péntek, 30 október 2015 13:56

ELEFÁNT interjú

Írta: vallyont

Közösség, család, baráti társaságelefant

Szendrői Csabával, az igen fiatal, ellenben végtelenül tudatosan és profin építkező Elefánt zenekar frontemberével beszélgettünk a tavasszal megjelent nagylemez munkálatairól, a fesztiválszezonról, illetve bepillantást nyerhettünk a formáció jövőjébe is.

 

Márciusban előrukkoltatok a Gomoly nagylemezzel, melynek bemutatóját az A38-on tartottátok. Hogyan sikerült az esemény, milyen fogadtatásban részesült az új anyag?

Egészen meglepő módon, mert egyrészt teltházas volt a koncert, másrészt a Gomoly az előzőhöz képest egy progresszívabb lemez lett és ennek ellenére a közönségünk nagyon-nagyon szereti. Szempont volt az elkészülésekor, hogy nagy helyszíneken tudjunk majd olyan zenét játszani, ami működik Az új lemezen lévő dalok ilyenek lettek, úgyhogy nagyon jól sikerült az első bulija is, mozgott a hajó, ami állítólag ritka jelenség.

elefant01
A38 Tetőterasz Fotó: Benke Hunor

Akad személyes kedvenc az albumról?

Mindegyiknek van élménytartalma, így mindegyik fontos. Amit nagyon szeretünk játszani, az a Fakard, ami egy teljesen új szín. Akartunk írni egy punkosabb számot, ami azért is érdekes, mert annyira jól sikerült, hogy van olyan punk zenekar, ami ezzel áll be. Ez mindenképp egy jó érzés!

Miképpen telt a stúdiózás? Melyik fázis a legérdekesebb a munkálatok során? Voltak Improvizációk?

A felvétel a legizgalmasabb, amikor egy év munkája testet ölt visszahallgatható formában, az a legkatarktikusabb. A keverés geci tud lenni. Volt, hogy mindenből készült egy verzió, s kiderült, hogy nem lesz jó, így elölről neki kellett állni az egésznek, miközben mi is ott voltunk végig, nem csak a zenei producer dolgozott vele. Én még ennél a lemeznél is azt érzem, hogy kicsit steril, ezt csak úgy tudjuk kikerülni, hogy a következő lemezen egyben vesszük fel a dalokat minimális keveréssel. Akadt rögtönzés is, a Rejtő a stúdióban született meg, leszámítva az alaptémát, még a dalszöveget is ott írtam hozzá. A koncepció is helyben alakult ki, pengetővel játszották fel a zongora húrjain a hangokat, ettől lett ilyen érdekes atmoszférája. A Cirkusz viszont nagyon problémás dal volt, 8 verzió lett, mire a mostani elkészült, és teljesen más hangulatú volt az eredeti, csak az alap téma maradt meg.

Az új album érkezésével megkopik a Vérkeringő fénye? Mennyire szeretitek a régi számokat?

Én kevésbé szeretem, megmondom őszintén. Mindennel úgy vagyok, hogy azt értékelem leginkább, ami a lehető legfrissebb. Nekünk a Gomoly sokkal aktuálisabb, a Vérkeringőn 6-8-10 éves dalokat hangszereltünk meg, ezek most olyanok, amilyenek mi vagyunk, érezhető is szerintem a kettő közötti különbség.

Könnyedén születnek meg a szövegek?

Változó, van, ami egy lélegzettel megszületik, a Bordahajtogató az ilyen volt, gyakorlatilag 1 óra alatt írtam meg, az adta magát, miközben állítólag Kemény István a kedvenc magyar dalszövegének választotta. Ami nagy szó, hiszen sok évben nyerte el az év költője díjat. Egyébként ő, meg Závada Peti volt az, akinek elküldtem a szövegeket, mielőtt végleges formát nyertek és sok mindent változtattam rajtuk annak fényében, amilyen kritikákat megfogalmaztak. Egyre nehezebben írok dalszöveget, mert kezdek igényesebb lenni arra, hogy feddhetetlenek legyenek. Volt olyan kritika a Balaton Method-dal kapcsolatban, hogy a kobak szót 2015-ben már ne írja le senki. Én viszont szeretem a magyar nyelv sokszínűségét, nem szeretem ugyanazt a 15 szót használni, de megértem, hogy ez egy kicsit modoros, az új lemezen erre már figyeltem. A Gomolyon a Cirkusz című dalunkhoz nehezen született meg a dalszöveg, a felvétel harmadik napján megcsináltam majdnem ugyanazt, amit elsőre, de addig írtam 12 verziót és egyik se tetszett. Ahogy elhagyjuk a dalformát, egyre érdekesebb a ritmikája a dalainknak, így nehezebb hozzáidomítani egy szöveget.

Egyre többen elfordulnak a nagylemez formátumtól manapság. Ti ragaszkodtok még hozzá?

Kicsit presztízskérdés nekünk, annak ellenére, hogy valóban alig hallgatnak már cd-t, inkább relikviának szánjuk. Sok energiát fektettünk bele, hogy a cd szép legyen, előre kitaláltuk, mi legyen a borítón, megcsináltattuk egy grafikussal, ezek mind olyan dolgok, amik adnak hozzá, materializálódott szellemi értéknek tekintjük. Bár szóba került, hogy a következőt már nem gyártatjuk le, de úgyis le fogjuk beszélni magunkat erről, mert jó érzés megfogni azt a cd-t bizony.

A Tizenhat klipjének elkészítéséhez a közönség segítségét kértétek. Honnan jött az ötlet?

A Tizenhathoz szerettünk volna csinálni egy dalszöveg videót, viszont többet akartunk annál, hogy kiírjuk egy zenével kapcsolatos háttérre a sorokat. A koncepció szerint a hallgatóink írták le a szöveget különböző formákban, a kavicsokból kirakott installáción keresztül az gyurma feliratokon át a krétától a filcen keresztül minden volt. Nagy része improvizáció, de ez nem egy professzionális klip, ezt mi csináltuk a közönségünkkel, akit szeretünk.


Pár éve léteztek Elefántként, mégis nagyon egyben vagytok a színpadon. Mennyi próba áll mögöttetek?

Igyekszünk hetente egyszer próbálni, amikor a régi dalokat végiggyakoroljuk, vagy éppen azt, aminél éreztük, hogy sántított. Együtt élünk, együtt létezünk, akkor is kapcsolatban vagyunk, amikor nem a zenéről van szó, nagyon jó barátom az összes srác a zenekarban, nagyjából mindent tudunk egymásról. Emiatt lélegzik a zenekar, azért van ennyire egyben a dolog, mert egyben vagyunk egy közösség, egy család, egy baráti társaság.

Könnyedén sikerült elsajátítani a színpadi rutint?

Nekem eleinte nehezebb volt a dalok között megnyilvánulni, mint a dalokat eljátszani. Egy olyan projektben lenni, ahol te vagy az arc, te vagy a hang, azt azért tanulni kell. Nehéz volt megszólítani a közönséget, több ezer emberhez úgy beszélni, mintha egy lenne, pedig máshogy nem tudsz, határozottnak kell lenni. Jó, ha az ember nem mond butaságokat és még közben vicces is. Azt hiszem, van már annyi rutin, hogy ez ne okozzon problémát, illetve egyre kevesebbet is kell beszélnem, azt gondoljuk, hogy a zenének kell helyet adni, mi ezt azzal kompenzáljuk, hogy aktívak vagyunk a szociális hálókon.

Érezhető a főváros és vidék között különbség? Nehéz bevonzani az embereket?

Az országot járó zenekaroknak meg kell tanulni, hogy a budapesti siker nem feltétlenül látszódik vidéken. Az egy teljesen külön univerzum, minden városnál foglalkozni kell a sajtóddal ahhoz, hogy ott legyen az a pár száz ember, aki miatt már nem kevesebb pénzzel mész haza, mint amennyivel odamentél. Idén érződik erőteljesen, hogy vidéki városokban is be tudunk vinni több 100 embert, ami nagy dolog. Egyre nagyobb a közönségünk, de azért nem volt könnyű, reméljük, hogy konstans lesz a növekedés.

elefant02
A38 Tetőterasz Fotó: Benke Hunor

Merre lehet találkozni veletek a közeljövőben?

Az őszi turné során november 13-án Zalaegerszeget, 14-én Győrt, 28-Szegedet, december 4-én Pécset, 5-én Szekszárdot látogatjuk meg az Esti Kornél zenekarral, december 12-én pedig az A38-ra várunk mindenkit!

Van olyan fesztivál, amit a szívetekbe zártatok?

A Fishing on Orfűt. Azt nagyon-nagyon szeretjük, a lemezbemutatónk hangulatához tudom mérni, annyira erős impulzusokat kapunk ott. Azt hiszem, sokkal jobban szeretnek minket ott, talán az egésznek a lelkülete miatt, a szervezők is közelebb állnak hozzánk, a többi fesztiválon ritkán játszunk jó színpadon, jó időben.

Volt szerencsém látni titeket Veszprémben, ahol a kisdedeket pakolták fel a színpadra, miközben egy sakál részeg gyerek valami focicsapatot éltetett. Hasonló horror történetekre készülniük kell a kezdő zenekaroknak?

Egy vidéki fesztiválon volt egy nő, aki teljesen indokolatlan módon egyszer csak elkezdte ordibálni, hogy ez a sátán zenéje, ebből született meg a hinta című dalunk, ilyenek vannak. Ez nagyrészt kisvárosi sajátosság, illetve az, hogy több Eddát kérnek tőlünk, amit meg mi nem fogunk játszani.

Az utóbbi időben több nagy zenekar tért vissza, azonban mintha a fiatalok elmaradoznának. Te hogy látod, érkezik az utánpótlás?

Én megfordulni látom a tendenciát, egyre többet lehet hallani új zenekarokról. Mindig bajban vagyok a stílus újraélesztős zenekarokkal, viszont a Middlemist Red kurva hiteles, náluk nem érzem, hogy mímelt lenne, ahogy élnek és működnek, őket nagyon szeretem!

Hogy állsz a magyar nyelvű produkciókkal?

Azt érzem, amit a mi esetünkben a Folyónál, hogy viszonylag öncélú versszakok vannak, nincsen kihasználva a magyar nyelv adottsága. Nekem ez fontos szempont, és sok zenekarnál olyan, mintha kötelező sorok lennének megírva. Kevés az olyan dalszöveg, ahol van egy központi mondanivaló, és az van kibontva, inkább jól hangzó sorok vannak egymás mellé pakolva és vagy van valami értelme, vagy adott esetben nincs. Kicsivel több energiával lehetne akár az emberekkel tartalmat is közölni. Valószínű, hogy a költészettel való kapcsolatom miatt van ez a konzervativizmus, de nem tudok olyan zenét meghallgatni, ami nem szól hozzám tartalmi szinten.

Új lemezzel kapcsolatban vannak esetleg már tervek?

Ahogy kijöttünk a stúdióból, az volt az első mondatunk, hogy jó lenne már megint dalokat írni, így vannak felvételek, tervek is. Csinálni szeretnénk egy nagyon bevállalós, 5 számos lemezt, amit mi veszünk fel a próbateremben, ez az eddigi legradikálisabb dalokat fogja tartalmazni. Van egy másik projekt is, kíváncsiak vagyunk rá, hogy lehet-e ma Magyarországon írni egy slágert, ami úgy tud még egy közönséget megszólítani, hogy közben nem lépünk ki a saját halmazunkból. Nem első számú motiváció, inkább kíváncsiság, hogy lehet-e úgy kompromisszumot kötni, hogy nem kötünk kompromisszumot.

A legutóbbi Elefánt lemez, a 'Gomoly' innen tölthető:

b dalok

A cikkelős neve: [vallyont]
A cikkelés ideje: 2015.10.30.