péntek, 26 november 2010 01:00

Ezo karaokee

Írta:

fokep bagdibellaBagdi Bella neve egészen véletlenül találkozik össze más emberek neveivel. Más emberek egészen véletlenül találkoznak össze Bagdi Bellával. Viszont mivel véletlen nincs, ezért véletlenül rosszul fogalmaztam az előbb :) Bagdi Bella életmód-tréner, illetőleg mantra-énekesnő. Tegnap este Kaposváron járt, és kis körben, de annál nagyobb energiákat felszabadítva kívánságbeteljesítő meditációt vezetett. Nagyon röviden arról van szó, hogy egy-egy általa írt magyar nyelvű mantrát, vagyis verset ismétel folyamatosan, melybe aztán a többiek is bekapcsolódnak, s végül együtt zeng a varázsige.

Közben néhány fontos gondolatot oszt meg, melyek segítenek a hallgatóknak (és egyben éneklőknek) a megfelelő gondolatokkal és energiákkal társítani a kívánt és vágyott dolgot. Az esemény után kicsit beszélgettem Bellával, amiből számomra minden kiderült, mindenre választ kaptam.

Nem is húzom tovább, annyit még, hogy miért is a cím. Ezotérikus karaokee. Ez a gondolat jutott eszembe az egyik mantra éneklése közben. Egy projektorral a falra vetítették a mantrát, mi meg énekeltük. Azért érzem fontosnak a cikk címét, mert Bella is éppolyan egyszerű és mégis titokzatos, mint ez a megközelítés, hogy ezo karaokee. Bizonyos szempontból egy karaokee volt sprirituális elemekkel, zenével és szöveggel. Ámde egy nagy jelentőségű, fontos megerősítés, útmutatás is Bella részéről. Erről kicsit bővebben, az előadó szájából:

Először a zenéről kérdeztem.

- Sokáig nem mertem zenélni, mert azt gondoltam, hogy csak profi zenész zenélhet. Nagy zenehallgató sem voltam... Még tizenhét éves voltam, amikor megtanultam gitáron öt akkordot lefogni, és zenésítettem meg verseket, így könnyebben tanultam meg őket. Írni mindig szerettem, kreatívkodni is nagyon szerettem, nem volt egy tudatos dolog... jó mókának tűnt ez az egész: pozitív megerősítéseket írni, és megzenésíteni.

Aztán a zenekarról.

- A többi zenész is autodidakta, abszolút belülről építkezik az egész. Annyi korlátot szabtam már életemben mindennek... s abban a pillanatban, hogy eljutsz oda, hogy nem az számít, hogy milyen múlt áll mögötted, hanem engeded, hogy jöjjön. Nincsenek fix alapok, változnak... Lehet, hogy jövő héten találkozunk, és egész máshogy játszuk el. Kísérletezgetünk, nagyon szabadok vagyunk benne. Nincs felépítése egy számnak, hanem közben kommunikálunk. Ezt nem is lehet másként... főleg velem kapcsolatban, nagyon érezni kell a lüktetést. Szabályok között nem lehet ezt követni, hanem a totál elengedésben, amiben beleférnek a bakik... mert nincs baki. (Bellás mosoly)

A transzról.

- Szerintem a zenének is van humora. Nem egy statikus dolog... ha mersz vele játszani, szabadon utazni, akkor nagyon emel, transzba visz. Ez egy jó értelemben vett transz. Van, hogy koncerten olyan állapotba kerülök, hogy "úristen, hol vagyok?" Nem is érzékelem a testem határait... ott már lebegés van.

Egy szitárhoz hasonló hangszerről.

- Tampurán játszom. Nagyon különleges kapcsolatom van a tampurával, szeretem behozni, mert nagyon utazós, meditatív hangja van. Ugyanakkor van egy nagyon dinamikus, nevetős részem, amibe minden belefér. Van most egy jazz mantránk, ami aktuális nagy kedvencem. Van tangó mantra is... A hangszerekből is sokféle van; didgeridoo, djambe, konga, steelpan...

A felelősségről, a blokkok feloldódásáról, az áldásról.

- Ha valami fel akar jönni, annak fel kell jönni. Mindenki saját magáért vállalja a felelősséget. Az egy fantasztikus dolog, ha valaki  megengedni magának, hogy felszabaduljanak a dolgok belőle. Én ebben semmilyen veszélyes dolgot nem látok, sőt azt gondolom, hogy ezek oldások. Azért sírnak sokan, mert valami feloldódik bennük, mikor megáldják a szüleiket például... Felajánlani tiszta szívemből az örömöt és békét egy olyan embernek, akinek nem tudok megbocsájtani... Egy görcs, amit eddig tartottam erősen, ez a görcsös tartás egy pillanatra kiengedődik. Ha próbáljuk többször kioldani, egy idő után kilazul. Ebből a szempontból nagyon merész vagyok... hadd jöjjön! Én az intenzitásban hiszek, hogy ha zuhanni akarok, akkor zuhanok, ha repülni akarok, akkor repülök.

A mindenről.

- Van egy másik is... belemennek ebbe a csodálatba. Velem azonosítják, pedig közben az történik, hogy átélnek egy csodát valakin keresztül, de magukban élik át. Velem azonosítanak egy olyan élményt, ami bennük van. Én ezt pontosan tudom, hogy ez nem én vagyok. Jó látni, hogy saját magukban megszületik valami, aminek ennyire örülnek. Én azt már felismertem, hogy nekem nem az a dolgom, hogy újat mondjak, hanem hogy emlékeztessek. És a dalaimban sincs semmi új tanítás... Azt gondolom, hogy nagy bölcs elődeink, őseink már rég elmondták a lényeget. Arra viszont mindig szükségünk van, hogy újra és újra megerősítsük magunkban ezeket az alapigazságokat. Amit én csinálok, az egy kreatív formája ennek a megerősítésnek. És aki ebben jól érzi magát, annak azt gondolom, egy nagyon örömteli utazást adhat.

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2010.11.26.