is jár… persze!

Az egygitáros évek során sok ilyen hőssel találkoztam, és ettől megnyugvás töltött el. Megengedhettem magamnak, hogy a Konstans lemezen a következő fokozatba is belemutassak. A szembenézés tüzén visszabomlottunk egész kicsinyekké… hát most ideje imaginációs üzemmódba kapcsolnunk, és olyan csoda-felnőtté kezdenünk nevelkedni, amilyennek csak el tudjuk képzelni magunkat! A hibás építmény ledőlt, most elkezdhetünk aranyból, gyémántból építkezni.

Ha hátul meghúzódva álruhában is, de megtiszteltetés ebben a folyamatban indikátorként jelen lenni.



396. Mindig visszakanyarodunk valahova. Öltözékben, divatban, akármiben. Most nagyon a külsőségek, a felszín felé megy a világ, a trend az első, a gyorsaság, a net, a lélektelenség. Kicsit olyan igazi underground feelingje van az embernek a hozzád hasonló előadók koncertjeit, lemezeit hallgatva. A mai fiatalok isznak, és a mobiljukat nyomkodják, no meg cigiznek és drogoznak. Te is úgy gondolod, hogy lesz majd egy fordulópont, amikor megint más értékek kezdenek visszatérni? Vajon miből, honnan kapják meg azt az érettséget, hogy rájöjjenek minderre?

„Én a vízilovakkal vagyok.” Megértem azokat is, akik különböző módokon kiáltanak! Igazuk van. Emberhez méltatlan közéletben ez a minimum, amit bolygópolgári kötelesség megtennünk: ordítani. Ám, mivel ezek a srácok jó gyerekek, nem bántanak senkit, hanem magukat bujtatják, bántják, röptetik, altatják. Az emberiség szabadságharcának nagy harcosairól van szó. Ez a szabadságharc egyetlen módon győzedelmeskedhet: ha a szellem szabadságharcaként megy végbe, és nem fegyveresen. Regényt diktálhatnék ide, ha együtt gondolkodásra invitálnálak, ezért erről most csak ennyit.

A külső káosz a benső káosz kivetülése. Ahhoz, hogy a környezetünkben harmónia legyen, előbb bensőnkben kell annak lennie. Bárki is kezdi el az önmagát bölcsességre adást, és ez által harmonikus példaként előállást, jó hatással lesz a körülötte megfordulókra… és így tovább, exponenciálisan. Több okból, és még ezért is a barátság a vallásom.

Ha a világban, vagy másokban kezdesz rendet tenni, elbuksz, háborúságot keltesz, és szenvedsz el, valamint egy amúgy esetleg jó ügyet is lejáratsz. Mindenki magában tehet rendet, magát adhatja bölcsességre, és közvetetten, be nem avatkozva, felmutatva, örökítve, hagyományozva, gondoskodva érheti el, hogy a példája által mások is bölcsességre akarják adni saját magukat. Mások hibáinak felrovása helyett önmagunk erényeinek pallérozásával javíthatunk a világon. Egymás ellen felkelés helyett az egymásért munkálkodással javíthatunk a világon. Oldalak helyett aranyközépbe helyezéssel javíthatunk a világon. Megvilágosodásunkkal javíthatunk a világon. A sötétség a fény hiánya. Nem úgy válik világossággá, ha pót cselekszünk, hanem, ha magunk vagyunk a Nap.

Akik azt hiszik, hogy létezik jobboldal, vagy baloldal, és emiatt egymásra acsarkodnak, azok számára nyilvánvalóvá szükséges tenni, hogy ez illúzió; mert ezen a szinten csak fölfelé van, vagy lefelé. Lefelé akkor van, amikor tagolunk, megosztunk, aprózunk, elválasztunk, ármánykodunk, magunktól megtagadjuk a fényt, és mások elől is elálljuk azt… ha félünk, rettegésben tartunk, versengünk, élősködünk, kizsákmányolunk, és az életet gátoljuk. Felfelé akkor van, amikor az élettel vagyunk, összehozunk, aranyközépbe hozunk, értelmessé emelünk, szeretünk, erényeinket pallérozzuk, gondoskodunk, segítséget nyújtunk, bölcsességre teszünk szert, örökítünk, biztatunk.

Frankón nyálasan hangozhat, de aki felemeli a seggét, és nekiáll a gyakorlatban mindezeknek, rájön majd, hogy ez az igazi metál, nem a South Park 08. évad 14. rész!

397. Grunge, indie, avagy EH és Wakended. Érzel még késztetést, hogy legyen egy ilyen zenekarod, és megint elektro gitárral toljad?

Olyan zenekart eléggé bírnék, mint a Sylosis, a Mors Principium Est, a Nightrage… esetleg a Nine Inch Nails. A dolgom képére formáltan, persze. Egyelőre a kaptafánál maradok. Lépésről lépésre gondoskodunk.

Köszönöm szépen a gondolataidat, azt hiszem, egy izgalmas, érdekes esti mesét kaptunk hamisítatlan 'lenskie stílusban, és igencsak elgondolkodtató dolgokról. Legközelebb a kaposvári Konstans lemezbemutató koncerten találkozunk. Hálánk Neked, hogy mi szervezhetjük meg, és hogy itt.

  Zselenszky facebook       Zselenszky blog   

  Konstans Lemezbemutató facebook ívönt  

  Konstans lemezkritikás  

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2013.10.15.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.