2013. dec. 11. | 01:00

A hangunkon keresztül világít át a lélek

Írta:

Molnár Emese interjú, JaMese koncertfokep jamese

És bizony van. Olyan női hang, melyet hallva nem akarok mást, csak hallgatni, hallgatni tovább. Hogy ne legyen vége, hogy kísérjen csak ott belül, legyen az útitársnő és borzolja nyugodtan a lelkem. Dzsem mese. Ja, mese. E mese bizony Emese.

Vagyishogy JaMese néven fut egy zenei projekt itt kis hazánkban, és ez megint egy olyan formáció, egy olyan jelenség, amiről itt a gyomon írni kell. Nem, nem én fogok róla mesélni elsősorban, hanem maga Molnár Emese fogja elmondani, hogy ez az egész honnan is... miről is... meg úgy egyáltalán.

Annyit elöljáróban azért; valódi és kitalált nyelveken megszólaló népzenei, jazzes, de mindenekelőtt nagyon érzelmes, romantikus, néhol erotikus, mégis könnyed, finom muzsika. Egyébként pedig ha nem ismeritek még őt, akkor elképzelhető, hogy csak nem tudtok róla; hiszen ő vokálozik példátul a Quimby Ajjajjaj című dalában, készített már számot Zoohackerrel, akusztikus cover trackeket énekel a 'Why not' zenekarral.

Legközelebb egy különleges színházi térben lépnek színpadra 2013. december 14-én, szombaton. A Patyolat egy réges régi mosodához tartozó épület, amely Budapest egyik legizgalmasabb kulturális befogadó tere. A koncert házigazdája Szőke Szabolcs az Ektár, a Tin-Tin Quartet és a Hólyagcirkusz Társulat megalapítója. A Patyolatban először élőben is elhangzik majd a JaMese és a gadulka kettőse. A kitalált nyelven megénekelt Beluleja című dal elején ugyanis Szőke Szabolcs játszik gadulkán.

Emese lénye, éneke számomra azért érdekes, mert egyszerre kapom meg érzelmileg is mindazt, amit maga a zene is ad. Vagyis ahogy a muzsikájuk hordozza sok-sok stílus izgalmas keveredését, úgy az Ő hangja is egyszerre áramoltatja felém a nőt, a kislányt, a mély, talán kicsit fájdalmas érzéseket, és ugyanígy a vidám, játszi könnyedségű kis mosolyteli dallamokat. Percek, órák élnek a dalokban, és hogy ez az egész honnan is ébred, arról Emese mesél nekünk.

jamese

mi a fontos számodra az életből? mikor sejtelmes tekinteted a távolba veszik, mire gondolsz éppen? miről szeretsz igazán énekelni? mit szeretnél átadni magadból? mi az, ami igazán fűt belül? mi számodra A hangulat? milyen keveredés, milyen fúzió? mi bújik meg egy-egy intim perced mögött, ami aztán egyszer csak hang lesz a zene fölött?

Csupa olyan kérdés, amire, ha az ember úgy igazán szeretne válaszolni, akkor nagyon a mélyére kell nyúlni a dolgoknak. A mélyére, mert kár vesztegetni a szót, ha nem az igazat akarjuk közölni magunkról a világnak.

mi a fontos számodra az életből?

Minden, amit adhat az élet. Az élet egy esély a fejlődésre, a valahonnan valahová jutásra. Az élet nekem egy örökös tanulás, de jó értelemben. Minél többet tudok, annál többet akarok: fejlődni, haladni, tapasztalni, érezni többet és többet. Illetve elfogadás, elfogadni, amit kaptam és abból gazdálkodni, miközben meg kell találnom benne azt, amit majd ki tudok belőle hozni. Így fontos például, hogy úgy éljem az életemet, hogy mindig legyen benne hely és idő nekem fontos emberekre, a családomra, a hozzám legközelebb állókra. És fontos, hogy magamban magammal legyek. Ezek hasznos idők. Sokáig sok mindenen panaszkodtam, nekem ez sem járt, meg az sem, én miért nem ott tartok, ahol már rég lennem kellene. Az utóbbi időben megtanultam elfogadni az éppen aktuális állomásom. Hiszen tudom, hogy minden állomáson én döntök, merre tovább. Így én magam vagyok a katalizátora az életemnek, amely néha gyengébb lángon, néha pedig elég magas hőfokon képes üzemelni.

mit szeretnél átadni magadból?

Azt gondolom, hogyha nekem van közlendőm, akkor arra mindig lesz hallgatóság. Bármiről énekelhetek, mert nem a téma, hanem a közlendő számít. Elmodok, elmesélek valamit és azt az emberek befogadják, mert így működik egy rendes kommunikáció. Az, hogy ezt hogyan teszem és milyen formában, tényleg szituáció függő, de szerintem a színpadi lét erre lehetőséget biztosít és nagyon igyekszem ezeket a “adok -kapok” játékokat megteremteni a koncertek során.

mikor sejtelmes tekinteted a távolba veszik, mire gondolsz éppen?

A színpadi jelenlét szerintem az egyik legnehezebb feladat egy énekesnek. Tíz , tizenkét éves koromban, mikor először egyedül kiálltam a színpadra népdalokat énekelni, nem tudtam, mi történik velem. A négy-öt perces előadás pillanatnak tűnt és nem emlékeztem, hogy izzadt-e a tenyerem és nyomta-e a cipő a sarkamat. A dolgok valószerűtlenekké váltak. Pont ettől működött ott és akkor. Ez mellesleg olyan érzés, ami drogként hat az emberre, újra és újra érezni akarja, csakhogy mire felnőttem, rájöttem, hogy ez nem jön magától, nagyon nem. El kell sajátítatni minden egyes pici dolgot, mindent tudatosítani kell, hogy aztán elengedhesse az ember a tudatosságot. Ez nehéz feladat, és ezért küzd szerintem mindenki a színpadon. Mert ha ezt megcsinálod, akkor a néző tényleg nem gondolkozik azon, hogy hány dolgot kell még este lefekvés előtt elintéznie. Mint közönség is imádom az ilyen koncerteket, nagyon ritkán van ilyen, egy kezemen meg tudom számolni. De aki ezt meg tudja csinálni, az a nagy példaképem Lizz Wright, ajánlom mindenki figyelmébe. Ahogy ő létezik a színpadon, azt nagyon jó lenne megtanulni, de szerintem ez a lényéből is fakad, ha meg tudom közelíteni, én már annak is örülni fogok.

miről szeretsz igazán énekelni?

Mikor a Kőbányai Zenei Stúdióba kerültem, meg voltam győződve, hogy csak bizonyos stílusokban vagyok jó, abban sem igazán nagyon. :) És nem feszegettem nagyon a határaimat, mert kicsit féltem is, hogy beigazolódhat, amit gondolok magamról. De 3-4 évvel ezelőtt elkezdtem azon agyalni, hogy miért is kellene azt gondolnom magamról, hogy én csak ezt vagy azt tudom megcsinálni. Például itt a hangterjedelem kérdése. Sokszor azzal takaróztam, hogy á nekem kishangterjedelmem van, alt hangfekvésben, nem való énnekem a magasan kukorékolás. Utána rátaláltam egy amerikai énekesnőre Ledisi-re, aki alapvetően egy r'n'b énekesnő, de jelentek meg jazz lemezei is és alt létére olyan magasságokat énekel, úgy, hogy nem értettem az összefüggést. Akkor lázasan kutakodni kezdtem hangképzési módszerek után. Így találtam rá Magyar Hajnalra, akivel azóta is dolgozunk a hangomon. És igen abszolút igaz: az ember maga egy hangtest. A lábujjunktól a fejünk búbjáig rezegni tudunk, csak meg kell tudni szólaltatni. Ha ezt a hangszert megpendítjük magunkba, akkor belsőnk is egyre nagyob teret kap és a hangunkon keresztül tényleg átvilágít majd a lélek. Így a kérdésre válaszolva, mindegy mit éneklek, mindent szeretek, mert a zene stílusfüggetlen, nincs jó meg rossz stílus. Szerintem zene, hang, rezgés van. A stílusokat egyébként sem szeretem: túl kategorikusak és bezárnak egy egy skatulyába. A JaMese dalok is így születtek. Ne legyenek behatárolva, jöjjön, aminek jönnie kell.

mi motivál, mi fűt?

A fejlődés, a tanulás, a tapasztalás. Örülök annak, ha valamit megértek és végre működtetni tudok. Így volt ez a hangommal is, és a saját dalokkal is. Régóta formálódnak ugyanis dalszövegek, dallamok bennem, de csak most tudtam velük színpadra állni. Mert ez nehéz, nehéz megtalálni az utad. Egy gasztro példával megpróbálom megmagyarázni a dolgot. Öt évvel ezelőtt egy ismerős hozott nekem ajándékba igazi kakaóbabot. Végig azt hittem, hogy amikor megkóstolom, majd olyan íze lesz, mint a csokoládénak. Azt vártam, és nem azt kaptam. Először csalódtam, de aztán rájöttem, hogy ez jobb mint a csokoládé, minden benne van. Ebből bármit lehet csinálni, mert az alapíz ott van, tartalmaz minden összetevőt, rajtam múlik mit csinálok belőle. Ilyesmi nekem a motiváció kérdése is. Mindegy mi az, mert bármiből tudok inspirálódni. Mindenben ott van a keserű, az édes, a por, a szilárd, a folyékony. A lehetőséget magamban kell megteremteni és esélyt adni rá, hogy ez valahogy megfogalmazódjon egy szöveg, egy dallam formájában.

hangulat, intim perc...

Az emberek sokszor úgy képzelik el, hogy a dal vagy bármilyen szövegírás úgy történik, hogy az ember megy az utcán, hirtelen eszébe jut valami és gyorsan előkapja a tollat papírt - manapság a telefont-és felírja. Én is azt hittem. Aztán egy interjúban olvastam – sajnos már nem emlékszem, kivel esett meg az az interjú –, hogy minden nap le kell ülni és írni kell valamit. Lehet, hogy teljesen használhatatatlan, amit leírt az ember, de mégis azzal töltötte az idejét, a köré koncentrálta a gondolatait. Az én esetemben ez jelenthet csak sima skálázást, jelenthet dalszöveg tanulást, egyedüli zongora melletti zenélgetést vagy egy zenekari próbát, és természetesen jelenthet konkrét dallamszerzést, szövegírást. De egy komplett dal sok folyamaton megy át, és az ritkán van, hogy az ember egy szép tavaszi napon mindent megír, és az úgy van jól, ahogy van. Így a hangulatokat én igyekszem megélni, eltenni, és később felhasználni.

JaMese facebook  
JaMese soundcloud  

Molnár Emese – ének, zeneszerzés
Udvarhelyi Gábor – gitár
Éder Ferenc „Lá” – basszusgitár
Badics Márk - dob

A cikkelős neve: [stanley]
A cikkelés ideje: 2013.12.11.

IMPRESSZUMOS

Rétegkultúrát bizergáló gyomlálócsoport vagyunk. Egy független kultúrportál, kulturális lap, vagy valahogy így hívják általában. Célunk az általunk értékesnek tartott rétegkulturális produktumok (ándörcuccok) bemutatása, eljuttatása mindenkihez, aki kicsit is nyitott. A hogyan az érdekes leginkább. Tartózkodunk a hagyományos, klasszikus stíltől, teljesen egyedi módon, leginkább az atmoszférára, a hangulatra figyelő impresszív írásokat igyekszünk adni.

Szerkesztős:
Nádas Dávid [stanley]
E-mail: szerk@kulturgyom.hu
Mobil: +36/20 951-1660

Cikkelős kollégás:
Nádas Dávid [stanley]
Kapitány Zoltán [kyprios]
Bakos Gergő [gelu] 

Barátos


b dalok
reklamkoho


kulter

 

Please publish modules in offcanvas position.